5 °C Budapest
Alulról felfelé irányuló kompozíció, amelyen három Európai Uniós zászló látható, amint háttérvilágításban lobognak az Európai Bizottság székháza (a Berlaymont-palota) és más brüsszeli intézményi épületek előtt. A kompozíció

Forrong Európa: a lakhatás és a megélhetés miatt kell elképesztő tömeggel szembenéznie a kormányoknak

2026. október 21. 14:59 11 perc

Egyre nehezebb megfizethető otthont találni Európa nagyvárosaiban, a lakásárak pedig sok helyen jóval gyorsabban emelkednek a háztartások lehetőségeinél. Portugáliában és Spanyolországban tömegek vonulnak utcára a lakhatás miatt, Olaszországban és Franciaországban pedig a megélhetési gondokkal, a társadalmi egyenlőtlenségekkel és a közszolgáltatások állapotával összefüggő elégedetlenség erősödik. A háttérben közös probléma húzódik meg, amelyet sem a lakbérek befagyasztása, sem a lakásépítések önmagukban nem tudnak megoldani.

Az európai lakhatási válság egyik legfontosabb sajátossága, hogy egyre szélesebb társadalmi csoportokat érint. Nem kizárólag az alacsony jövedelmű háztartások kerülnek nehéz helyzetbe. A stabil munkával rendelkező fiatalok, a pályakezdők, a kisgyermekes családok és a nagyvárosokban dolgozó középosztálybeliek is mind gyakrabban szembesülnek azzal, hogy lakbérre vagy lakásvásárlásra jövedelmük aránytalanul nagy részét kellene fordítaniuk.

A probléma európai léptékét a számok is érzékeltetik. Az Eurostat adatai szerint 2026 második negyedévében az Európai Unióban a lakásárak 4,7 százalékkal, a lakbérek pedig 3 százalékkal haladták meg az egy évvel korábbi szintet. Az árak emelkedése tehát tovább folytatódott, miközben a lakhatás megfizethetősége már korábban is komoly társadalmi kérdéssé vált.

Az európai helyzet azonban nem egységes. Portugáliában a lakásárak 2026 második negyedévében 16,5 százalékkal emelkedtek éves összevetésben, Spanyolországban a nemzeti statisztikai hivatal 12,2 százalékos drágulást mért. Olaszországban 4 százalékos növekedést regisztráltak, míg Franciaországban az Eurostat 0,8 százalékos éves csökkenést mutatott ki.

A különbségek arra figyelmeztetnek, hogy a lakhatási válságot nem lehet egyszerűen az ingatlanárak emelkedésével azonosítani. A lakbérek, a helyben elérhető lakáskínálat, a keresetek, a szociális bérlakások mennyisége és a lakáskiadás szabályai egyaránt meghatározzák, hogy az emberek hozzáférnek-e megfizethető otthonhoz.

Portugáliában már a köztereken tiltakoznak a lakhatás miatt

Portugália az európai lakhatási válság egyik leglátványosabb példája. A probléma nem pusztán a fővárosi ingatlanpiacot érinti, hanem a fiatalok önállósodását, a családalapítást és a munkavállalók földrajzi mobilitását is.

Az Eurostat hosszabb távú adatai szerint a portugál lakásárak 2025 végére a 2015-ös szint mintegy 180 százalékával emelkedtek, vagyis az index alapján csaknem háromszorosukra nőttek. A drágulás 2026-ban sem állt meg, ahogy azt a második negyedéves, 16,5 százalékos éves növekedés is mutatja.

A lakhatási feszültség októberben újabb látványos tiltakozásokhoz vezetett. A Reuters beszámolója szerint Lisszabonban és Portóban ezrek vettek részt a demonstrációkban, miután a rendőrség felszámolta a lakhatási válság ellen tiltakozók sátortáborait. A lisszaboni Rossio téren korábban mintegy 200 sátrat állítottak fel, a rendőrségi intézkedések során pedig 55 embert vettek őrizetbe. A szervezők újabb tábor felállításáról döntöttek.

A demonstrálók nem csupán olcsóbb lakásokat követelnek. Sokan azt kifogásolják, hogy a jelenlegi piaci viszonyok között még a dolgozó, rendszeres jövedelemmel rendelkező emberek sem feltétlenül tudnak önálló otthont fenntartani a nagyvárosokban.

A problémához az idegenforgalom és a rövid távú lakáskiadás is hozzájárulhat. A turisták és a külföldről érkező, távmunkában dolgozó szakemberek kereslete bizonyos városrészekben növelheti a lakásokért folyó versenyt. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a turizmus önmagában megmagyarázná az árak emelkedését. A kínálat korlátai, a lakásépítés üteme és a helyi jövedelmek alakulása ugyanúgy számítanak.

A vita most a kormány lakáspolitikájában is megjelenik. A portugál parlament szeptember végén első olvasatban támogatta azt a vitatott reformcsomagot, amely megkönnyítené a kilakoltatásokat, és megszüntetné az új bérleti szerződésekre vonatkozó lakbéremelési korlátot. A kormány álláspontja szerint a tulajdonosok számára kiszámíthatóbb szabályozás több lakást terelhet a bérleti piacra. A bérlői érdekképviseletek ezzel szemben attól tartanak, hogy az intézkedés tovább rontaná a lakást keresők helyzetét.

A konfliktus jól mutatja a lakáspolitika egyik alapvető dilemmáját. A bérlők számára az azonnali védelem a legfontosabb, miközben a kormányoknak arra is választ kell találniuk, miként ösztönözhetik a tulajdonosokat a hosszú távú lakáskiadásra. Ha az egyik szempont teljesen háttérbe szorul, a másik oldalon újabb problémák keletkezhetnek.

Spanyolországban a lakhatás már az országos politikát is meghatározza

Spanyolországban az elmúlt években a lakhatás az egyik legélesebb társadalmi vitává vált. A nagyvárosokban, a tengerparti településeken és a turisztikailag népszerű szigeteken sok helyi lakos úgy érzi, hogy egyre nehezebb megfizethető lakást találnia a saját városában.

A 2025. áprilisi demonstrációk mintegy negyven várost érintettek. A Reuters akkori beszámolója szerint Madridban a bérlői érdekképviseletek több mint 150 ezer résztvevőről beszéltek, miközben az ország számos más településén is tiltakoztak a lakbérek emelkedése és a megfizethető lakások hiánya miatt.

A tiltakozások egyik célpontja a turisztikai célú lakáskiadás terjedése volt. A tulajdonosok egy része a rövid távú kiadásban nagyobb bevételi lehetőséget lát, mint a hagyományos bérbeadásban. Ez egyes, különösen népszerű városrészekben csökkentheti a helyi lakosok számára elérhető lakások számát, bár az egész ország lakhatási problémáit a turizmus önmagában nem magyarázza meg.

A válság társadalmi hatását az egyéni történetek is érzékeltetik. Szeptemberben nagy visszhangot váltott ki egy 87 éves madridi nő kilakoltatása, aki 1956 óta élt ugyanabban a lakásban. Az ügyben szerepet játszott az ingatlan tulajdonosa által kért, 230 százalékos lakbéremelés, amelyet az idős bérlő nem tudott megfizetni. Az eset a lakhatási aktivisták számára annak jelképévé vált, hogy a lakás nemcsak befektetés, hanem az emberi biztonság és a helyi közösségekhez való tartozás alapja is.

A spanyol kormány a bérlők védelmével és a megfizethető kínálat bővítésével is igyekszik kezelni a helyzetet. A szabályozás azonban politikailag megosztó, hiszen a bérlők védelme mellett arra is szükség van, hogy a tulajdonosoknak megérje lakást hosszú távra kiadni, és az építőipar megfelelő mennyiségű új otthont hozzon létre.

A kínálat bővítése különösen nehéz feladat ott, ahol a munkahelyek és a szolgáltatások koncentrálódnak, a lakásépítés viszont nem tud lépést tartani a kereslettel. Az új lakások építése ráadásul időigényes folyamat, ezért a ma meghozott intézkedések hatása csak évek alatt jelenhet meg a piacon.

Franciaországban nem kizárólag a lakhatás miatt nő a feszültség

Franciaország esete más megközelítést igényel, ha sorra vesszük az európai államokat. A közelmúlt franciaországi megmozdulásait nem lenne pontos egyszerűen lakhatási tüntetéseknek nevezni. A legutóbbi eseményekről szóló beszámolók közvetlen kiváltó okként az iskolák állapotát, a tanárhiányt és a közszolgáltatásokban tapasztalható egyenlőtlenségeket említették. A lakhatás mégis fontos része annak a szélesebb társadalmi problémakörnek, amelyben egyre több háztartás érzi úgy, hogy a jövedelme nem biztosít megfelelő életminőséget.

A francia lakhatási piac problémáit a lakáskiadások súlya és a szociális bérlakások iránti erős kereslet is mutatja. A francia ökológiai átmenetért és területfejlesztésért felelős minisztérium 2026 szeptemberében közzétett összesítése szerint a lakhatási kiadások 2025-ben a háztartások költségvetésének 28 százalékát tették ki. Ez a mutató nem kizárólag a lakbéreket tartalmazza, hanem a lakhatáshoz kapcsolódó kiadások szélesebb körét.

Franciaország viszonylag jelentős szociálisbérlakás-állománnyal rendelkezik. 2025. január 1-jén 5,4 millió szociális bérlakást tartottak nyilván, amelyek a lakott főlakások 15,9 százalékát tették ki. Az állomány ugyanakkor egy év alatt mindössze 0,5 százalékkal bővült, a lakások üresedési és bérlőváltási mutatói pedig 2019 és 2025 között csökkentek. A francia lakhatási helyzetről ebben a cikkben írtunk: 

Ez arra utal, hogy még egy kiterjedt szociális bérlakásrendszerrel rendelkező országban is komoly gondot okozhat, ha a rendelkezésre álló lakások száma, mérete vagy elhelyezkedése nem igazodik a tényleges igényekhez. Egy országos állomány nagysága önmagában kevés, ha a keresett városrészekben hosszú várólisták alakulnak ki, a lakók pedig nehezen találnak a jövedelmükhöz illeszkedő alternatívát.

Olaszországban a szociális bérlakások hiánya nehezíti a helyzetet

Olaszországban más jellegű lakhatási problémák kerülnek előtérbe. Az ország egészében nem ugyanaz a széles körű, rendkívüli lakásár-emelkedés jellemezte a piacot, mint Portugáliában vagy Spanyolországban. A nagyvárosokban, különösen a gazdasági központokban azonban a lakhatási költségek és az elérhető megfizethető bérlakások hiánya komoly akadályt jelenthet a fiatal munkavállalók számára.

JÓL JÖNNE 9 MILLIÓ FORINT?

Amennyiben 9 000 000 forintot igényelnél 8 éves futamidőre, akkor a törlesztőrészletek szerinti rangsor alapján az egyik legjobb konstrukciót havi 134 246 forintos törlesztővel a CIB Bank és az UniCredit Bank nyújtja (THM 9,94%), de nem sokkal marad el ettől az MBH Bank (THM 10,5%-ot) és az Erste Bank (THM 10.67%-ot) ígérő ajánlata sem. További bankok ajánlataiért, illetve a konstrukciók pontos részleteiért (THM, törlesztőrészlet, visszafizetendő összeg, stb.) keresd fel a Pénzcentrum megújult személyi kölcsön kalkulátorát. (x)

A milánói tiltakozások közvetlenül nem kizárólag a lakhatásról szóltak, hanem a megélhetési költségek és a társadalmi elégedetlenség szélesebb körébe illeszkedtek. A lakhatási nehézségek mégis hozzájárulnak ahhoz, hogy a városban dolgozók egy része egyre nehezebben tudja fenntartani magát. 

Az észak-olasz városban a hétvégén több ezer ember vett részt a megélhetési válság elleni felvonuláson. A szervezők a családok pénzügyi terheire, az üzemanyag drágulására és az adópolitikára hívták fel a figyelmet. A belvárosban, különösen a Dóm tér és a környező utcák közelében azonban a demonstráció egyes csoportok fellépése miatt erőszakba fordult. Üvegeket és petárdákat dobáltak a rendőrökre, barikádokat emeltek, üzletek kirakatait törték be, és fosztogatásokról is érkeztek jelentések

Az OECD 2026-os olaszországi gazdasági elemzése szerint a szociális bérlakások aránya a teljes lakásállományon belül 2010 és 2022 között 4,2 százalékról 2,4 százalékra csökkent. Ez jelentősen elmarad az OECD 7,1 százalékos átlagától.

A lakhatási gondok ráadásul közvetlenül érintik a gazdaság működését is. Ha egy pályakezdő nem talál megfizethető lakást ott, ahol munkát kapna, nehezebben tud elköltözni a családjától, munkahelyet váltani vagy másik régióban elhelyezkedni. Ez csökkentheti a munkaerő mobilitását, és a gazdasági lehetőségektől való távolság miatt tovább növelheti a regionális különbségeket.

Milánó városa 2026 júniusában ezért külön támogatási programot is meghirdetett a fiatal munkavállalók számára. A város költségvetéséből kétmillió eurót különítettek el, az arra jogosult bérlők pedig egyszeri, legfeljebb 2400 eurós segítséget kaphatnak, ha nettó havi jövedelmük több mint 30 százalékát lakbérre fordítják. Az ilyen támogatás rövid távon érdemi segítséget jelenthet a jogosultaknak, de önmagában nem oldja meg azt a szerkezeti problémát, hogy a kereslethez képest kevés a megfizethető lakás.

Miért nem elég a lakbérek korlátozása?

A négy ország példája alapján a lakhatási válság egyik legfontosabb oka az, hogy a kínálat nem képes megfelelően alkalmazkodni a kereslethez. Az Európai Bizottság szerint az EU-nak évente több mint kétmillió lakást kellene építenie a jelenlegi igények kielégítéséhez, vagyis mintegy 650 ezerrel többet a jelenleg évente létrejövő 1,6 milliónál. A bizottság becslése alapján a többletigény kielégítése évi 153 milliárd euró körüli beruházást igényelhet.

A lakásépítések bővítését számos tényező nehezíti. A magas építési és finanszírozási költségek, a szakemberhiány, a lassú engedélyezés és a beépíthető területek korlátozott elérhetősége egyaránt visszafoghatja a kínálatot. Ráadásul nem elég bárhol új lakásokat építeni. Az új otthonoknak ott kell megjelenniük, ahol a munkahelyek, az oktatási intézmények és a közlekedési kapcsolatok miatt tényleges kereslet van rájuk.

A lakbérek korlátozása közben fontos eszköz lehet a már piacon lévő bérlők védelmében. Ha azonban a szabályozás tartósan olyan feltételeket teremt, amelyek mellett a tulajdonosok kevésbé tartják vonzónak a hosszú távú bérbeadást, az visszafoghatja a kínálatot, vagy más kiadási formák felé terelheti az ingatlanokat. Ezért a bérlővédelmi szabályok hatásait mindig az adott piac körülményei alapján kell vizsgálni.

Portugália most ennek a dilemmának a másik oldalát képviseli. A kormány a bérbeadók ösztönzésétől vár több lakást, a bérlők viszont a lakhatási biztonság gyengülésétől tartanak. Egyik megközelítés sem értékelhető önmagában, a valódi kérdés az, hogy a változtatások növelik-e a megfizethető, hosszú távon bérelhető lakások számát.

A turisztikai célú lakáskiadás szabályozásánál is fontos a célzottság. Az OECD 2026-os elemzése szerint a rövid távú bérbeadás az uniós lakásállomány egészének csak körülbelül 1,2 százalékát teszi ki, az arány ugyanakkor egyes turisztikai térségekben és városrészekben jóval magasabb lehet. A szervezet arra is figyelmeztet, hogy a turisztikai lakáskiadás és a magasabb lakásárak közötti összefüggés önmagában nem bizonyít egyértelmű ok-okozati kapcsolatot.

A következtetés nem az, hogy mindenhol be kell tiltani a rövid távú lakáskiadást, hanem az, hogy ott indokolt szigorúbb szabályokat alkalmazni, ahol annak ténylegesen mérhető hatása van a helyi lakhatási viszonyokra. Ehhez megbízható nyilvántartásokra, ellenőrzésre és települési szintű adatokra van szükség.

Milyen megoldások hozhatnak valódi enyhülést?

A lakhatási válságot nem egyetlen intézkedés, hanem több egymásra épülő lépés enyhítheti. Az új lakások építésének gyorsítása nélkül nehéz tartós eredményt elérni, de a kínálat bővítése sem jelent automatikus megoldást azoknak, akik a piaci árakat jelenleg sem tudják megfizetni.

Az egyik legfontosabb eszköz a szociális és megfizethető bérlakások számának növelése. Ezek kiszámíthatóbb lakhatást nyújthatnak azoknak, akiknek a magánpiaci bérleti díjak túl magasak, de nem feltétlenül jogosultak hagyományos szociális támogatásra. A rendszer működéséhez hosszú távú finanszírozás, megfelelő fenntartás és világos jogosultsági szabályok szükségesek.

A másik feladat a meglévő lakásállomány hatékonyabb kihasználása. Az Európai Bizottság szerint az uniós lakásállomány körülbelül 20 százaléka üresen áll, ezt az adatot azonban óvatosan kell értelmezni. Az üres lakások között lehetnek szezonálisan használt ingatlanok, felújításra szoruló épületek vagy olyan lakások, amelyek földrajzi elhelyezkedésük miatt nem jelentenek valós alternatívát a munkahelyek közelében élőknek. Nem minden üres lakás tehető azonnal megfizethető bérlakássá.

A harmadik elem a célzott bérlővédelem. A kilakoltatások megelőzését, az átmeneti lakbértámogatást és a megfizethető bérleti szerződések ösztönzését úgy kell összehangolni, hogy a segítség eljusson a leginkább rászorulókhoz, miközben a hosszú távú lakáskiadás is vonzó maradjon.

Az Európai Bizottság 2026 szeptemberében előterjesztett megfizethetőlakhatás-javaslata szintén ezt az összetett megközelítést követi. A dokumentum a kínálat bővítése mellett a meglévő ingatlanok jobb kihasználását és a turisztikai lakáskiadás helyi szabályozását is támogatja. A rövid távú kiadás korlátozását ugyanakkor helyi bizonyítékokhoz kötné, és előírná, hogy az intézkedések szükségesek és arányosak legyenek.

Európa számára a lakhatás már gazdasági kérdés is

A lakhatási válság következményei messze túlmutatnak az ingatlanpiacon. Ha a fiatalok egyre később tudnak önálló háztartást alapítani, a munkavállalók pedig nem tudnak a munkahelyük közelébe költözni, az a gazdaság működését is nehezíti. A magas lakhatási kiadások visszafoghatják a fogyasztást, növelhetik a pénzügyi kiszolgáltatottságot, és tovább mélyíthetik a társadalmi különbségeket.

A négy vizsgált ország nem ugyanazzal a problémával küzd, és a tiltakozások sem mindenütt kizárólag a lakhatásról szólnak. Portugáliában és Spanyolországban közvetlenül a lakásárak, a lakbérek és a bérlők védelme került az utcai megmozdulások középpontjába. Franciaországban és Olaszországban a lakhatási nehézségek szélesebb társadalmi és megélhetési feszültségek részeként jelennek meg.

A közös nevező mégis egyértelmű. Egyre több ember számára válik bizonytalanná, hogy a munkájából képes-e megfizetni azt az otthont, amelyben élni szeretne. Ezt a problémát az államok nem tudják kizárólag árszabályozással kezelni, de a piacra sem bízhatják teljes egészében, ha a megfizethető lakhatás tartósan elmarad a társadalmi igényektől.

Címlapkép: Getty Images

Jelentem Mégsem
1 HOZZÁSZÓLÁS
Csak bejelentkezett felhasználó szólhat hozzá. Belépés itt!
A kommentkezelési szabályzatot itt találod.
Peekaboo
1 hónapja
Hamarosan mindenhol hatalomra kerülnek a nácik és olyan jólétet teremtenek mint anno Hitler és Mussolini. A másik irányból pedig jön a Putler/Sztálin-féle orosz jólét, lesz itt habzsi-dőzsi bőven, hehe.
0
0
NEKED AJÁNLJUK
Erről ne maradj le!
NAPTÁR
Tovább
2026. november 22. vasárnap
Cecília
47. hét
November 22.
Nemzetközi Aura nap
Ajánlatunk
KONFERENCIA
Tovább
AI & Digital Transformation 2026
AI-forradalom és agentic AI trend. November 26.
Deep Tech 2026
Technológia. Tudomány. Üzlet. November 18.
Vállalkozói Klub 2026
Új korszak, új lehetőségek. Ingyenes regisztráció!
HR (R)EVOLUTION 2026
Az ősz kiemelt HR rendezvénye november 17-én.
EZT OLVASTAD MÁR?