Ezen áll vagy bukik a rezsicsökkentés sorsa 2026-ban: hatalmas energetikai bombát örököl a Tisza-kormány

A 2021 és 2023 közötti energiaválság brutális nyomást helyezett az európai vállalkozásokra és háztartásokra. Volt időszak, amikor például a vállakozások rezsiköltségei rövid időtávon a sokszorosára emelkedtek, és az energiaárak gyakorlatilag hetente változtak.

Bár azóta valamelyest megnyugodott a piac, a feszültség továbbra sem tűnt el teljesen. Elég csak a jelenleg is zajló amerikai–iráni konfliktusra és a Hormuzi-szoros körüli bizonytalanságra gondolni, ami újra érzékenyen érinti az energiahordozók világpiaci árát.

Éppen ezért néztük meg, hogyan alakultak az Európai Unióban a lakossági villamosenergia- és gázárak a 2025-ös évében az Eurostat friss adatai alapján. Illetve kitekintettünk arra is, mi lehet majd a "rezsicsökkentés" sorsa Magyarországon a kormányváltást követően.

Falnak mentek a lakossági áramárak

A legfrissebb adatok alapján azt látni, hogy 2025 második felében gyakorlatilag megállt a lakossági áramárak emelkedése az Európai Unióban. Az átlagos ár 28,79 euróról 28,96 euróra nőtt 100 kilowattóránként, ami gyakorlatilag stagnálásnak mondható. Igaz, ettől függetlenül az árak még mindig jóval magasabban vannak, mint a 2022-es energiaválság előtt.

A mostani kisebb drágulás mögött ráadásul nem  ismaga az energia állt, hanem az adók és különféle illetékek. Ezek aránya az év első felében mért 27,9 százalékról 28,9 százalékra nőttek a végső fogyasztói számlákban. Tehát, hiába lett egy hajszálnyival olcsóbb maga az áram, a pluszterhek végül lenullázták ezt a hatást, így a fogyasztók összességében mégis kicsivel többet fizettek.

Ettől függetlenül az árakat illetően az EU-n belül továbbra is brutális különbségek vannak. A vizsgált időszakban a legdrágább ország Írország volt, ahol 100 kilowattóra áramért átlagosan 40,42 eurót kellett fizetni. Nem sokkal maradt le Németország 38,69 euróval, Belgiumban pedig 34,99 euró volt az átlagár.

A lista másik végén Magyarország állt 10,82 eurós átlaggal, de Máltán és Bulgáriában is kifejezetten alacsonyak maradtak az árak. Ez azt jelenti, hogy egy magyar háztartás átlagosan majdnem negyedannyit fizetett ugyanannyi áramért, mint egy ír fogyasztó.

Közben egyes országokban egészen durva mozgások történtek egyetlen év alatt. Romániában például 58,6 százalékkal emelkedtek a lakossági áramárak 2024 második feléhez képest. Ausztriában 34,3 százalékos, Írországban pedig 32,7 százalékos drágulást mért az Eurostat. Voltak azonban ellenkező irányú példák is. Cipruson 14,7 százalékkal csökkentek az árak, Franciaországban 12,5 százalékkal, Dániában pedig közel 12 százalékkal mérséklődött a lakossági villamos energia ára.

Az Eurostat ráadásul külön vizsgálta azt is, hogy a fizetésekhez mérten hol mennyire fájdalmas az áramszámla:

Ebben az összevetésben Románia került az első helyre, vagyis ott terheli meg leginkább a háztartásokat a villamos energia ára. A legkedvezőbb helyzetben pedig Málta, Magyarország és Finnország fogyasztói vannak.

A gázár azért más tészta

A lakossági gázárak 2025 második felében ismét a régi, jól ismert szezonális mintát követték az EU-ban. Vagyis a fűtési szezon felé közeledve újra emelkedni kezdtek az árak, miután a 2022–2023-as energiaválság idején ez a megszokott ritmus teljesen felborult.

Az Eurostat adatai szerint az átlagos lakossági gázár 11,43 euróról 12,28 euróra nőtt 100 kilowattóránként az unióban. Ez már érezhető emelkedés, ugyanakkor még mindig nagyjából a 2024 második felében látott szinten mozgott. A szervezet szerint az elmúlt három félévben az adók és illetékek érdemben nem változtak, tehátt itt elsősorban valójában maga a gáz drágult.

Akárcsak csak az áramárnál, itt is fontos kiemelni, hogy az EU-tagállamok gázárai között rendkívül nagy különbségek vannak. Az adatok szerint például Svédországban fizették a legtöbbet a háztartások, ott 100 kilowattóra földgáz átlagosan 20,92 euróba került. Nem sokkal maradt le Hollandia 17,19 euróval, Olaszországban pedig 14,81 euró volt az átlagár.

Az érme másik oldalán ezúttal is Magyarország állt, itthon 3,40 euró volt az átlagos lakossági gázár 100 kilowattórára vetítve. Csak a miheztartás végett, ez kevesebb mint hatoda a svéd árszintnek. Azonban nem került sokkal többe a gáz a szomszédjainknál sem: Horvátországban 5,43 eurót, Romániában pedig 5,66 eurót mértek.

Azt is érdekes kiolvasni az adatokból, hogy egyes országokban mennyire nagy részt tesznek ki az adók és különféle terhek a végső számlában. Hollandiában például a lakossági gázszámla több mint fele, egészen pontosan 51,8 százaléka adókból és illetékekből állt össze. Dániában ez 48,9 százalék volt, Svédországban pedig 35,9 százalék.

Ezzel szemben Horvátországban alig 4,8 százalékos volt ez az arány, Görögországban 8,1 százalék, Belgiumban pedig 16,5 százalék.

Az Eurostat azt is megvizsgálta, hogy a fizetésekhez mérten hol mennyire drága a gáz. Ebben az úgynevezett vásárlóerő-paritásos összevetésben Svédország lett a legdrágább, mögötte Portugália és Olaszország következett.

A legkedvezőbb helyzetben ezúttal is Magyarország volt, Luxemburg és Szlovákia előtt. Ez azt jelenti, hogy nemcsak nominálisan, hanem a fizetésekhez viszonyítva is Magyarországon maradt az egyik legolcsóbb a lakossági földgáz az Európai Unióban.

Mi lesz a rezsicsökkentéssel a kormányváltás után?

Ahogy látjuk, a magyar adatok első ránézésre nagyon jól néznek ki. Az Eurostat szerint 2025 második felében Magyarországon volt az egyik legalacsonyabb lakossági áramár és gázár az egész Európai Unióban. Gázban nominálisan konkrétan a legalacsonyabb értéket mérték, áramnál pedig szintén az uniós mezőny végén szerepeltünk.

Csakhogy van itt egy nagyon fontos ellentmondás. A magyar adatok nem azt jelentik, hogy Magyarországon valóban ennyire olcsó lenne az energia előállítása, beszerzése vagy fenntartása. Sokkal inkább azt, hogy a lakossági számlák jelentős részét nem közvetlenül a fogyasztó fizeti ki, hanem az állam.

Vagyis végső soron ugyanazok az emberek állják a cechet, csak nem a villany- vagy gázszámlában, hanem adóforintokon keresztül.

Ez tehát a "rezsicsökkentés" egyik legnagyobb ellentmondása. A rendszer ugyanakkor politikailag rendkívül érzékeny, hiszen társadalmilag sok háztartásnak valódi segítség, költségvetési oldalról viszont brutális teher. Az elmúlt néhány évben a világpiaci energiaáraktól függően több ezer milliárd forint közötti összeget kellett a központi költségvetésből az otthoni energiaszámlák kiegészítésére fordítani. Ez pedig egyáltalán nem aprópénz. Sőt, olyan nagyságrend, amelyből más területeken teljes programokat lehetne finanszírozni.

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a magyar rezsirendszer jelenlegi formájában nem igazán különböztet rászoruló és nem rászoruló fogyasztó között. Így olyan háztartások is részesülnek az olcsó lakossági energiaárakból, amelyek egyébként piaci áron is ki tudnák fizetni a számláikat. Közben viszont továbbra is vannak olyan családok, főleg kisebb településeken, rossz állapotú ingatlanokban, amik totális energiaszegénységben élnek, és sokszor nem vezetékes gázzal, hanem tűzifával vagy rosszabb esetben mindenféle hulladékkal fűtenek.

Vagyis a magyar modell egyszerre tartja nagyon alacsonyan a lakossági árakat, és közben egyáltalán nem biztos, hogy ott segít a legjobban, ahol a legnagyobb szükség lenne rá.

Nem lesz könnyű dolga az új Tisza-kormánynak

És pontosan a fentebb említett problémák miatt az energetikai puttony lesz az egyik legnehezebb örökség, amivel a kormányváltás után a Tisza Pártnak kezdenie kell valamit. A párt programja alapján a rezsicsökkentést nem törölnék el, inkább megtartanák és szociális irányba bővítenék. A tűzifa áfáját például 5 százalékra csökkentenék, a szociális tűzifakeretet megdupláznák, és kiterjesztenék az 5000 fő feletti településekre is.

Ez elsőre logikus iránynak látszik, mert pont azokat a háztartásokat érheti el, amelyek a klasszikus rezsicsökkentésből kevésbé profitálnak. A nagy kérdés inkább az, hogy közben mi történik a teljes rendszerrel. Marad-e a széles körű, mindenkinek járó támogatás, vagy elindul egy óvatosabb, célzottabb modell felé az ország?

Mert a mostani Eurostat-adatokból csak az látszik, hogy a magyar lakossági árak nagyon alacsonyak. Az viszont már nem látszik a grafikonon, hogy ennek mekkora ára van a költségvetésben.

Mi lesz a vállalati rezsiárakkal?

A magyar energetika rendszer másik nagy feszültsége, hogy miközben a lakossági árak uniós összevetésben kifejezetten alacsonyak, a vállalati energiaárak kifejezetten magasak. Ez a kettő együtt torz helyzetet teremt: a háztartások védve vannak a piaci áraktól, a cégek viszont sokkal közvetlenebbül érzik az energia drágaságát. Márpedig ha egy vállalat drágábban jut energiához, az előbb-utóbb megjelenhet az áraiban, a beruházásaiban vagy a versenyképességében is.

A Tisza energetikai programja erre is reagálna. A cél a vállalati energiaárak csökkentése lenne piaci versennyel, díjreformmal és a végfelhasználói árak összetételének átalakításával. Ez azért fontos, mert a cégek által fizetett villamosenergia-ár jelentős része nem maga az áram, hanem rendszerhasználati díj, különféle finanszírozási elemek és egyéb terhek. Ha ezen nem változtatnak, akkor hiába lesz olcsóbb maga az energia, a végső számla nem biztos, hogy érdemben csökken.

Az orosz energiafüggőség is ott van az asztalon

A harmadik nagy csapda az orosz energiafüggőség. A Tisza programja 2035-ig számolna az orosz fosszilis energiahordozók kivezetésével, de az uniós irány ennél gyorsabb leválást is kikényszeríthet. Gáz esetében fizikailag már most több alternatív útvonal létezik, hiszen Magyarország Szlovénia kivételével minden szomszédjával rendelkezik gázösszeköttetéssel. Olajnál szűkebb a mozgástér, ott a Barátság vezeték mellett lényegében az Adria-vezeték az egyetlen nagykapacitású alternatíva rövid távon.

Az is kérdéses persze, hogy mennyibe kerülne Magyarországnak a leválás. Gáz esetében több elemzés szerint az orosz import teljes kivezetése nem feltétlenül okozna drámai európai áremelkedést, de az LNG-útvonalak, a szállítás és a tranzit így is többletköltséget jelenthetnek. Olajnál még nehezebb tisztán látni, mert a szerződések és az árképzés kevésbé átlátható, mondhatni igencsak a szürke zónában mozog.

Ehhez jön még Paks II. egyáltalán nem könnyű hagyatéka. A Tisza teljes körű felülvizsgálatot ígért a projekt kapcsán, ami politikailag érthető, energetikailag viszont kockázatos lépés lehet. Az új paksi blokkok évek óta csúszásban vannak, a költségek biztosan nem ott tartanak, ahol az induláskor tervezték, de az is világos, hogy Magyarországnak hosszú távon szüksége lesz stabil, nagy mennyiségű áramtermelő kapacitásra. Ha a régi paksi blokkok üzemideje nem hosszabbítható meg teljes értékűen, miközben Paks II. sem készül el időben, akkor az ország áramimport-kitettsége könnyen megugorhat. Ez pedig végső soron biztosan áremelkedéshez vezetne.

Nem lesz gyors a változás

A problémák mértékét látva, talán nem túlzás kijelenteni, hogy nincs egyszerű, olcsó és gyors megoldás. A rezsicsökkentés megtartása politikailag kézenfekvő, de drága. A szociális célzás szakmailag indokolható, mégis kényes ügye lehet az új kormánynak. 

Az orosz energiafüggetlenedés is fontos lenne stratégiailag, viszont biztosan fájdalmas lenne anyagi szempontból. Ugyanígy, Paks II. felülvizsgálata is jogos lépésnek tűnik, de közben az ország hosszú távú ellátásbiztonságát sem lehet félretenni.

A megoldás minden bizonnyal sok, "kisebb" változtatás lesz: célzottabb rezsitámogatás, gyors energiahatékonysági programok, olcsóbb vállalati energia, érdemi hálózatfejlesztés, és lassabb, de valós távolodás az orosz kitettségről.

Mondd el, mit gondolsz: segíts formálni a Pénzcentrum jövőjét!

Segíts nekünk még jobbá tenni a Pénzcentrumot! Egy rövid, anonim kérdőívvel szeretnénk jobban megismerni, hogyan használod az oldalt, milyen témák érdekelnek, és miben fejlődhetnénk tovább. A válaszaid alapján finomítjuk tartalmainkat, rovatainkat, sőt akár új szolgáltatásokat is bevezethetünk, hogy még hasznosabbak legyünk a mindennapi pénzügyi döntéseidben. A kitöltés mindössze 10–12 perc, és minden visszajelzés nagy segítség számunkra.