Vészharangok konganak a Hormuzi-szoros miatt: tényleg percekre vagyunk a totális háborútól?

A tűzszünet rövid időre megnyitotta az utat a diplomácia előtt. Az amerikai és az iráni delegáció az iszlámábádi tárgyalóasztalnál találkozott is egymással, ám eredmény nélkül távoztak. Pakisztán jelenleg is próbálja újraindítani a folyamatot, egyelőre sikertelenül. Bár mindkét fél szeretne megállapodást, mást értenek alatta, és mereven ragaszkodnak a saját vörös vonalaikhoz. Amíg legalább az egyik fél nem tesz engedményeket, a nyílt konfliktus kiújulása bármikor bekövetkezhet.

A válság központi kérdésévé a Hormuzi-szoros feletti ellenőrzés vált. A tengerszoros a február 28-i amerikai–izraeli támadásig korlátozások és tranzitdíjak nélkül volt hajózható. Irán azóta bebizonyította, hogy a szoros lezárása egyszerre lehet támadófegyver, bevételi forrás és diplomáciai biztosíték.

Abbász Aragcsi iráni külügyminiszter ezen a héten a parlamentben kijelentette: a régi status quóhoz nincs visszatérés. Washington számára viszont elfogadhatatlan, hogy Irán a szorost gyakorlatilag a saját felségvizévé tegye, és dollármilliókat szedjen be a hajózási társaságoktól. Ez ugyanis a fegyveres erők felett aratott taktikai győzelmet stratégiai vereséggé változtatná.

A szoros lezárása súlyos globális gazdasági következményekkel jár. A kőolaj- és földgázhiány mellett a csúcstechnológiai ipar számára nélkülözhetetlen hélium, valamint a műtrágyagyártás alapanyagainak kiesése is egyre nagyobb terhet ró a háborús övezettől távol élő milliókra. A kialakuló műtrágyaválság akár éhínséget is okozhat az élelmezésbiztonság szempontjából sérülékeny országokban.

Az Egyesült Államok a héten két hajót kísért át katonai fedezettel a szoroson, ami óhatatlanul iráni reakciót váltott ki. Ez a lépés azonban korántsem állítja helyre a szabad hajózást, hiszen a háború előtt napi negyven-hatvan hajó haladt át a Hormuzi-szoroson.

A kérdés most az, hogy az eseménysor megáll-e ezen a ponton, vagy az akció-reakció spirál ismét nyílt háborúhoz vezet. Irán jelzései szerint kész újra hadba lépni, sőt, akár az eszkaláció ütemét is hajlandó diktálni.

Ez egy rendkívül kockázatos stratégia. Ugyanakkor az új iráni vezetés számára – amely az Egyesült Államok és Izrael által likvidált korábbi legfelsőbb vezető, valamint a megölt vezérkar helyébe lépett – ez vállalható kockázatnak tűnik.

Az öbölmenti arab államok közül az Egyesült Arab Emírségek áll leginkább Irán célkeresztjében. Abu-Dzabi válaszul elmélyítette szövetségét Washingtonnal és Izraellel. Utóbbi egy Vaskupola légvédelmi rendszert és kezelőszemélyzetet telepített az országba, ami olyan lépés, amelyet annak idején Ukrajnától megtagadtak. Irán emellett célba vette az emirátusi Fudzsejra kikötőjét.

Donald Trump láthatóan továbbra is abban bízik, hogy az iráni rezsim megtörik az amerikai nyomás és a katonai erő hatására. Szívesen lobogtatna egy új megállapodást, de olyat nem hajlandó elfogadni, amelyről a kritikusai azt mondhatnák, hogy gyengébb Barack Obama korábbi nukleáris egyezményénél.