Szabályosan kiürül az ország keleti fele, már délen is vannak bajok: tömegek hagyják hátra ezeket a településeket

A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) friss belföldi vándorlási statisztikái szerint 492 ezer belső vándorlás történt Magyarországon 2025-ben, mely a 2024-es adatokhoz képest visszaesést jelent: utoljára 2015 környékén volt ilyen alacsony a lakosság belföldi mozgása. A vármegyén belüli költözés aránya pedig tovább csökkent, tehát aki elköltözik, jellemzően nem is marad az adott közigazgatási területen. A belföldön belül vándorlók keletről nyugatra költözhetnek, illetve még mindig rengetegen választhatják lakóhelyül a fővárosi agglomerációt a számok alapján.

A statisztika különbséget tesz állandó vándorlás, valamint ideiglenes vándorlás és visszavándorlás együtt, ahol az állandó vándorlás lakóhelyváltást jelent, az ideiglenes vándorlás pedig az a településhatárt átlépő lakásváltoztatás, amikor a vándorló állandó lakóhelyét fenntartja és új lakását ideiglenes tartózkodási helynek jelöli meg, vagy egyik tartózkodási helyről másik tartózkodási helyre költözik. A visszavándorlás pedig az a települések közötti lakásváltoztatás, amikor a vándorló tartózkodási helyét elhagyva lakóhelyére tér vissza.

A KSH azt is különválasztja az adatsoraiban, hogy vármegyén belül, vagy azon túl történt-e a vándorlás. Utoljára a 2011-es, 2013-as években volt ennyire alacsony a vármegyén belül vándorlók száma, de a vármegyén túl vándorlók is jelentősen kevesebben voltak 2025-ben. A belföldi vándorlásra jellemző lassulás 2023-ban következett be, és ugyan a 2024-es adatok már javulást mutattak, a friss tavalyi számok szerint ez egy tartós trend. 

A lakáspiacot és ezzel a költözési hajlandóságot sok tényező befolyásolta az utóbbi néhány évben is. A 2022-es év végére jellemző energiaválság, majd a 2023-as rekordinflációs év az ingatlanpiacot is befagyasztotta. Történtek élénkítőnek szánt kormányzati intézkedések azóta, mint például a munkáshitel, vagy az Otthon Start Program bevezetése, ezeknek a hatása viszont nem látszik még a 2025-ös évi statisztikákban, ahogy egyébként a lakossági fogyasztás sem állt még helyre. A tavalyi évet még az jellemzi, hogy lakóhelyet sem szívesen vált és nem is költ szívesen a lakosság, csak ha feltétlenül muszáj.

Folytatódik a szuburbanizáció

Ha pedig azt vizsgáljuk, hogy az egyes településtípusoknak hogyan alakul a vándorlási különbözete, akkor 2025-ben a községeké pozitív, Budapesté csökkenő trendet mutatva stagnál jelenleg. A többi városből pedig egyértelműen többen költöznek el, mint ahányan a városokba mennek lakni. Az alábi ábrán is látható, hogy 2022-ben éles váltás történt: előtte még a pandémia hatása érvényesült, amikor a városokból megkezdődött a lakosság exodusa a falvak irányába. A fővárosra is ez volt jellemző, szabályosan menekült a lakosság egy része vidékre: csakhogy az energiaválság - amikor az energiaárak növekedése miatt a rezsiemelésről döntöttek - újra népszerűtlenné tette a vidéki, korszerűtlen, felújításra szoruló családi házakat. Cserébe ismét divatba jöttek a fővárosi panelek, viszont általánosságban a vándorlási kedv nem állt a visszaesés után azóta sem helyre.

Az persze, hogy területileg hol helyezkedik el egy község, jelentősen befolyásolhatja vonzerejét. A fenti grafikon azt sugallhatná, hogy minden község népszerűbb most, mint a kisebb-nagyobb városaink, de ez nem így van. Összesítésben ugyan a falvak mérlege pozitív, a városoké negatív, de ez legfőképpen az agglomerációs kistelepülések, illetve az üdülőtelepülések nagy népszerűségének köszönhető. Ha megnézzük például a megyék mérlegét, feltételezhetjük, hogy a Pest és Fejér megyei kistelepülések elszívó hatása egyensúlyozza ki a keleti megyéink falvainak kiürülését:

Érdemes a vármegyén belüli vándorlási térképre is vetni egy pillantást: Pest vármegyében a legélénkebb a megyehatáron belül költözködők száma, viszont Borsod-Abaúj-Zemplén is kiemelkedik. Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar is olyan aktivitást mutat, mint Győr-Moson-Sopron vagy Bács-Kiskun. Azt persze nem szabad elfelejteni, hogy ezek eleve nagy megyék több lakossal, de a helyben maradás mégiscsak jellemzőbb, mint más területeken. 

Összességében tehát a vándorlási adatok alapján az látszik, hogy 2025 még nem változások éve volt, nem történt hirtelen trendváltozás. Az energiaválságot követően népszerűségüket vesztett falvak mérlege az évek során ismét pozitívvá vált. A fővárosban ugyan megtört a pandémia hozta negatív trend, de 2025-re már stagnálásba fordult. A szuburbanizációs folyamatokat - melyeket a járvány felerősített - nem törölték el az elmúlt évek válságai, mindössze lassították. Az emelkedő ingatlanárak, a javuló infrastruktúra, a hibrid munkavégzés rohamos terjedése a munkaerőpiacon eredményezi, hogy a városi népesség kiáramlik az agglomerációba. Az agglomeráció területe pedig egyre nő: a fővárosba akár még a Balaton mellől is hajlandók már ingázni a lakosok. 

Az is tudható, hogy míg régebben a szuburbanizáció főként Budapest környékén volt jellemző, egyre gyakoribb vidéken is a kiköltözés. Ezt a trendet is sokféle háttérok indokolja: a városi ingatlanárak emelkedése, a különböző kormányzati támogatások - mint a falusi csok -, de akár még a klímaváltozás is motivációt jelenthet. Illetve a szuburbanizáció egy idő után öngerjesztő folyamattá válik: minél többen vetik meg a lábukat az agglomerációban, annál vonzóbb lesz mások számára is ez a lehetőség. Ahogy pedig egyre többen költöznek agglomerációban, vagy agglomerálódó térségbe, azok a térségek is fejlődnek, tehát még vonzóbbá fognak válni a városi lakosság számára.