Teljesen átrajzolhatja a hazai építőipart Kapitány és Vitézy: százezrek otthona újulhat meg, rengeteg pénzről van szó

A Magyar Közlöny 2026. május 13-i, 46. számában jelent meg az a kormányrendelet, amely a Magyar-kormány tagjainak feladat és hatásköreit rögzíti. Ez az a dokumentum, amely az új kabinet munkamegosztását jogi formába öltözteti, és amelyből kiderül, hogy az építőipart és tágabban az építőipari értékláncot érintő ügyek hol találják meg gazdájukat a következő ciklusban.

A változás strukturálisan kevésbé drámai, mint a kormányváltás politikai súlya alapján várnánk, három területen azonban érdemes alaposabban megnézni a részleteket: a klasszikus építésügyi felelősségi körnél, az épületenergetikánál, valamint a lakáscélú támogatások rendszerénél.

Először nézzük az építésügy és az építőipar klasszikus területét. A rendelet szerint a Közlekedési és Beruházási Minisztérium veszi át azt a felelősségi kört, amely a korábbi ciklusban az Építési és Közlekedési Minisztériumnál összpontosult. A miniszter, Vitézy Dávid felelős az állami beruházásokért, az építésgazdaságért, az építésügyi szabályozásért és építéshatósági ügyekért, a közlekedésért, a lakáspolitikáért, a rozsdaövezeti akcióterületekkel kapcsolatos ügyekért, a településfejlesztésért és településrendezésért, a településkép védelméért, valamint a területrendezésért.

EZ IS ÉRDEKELHET

Marad az Otthon Start, Babaváró, CSOK a Tisza-kormány alatt? Nagy változás jöhet a támogatott hiteleknél

A Bankmonitor szerint a választást követő két hétben látványosan nőtt az érdeklődés az államilag támogatott hitelek iránt.

A rendelet egyértelműen rögzíti, hogy ez a miniszter látja el az építőipar és az építőanyag-ipar ágazati irányításával kapcsolatos feladatokat. A névváltás tehát nem jelent valódi tartalmi átrendezést a klasszikus építésügyi felelősségi körben: a beruházásokért, építésgazdaságért és építésügyi szabályozásért egy minisztérium és egy miniszter felel, lényegében ugyanazzal a portfólióval, mint amit a leköszönő kormányból megszoktunk.

A személyi és tartalmi hangsúlyok azonban változnak, és ezt a leendő miniszter bizottsági meghallgatásán elhangzott bejelentések is jelzik. Vitézy Dávid május 11-i meghallgatásán több olyan területet is megnevezett, amely az építőipari piac szempontjából lényeges. A kiemelt beruházások rendszerének felülvizsgálatát ígérte, leszögezve, hogy nem maga a nemzetgazdaságilag kiemelt státusz a probléma, hanem az, hogy mely projektek kapták meg ezt a besorolást. Bejelentette a beruházási szerződések titkosítási gyakorlatának felülvizsgálatát, és kilátásba helyezte a presztízsberuházások átvilágítását, közöttük olyan konkrét projektekét, mint a Budapest-Belgrád vasútvonal hazai szakasza, a mohácsi Duna-híd szélesítése vagy a MÁV új székháza.

A miniszter jelezte, hogy az önkormányzatok településképi jogköreit visszaadnák, ami a helyi beruházási környezetre is hatással lesz, valamint, hogy az úgynevezett Otthon Start-os kiemelt beruházások eddigi gyakorlatát is felülvizsgálják. Az iparág szempontjából külön figyelmet érdemel, hogy a 2023-ban megszüntetett Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. utódintézményi struktúrájának újjáépítését is feladatként nevezte meg. Mindez rövid távon a beruházási döntéshozatal lassulását eredményezheti egyes projekteknél, a felülvizsgálati folyamat lezárultáig.

Strukturális szempontból érdemes külön kiemelni egy olyan változást, amit a szakma régóta indokoltnak tartott: az építésgazdaság és a lakáspolitika ügye mostantól egy minisztériumhoz, a Közlekedési és Beruházási Minisztériumhoz tartozik. A leköszönő kormány idején ez a két terület szétvált, az építésügy az Építési és Közlekedési Minisztériumnál, míg az otthonteremtési és lakásügyek jelentős része a Nemzetgazdasági Minisztériumnál, illetve a stratégiai vezérlés szintjén a Miniszterelnökségen összpontosult. Ez a megosztottság az elmúlt években több ponton okozott súrlódást: a kínálati oldal, vagyis az építési kapacitások és a kivitelezés szabályozási környezete, valamint a keresleti oldal, vagyis a lakásvásárlási és felújítási támogatások egymástól független logika mentén alakultak.

Az új struktúrában a lakáspolitika stratégiai funkciója és a lakáscélú állami támogatások feltételrendszerének kialakítása ugyanahhoz a miniszterhez került, mint az építésgazdaság és a beruházási környezet. Az iparág megítélése szerint ez lényegesen átláthatóbb és hasznosabb struktúrát jelent: egy helyen születhetnek meg azok a döntések, amelyek a lakáspiaci kereslet és az építőipari kínálat egymásra hatását befolyásolják. Az iparági értéklánc szereplői számára ez kiszámíthatóbb tervezési környezetet vetít előre.

A második terület az energiahatékonyság és az épületenergetika, ami az építőipar szempontjából különösen fontos, hiszen a szigetelőanyagok, nyílászárók és fűtéskorszerűsítési termékek piaca, valamint a kapcsolódó kivitelezői kapacitások közvetlenül ehhez a területhez kötődnek. A korábbi struktúrában külön Energiaügyi Minisztérium létezett, ez most megszűnt. Az új rendelet alapján az energiapolitika a Gazdasági és Energetikai Minisztériumhoz, Kapitány István miniszter felelősségi körébe került.

A rendelet kifejezetten kimondja, hogy az energiapolitikáért felelős miniszter gondoskodik a fenntartható gazdasági fejlődés, az energiahatékonyság és energiagazdálkodás stratégiai feltételeinek megteremtéséről, különösen az energiapolitikai, energiahatékonysági, épületenergetikai és épület-energiatakarékossági programok kidolgozásáról és végrehajtásáról. Külön rendelkezés rögzíti továbbá, hogy az épületek energetikai jellemzőinek meghatározásával és az energetikai tanúsítói tevékenységgel kapcsolatos feladatok tekintetében ez a miniszter a Kormány építésgazdaságért felelős tagja. Egyszerűen fogalmazva: az épületenergetika operatív gazdája Kapitány Istvánhoz került.

A háttér azért érdemel külön figyelmet, mert a Tisza Párt választási programja az épületenergetikára vonatkozóan ambiciózus, számszerűsített vállalásokat tartalmaz. A program szerint az új kormány évente 100 ezer lakás energetikai korszerűsítését vállalja, beleértve a szigetelést, a fűtéskorszerűsítést és a napelemes megoldásokat. Uniós forrásból nagyságrendileg 1000 milliárd forintot terveznek energiahatékonyságra és tárolókapacitásra fordítani, és tíz éven belül a hazai lakásállomány legalább 25 százalékánál kívánnak jelentős energiahatékonysági javulást elérni.

A program kifejezetten említi az úgynevezett étlapszerű támogatási rendszert is, amely a különböző lakástípusokra eltérő megoldásokat kínálna a vályogházaktól a kádár-kockákon át a panelekig, valamint az országos panelprogramot a társasházi felújítások támogatására. A vállalásokat a kampány során Kapitány István mutatta be a Tisza gazdaság- és energiapolitikai szakértőjeként, ami szakmai folytonosságot jelez: ugyanaz a személy kerül kormányzati pozícióba, aki a programot kidolgozta.

Az építőipar szempontjából ez a vállalás, ha megvalósul, érdemi keresletbővülést hozhat. Az évi 100 ezer lakás energetikai korszerűsítése nagyságrendileg ötszöröse a jelenlegi otthonfelújítási program várható volumenének, amely a 108 milliárd forintos kerettel mintegy 20 ezer ingatlanra terveződött. Egy ilyen léptékű program a szigetelőanyagok, hőszivattyús rendszerek, nyílászárók, napelemes megoldások, valamint a teljes kivitelezői és tervezői kapacitás piacán is rendszerszintű élénkülést eredményezne.

Az építőipari értékláncra nézve ez kifejezetten kedvező irány. Ugyanakkor reális kockázat, hogy ekkora volumen mellett a kivitelezői és szakember-kapacitások szűkössége, valamint az alapanyagok hiánya keresletoldali nyomást gyakorolna a piacra. A program tényleges hatása azon múlik, hogy a forrásösszetétel, a támogatási konstrukciók paraméterei és a végrehajtás ütemezése milyen lesz, ezekről jelenleg még nem rendelkezünk hivatalos információkkal.

A harmadik kérdéskör a lakáscélú támogatások rendszere, ezen belül kiemelten az Otthon Start program. A korábbi struktúrában az Otthon Start gazdája a Miniszterelnökség volt, konkrétan Panyi Miklós parlamenti és stratégiai államtitkár vezette az Otthon Start Programirodát. A program a 2025. szeptemberi indulása után közvetlenül politikai prioritásként jelent meg, kommunikációja és intézményi gazdája egyaránt a kormány központi politikai apparátusához kötődött.

Az új rendeletben a lakáscélú állami támogatások a Pénzügyminisztériumhoz kerültek. A vonatkozó rendelkezések szerint Kármán András pénzügyminiszter felel a lakáscélú állami támogatásokért, és a miniszter feladata a lakásügyre, a lakásszövetkezetre, a lakásokra és az állami lakáscélú támogatásokra vonatkozó jogszabályok előkészítése, valamint a lakáspolitikai feladatok megvalósításával kapcsolatos intézkedések végrehajtása.

Ahogy korábban már említettem, a lakáspolitika mint stratégiai funkció a Közlekedési és Beruházási Minisztériumhoz, Vitézy Dávid feladatkörébe került. Ő tesz javaslatot a Kormány részére a lakáspolitika fejlesztésére és a lakáscélú állami támogatások feltételrendszerére, a családokért felelős miniszterrel együttműködésben. A felosztás tehát kettős: a stratégiaalkotás és a feltételrendszer kialakítása a Közlekedési és Beruházási Minisztériumnál, a támogatások jogszabály-előkészítése, finanszírozása és végrehajtása a Pénzügyminisztériumnál.

Ez a struktúra önmagában is üzenetértékű: az új kormány a lakáscélú támogatásokat szigorúbb fiskális keretben kívánja kezelni, kevésbé politikai-szimbolikus súlyú programként. Az Otthon Start eddigi gyakorlatát egyébként Vitézy Dávid a meghallgatásán kifejezetten kritikusan értékelte, főként a kiemelt beruházási besorolások és a megfelelő közterületi infrastruktúra nélkül engedélyezett lakóparkok kapcsán, és a megfizethető bérlakásépítésre helyezné a hangsúlyt uniós források bevonásával. A program konkrét jövőjéről hivatalos kormánydöntés még nem született.

Az építőipari értéklánc szempontjából a strukturális üzenet összességében az, hogy a felelősségi körök leképezése nagyjából megtartja a korábbi logikát, érdemi hangsúlyeltolódások azonban több ponton is megfigyelhetők. Az építésgazdaság klasszikus területén alapvető átrendeződés nem várható, viszont az új miniszter által bejelentett beruházás-felülvizsgálatok rövid távon a projektek megvalósításának ütemét befolyásolhatják. Az építésgazdaság és a lakáspolitika egy minisztériumhoz kerülése a szakmai megítélés szerint kifejezetten kedvező strukturális változás.

Az épületenergetika operatív irányítása egy olyan miniszterhez került, aki kampánya alatt évi 100 ezer lakás korszerűsítését jelölte meg célként, ami az iparág számára komoly piaci aktivitást vetít előre, ha a program tényleges forrásokkal és működőképes intézményrendszerrel indul el. A lakáscélú támogatások pedig a politikai központból átkerültek a fiskális központba, ami racionálisabb pénzügyi keretezést, ugyanakkor a politikai súlyukhoz képest visszafogottabb kommunikációt valószínűsít.

Ami a lakossági olvasónak fontos: aki most felújítást vagy lakásvásárlást tervez, annak a legfontosabb tudnivaló, hogy a jelenleg futó programok jogi keretei a kormányváltás miatt önmagukban nem változtak meg. A Vidéki Otthonfelújítási Program, és az Otthon Start hitelkonstrukció a meglévő szabályok szerint érhető el. Az Otthonfelújítási Program (OFP) keretösszege azonban az elmúlt hetekben kimerült, így emiatt is szükség lenne mielőbb egy új energetikai felújítási program alapjait letenni.

Az új kormány ugyanakkor saját költségvetést készít 2026-ra, és a leendő pénzügyminiszter jelezte a támogatási konstrukciók felülvizsgálatának szándékát. Aki nagyobb energetikai felújítást fontolgat, számolhat azzal, hogy a kampányban meghirdetett, évi 100 ezer lakásra méretezett új program várhatóan tartalmaz majd új támogatási elemeket, de ennek időzítéséről és pontos feltételeiről egyelőre csak találgatások vannak.

Az építőipari szakma részéről az elmúlt évek tapasztalatai egyértelműen igazolják, hogy az iparági folyamatok megértése, a piaci adatok megosztása és a programok megvalósíthatóságának szakmai értékelése kulcsfontosságú a sikeres szakpolitikai döntésekhez. Az ÉVOSZ és az építőipari értéklánc szereplői a korábbi kormányzati ciklusokban is rendszeresen együttműködtek a szakminisztériumokkal, és készen állunk arra, hogy ezt a párbeszédet az új kabinettel is folytassuk. A cél közös olyan döntések szülessenek, amelyek az építőipar számára kiszámítható környezetet teremtenek, és így a teljes nemzetgazdaság stabilitásához is hozzájárulnak.

Címlapkép: Hegedüs Róbert, MTI/MTVA