Ez az igazi lakáskatasztrófa Magyarországon: láthatatlan csapdában vergődik a fiatal dolgozók fele, ebből nehéz lesz kitörni

Egyre jobban egy olyan kép rajzolódik ki Európában, ahol a szülői háztól való elköltözés nem életkori, hanem sokkal inkább gazdasági kérdés.

A legfrissebb adatok azt mutatják, hogy még a teljes állásban dolgozó 18-34 évesek jelentős része is otthon él, persze országonként jelentősen eltérő mértékben. 

Európai mamahotelek

Ahogy látjuk, a lista elején egyértelműen Dél- és Kelet-Európa dominál. Horvátország vezeti a sort 55,7 százalékkal, de Ciprus és Lengyelország is 52 százalékon áll, vagyis ezekben az országokban a már dolgozó fiatal felnőttek több mint a fele tövábbra is a szüleivel él.

Nem sokkal marad el az éllovasok országok mögött Törökország és Bulgária sem, de Portugália is 46 százalékkal került a felső mezőnybe. A másik végletet ugyanakkor egyértelműen az északi országok jelentik: Svédországban mindössze a fiatal dolgozók 20,2 százalék él otthon, Finnországban 23,1, Észtországban pedig 25,1 százalék ez az arány. Emellett Belgiumban és Hollandiában is jóval alacsonyabb az otthonmaradási arány.

Pedig fontos megjegyezni, hogy a lakhatási költségek pontosan ezekben az országokban sokkal magasabbak a keleti blokkban tapasztalhatónál, viszont nagyon úgy tűnik, hogy a fizetések ezt bőven kompenzálni tudják.

 Mi a helyzet Magyarországon?

Ahogy az adatokból látjuk, 2025-ben a teljes állásban dolgozó 18-34 évesek közel fele, egészen pontosan 44,8 százaléka továbbra is a családjával élt. Fontos kiemelni, hogy ez az arány igazából stagnál: az elmúlt 10 évben mindig 43-45 százalék között mozgott. Mindez pedig azt jelenti, hogy 

a munkaerőpiaci részvétel önmagában nem vezet automatikusan különköltözéshez. Sőt, kijelenthetjük, hogy a lakhatási költségek és a jövedelmek közötti különbség továbbra is jelentős, érdemben nem változott Magyarországon.

Az elmúlt három év pedig különösen érdekes abból a szempontból, hogy 2022. január 1-jén bevezették a 25 év alattiak személyi jövedelemadó-mentességét. Maga az intézkedés ezeknek a fiatal dolgozóknak jelentősen növelte a nettóbérét, de úgy látszik, hogy ilyen rövid távon ez a különlakhatási lehetőségeken mit sem javított.

Pedig lenne min javítani

Érdemes ezt az adatot nem önmagában nézni, hanem gazdasági indikátorként kezelni. Az, hogy a dolgozó fiatalok mekkora része marad a szülői házban, elég pontosan megmutatja, mennyire „átjárható” egy gazdaság a fiatal generáció számára.

Ha alacsony ez az arány, az általában azt jelzi, hogy a bérek és a lakhatási költségek viszonya lehetővé teszi az önálló élet gyorsabb elindítását.

Ha magas, akkor a belépési küszöb túl nagy, a jövedelmek nem követik a lakhatási piacot.

Ez a mutató így egyszerre mesél a bérszintekről, az ingatlan- és albérletpiacról, valamint a jóléti rendszerek működéséről is. Ahol a fiatalok nagy arányban otthon maradnak, ott jellemzően később történik meg a családalapítás, lassabb a vagyonfelhalmozás, és összességében később indul be az önálló gazdasági életpálya. Ahol viszont korábban leválnak, ott gyorsabb a generációs mobilitás, és hamarabb jelennek meg a saját fogyasztási és lakhatási döntések.

Ebben az értelemben a magyar 44,8 százalék nem pusztán egy lakhatási adat, hanem egy tágabb gazdasági állapot lenyomata is. Az arány azt is megmutatja, hogy a fiatalok önállósodása strukturálisan késik itthon, és ezen rövid távon még a célzott jövedelemnövelő intézkedések sem tudtak érdemben változtatni.