Ambrus Attila: ismert kollégám, Matolcsy úr kiürítette szinte az ország összes széfjét

A száraz tények: 1993-99 között 27 + 3 rablást követett el posták, bankok, utazási irodák kárára. Nem véletlenül nem 30-at írtunk, mert a két etap között megszökött a börtönből. Első elfogásáig – a Wikipédia szerint - 142 millió- , a második szakaszban 196 millió forintot zsákmányolt. 2002-ben 17 év fegyházbüntetést kapott, amiből jó magaviselete miatt 10-et ült le. Igazi reneszánsz ember: a „bankszektor”-beli tevékenysége előtt volt sírásó, házmester és szőrmekereskedő is. Szabadulása óta a kerámiakészítés- és kereskedelem mellett idegenvezetőként, csapatépítő trénerként és - nevéhez hűen - whiskey kóstolóként  keresi a kenyerét. 

Az ember nem úgy kel fel, hogy mától bankrabló lesz. Ez egy rögös út, én korán megindultam a lejtőn. Hányódtam az iskolák között, több lopásom volt, 14 éves koromtól két évet javítóintézetben, aztán további kettőt munkatáborban töltöttem

– kezdi a történetét.

Pénzcentrum: Aktív bankrabló korában miként alakult egy „munkanapja”?

Ambrus Attila: Délelőtt, vagy délután raboltam, aztán lementem a kaszinóba (volt, hogy egy éjszaka elvertem 2,5 millió forintot, ami akkoriban egy új lakás ára volt). Másnap reggel hazafelé tartva megvettem a friss újságokat: kíváncsi voltam, hogy az ország követi-e a munkásságomat. Általában követte… A kaszinózás szenvedélybetegség volt, emiatt mindig pénzszűkében voltam, de tudtam, hogy másnap nyit a bank és megoldom a problémámat.  Szándékosan nem alapítottam családot. A börtönben csokiban meg fekvőtámaszban játszottam. Ott azért – érhető módon – lejön az ember a kaszinóról.

A börtönévek alatt tanulta ki a kerámiakészítő szakmát. Miért pont ezt?

Bent ez volt az egyetlen elérhető tanfolyam. Először mondtam a smasszeroknak, hogy én a nemzet rablója vagyok, nem koszolom be a kezemet. Próbálkoztam a festészettel, rajzolással is, de nem volt hozzá tehetségem. Belekóstoltam a szobrászkodásba, az első műalkotásom egy Gyurcsány szobor volt, máig megtalálható valamelyik börtönben. Aztán rájöttem, hogy a kerámikusság nem áll messze a sírásástól, itt is, ott is agyaggal kell dolgozni. A 3 éves OKJ-s tanfolyamot egy évre sűrítették. A műhely nagyon jó világ volt a börtönön belül, a kerámiákhoz pedig hamar megjött a kedvem. Éjjel, nappal lent voltam, dolgoztam óvodáknak, minisztériumoknak is. A Honvédelmi Minisztériumnak megcsináltam 1:50-es kicsinyítésben Gábor Áron rézágyúját is.  A 16 fős csoportból 9 rabtársamnak én készítettem el a mestermunkáját.

A börtönben érettségizett és diplomázott is.

Igen, az érettségi után kommunikáció szakon elvégeztem a Dunaújvárosi Főiskolát. Bejártak hozzám a tanárok. A szakdolgozatom témája a fiatalkorú bűnözés volt, ami igazi kultúrtörténeti utazás: a történelemben honnan eredeztethető a bűn, mi a definíciója a különböző korokban. Ez önismereti út is volt számomra. Az államvizsgámon egyik tételként a Watergate ügyet húztam, amit már gyerekkorom óta ismertem.

Hogy indult a karrierje a szabadulása után?

2012-ben 37 ezer forinttal és 28 darab banános dobozzal szabadultam. Az utóbbiakban a könyveim és a sok kerámiám sorakozott. Ezeket eladva hamarosan már félmillió forinttal gazdagabb voltam. Ebből 80 ezret a Mentőszolgálatnak ajándékoztam. Hamar rájöttem, hogy a múltam nagyon jó marketing a vállalkozásomban. Funkcionális tárgyakat készítek, az emberek visszajelzései alapján. Most indul például a tacskó és a sünmotívum. Év végén magam elé veszem az Excel táblát, amiben feketén-fehéren benne van, hogy mit adtam el. Ami jól ment azt gyártom, ami nem, azzal leállok. A cégben a feleségem a tulajdonos, nekem ugyanis 2026 április végégig nem lehettet vállalkozásom, nem is szavazhattam.     

Óvodákban is tartok keramikusfoglalkozásokat. A falunapokon pedig a korongozógépen tanítom a gyerekeknek az alapformákat, amit otthon a szüleikkel kiégetnek. Két műhelyem van, a Búbánat völgyben és Érden. Volt egy üzletem Szentendrén, de azt be kellett zárni. Esztergomban, a Prímás pincében két nappal a boltnyitás előtt vágtak ki. Az egyik főpap szerint ne az Ambrus miatt járjanak az emberek a Bazilikához. Ennyit a keresztényi megbocsátásról.

Jól gondolom, hogy a „Viszkisnek” nem kell sokat költenie a marketingre?

A hírnevem sokáig elvisz, igen. A TV szerepléseket is azért vállaltam, hogy a kerámia biznisznek reklámot csináljak. Aki utál, az a vásárokon, falunapokon nem jön oda hozzám, ezért 10-ból 9-szer pozitív visszajelzéseket kapok. Volt olyan nap, amikor 1.600 selfit csináltak velem. Természetesen ez nagyon fárasztó, de ha ez kell a jó eladáshoz, akkor bevállalja az ember. Volt év, amikor 52 hétvégéből 49-et dolgoztam végig. Közben hétköznap ment a termelés, napi 12 órában. Most már kicsit lejjebb tekertem magam, de az év 2/3-a még így is munkás.

Több lábon állok: céges csapatépítéseket is szervezek a műhelyemben. Ez egy egész napos program: welcome drinkkel indul, aztán közös kerámiázás, egy - általam készített – ebéd, amit interaktív előadás, beszélgetés, borkóstoló, közös vacsora követ. Abszurd kaland volt, amikor egy pénzszállító cégnek tartottam ezt, ahol a csapat háromnegyede ex rendőr volt.

Emellett rendszeresen vezetek tematikus sétákat „Bűnügyi krónika a Budai Várban” címmel Csapó Csaba történésszel, ahol a résztvevők bepillanthatnak az 1990-es évek alvilágába, a leghíresebb bűnesetekbe és a kulisszatitkaimba. Idén nyáron a veszprémi Várbörtönben is lesz tárlatvezetésem: hogyan éltem meg a börtönéveket, miként terveztem meg a szökést, mi segített a talpra állásban.

Iskolákba járok előadásokat, beszélgetéseket tartani és voltam Nagykanizsán a fiatalkorúak börtönében is. Általában azzal kezdem, hogy „Tegye fele kezét, aki lopott már!” és természetesen én teszem fel elsőként. Elmondom a gyerekeknek, hogy nem létezik nyugdíjas bankrabló, ne hazudjanak, vállalják a tetteik következményeit. Saját példámon keresztül beszélek hozzájuk.

Találkozott olyanokkal a börtönévek után, akik a bankrablások elszenvedői voltak? Milyen visszajelzések jöttek tőlük?

Ezekből az élményekből egy újabb könyvet lehetne írni. Természetesen szélsőségesek a találkozások. Sokan – egyébként érhetően – a pokolba kívánnak. Volt egy hölgy, aki két rablásomat is megélte, de kedvesen elbeszélgettünk egy vásáron és egy vázát ajándékoztam neki. Tavaly pedig egy idős úr keresett meg, akinek – mint az élménybeszámolójából kiderült - a taxijában menekültem egy békásmegyeri rablás után és nem fizettem ki. Választott egy piros flaskát, amire ráírtam, hogy „A legjobb sofőrnek, akit nem tudtam kifizetni.” Azóta már a műhelyemben is meglátogatott. Egy rendőr pedig a paprikás krumplimat dicsérte, Ő falta be, miután elfogtak és ott maradt a tűzhelyemen.

Milyen sűrűn jár bankba, mint ügyfél?    

Néha céges ügyben nem tudom kikerülni, de nem szeretek oda járni, voltam már eleget. Ilyenkor fotózkodik velem a fiókvezető, az ügyfelek. A bankszektorból kihalt már az a világ, amit mi képviseltünk a kollégákkal. És ismert kollégám, Matolcsy úr egyébként is kiürítette szinte az ország összes széfjét.