Így rajzolhatja át a Tisza-kormány a magyar oktatás szabályait: biztosan nem lesz fájdalommentes, erre lehet készülni

A Tisza Párt az április 12-i országgyűlési választáson kétharmados parlamenti többséget szerzett, azóta pedig Magyar Péter pártja belekezdett az új kormány megalakításába is. Választási kampányuk egyik legfontosabb üzenete volt, hogy a sokat kritizált oktatást végre megreformálják, és a februárban bemutatásra kerülő, „Működő és Emberséges Magyarország” programjukban természetesen ezt a kérdéskörét is részletesen tárgyalták. A programban hangsúlyozták, hogy az oktatás nemzetstratégiai jelentőségű ágazat lesz, és hogy önálló Oktatási Minisztérium is alakul. Mindez egy olyan rendszer örökségére épít, amelyről az elmúlt években az oktatási szakértők és pedagógusok egyre sürgetőbb hangon fogalmaztak meg kritikát.

Garamvölgyi Zsolt: A magyar oktatás alkalmatlan arra, hogy hatékonyan segítse az ország fejlődését

Garamvölgyi Zsolt oktatási szakértő egy évvel ezelőtt a Pénzcentrumnak adott interjújában azt a kritikát fogalmazta meg, hogy a magyar oktatás régóta alkalmatlan arra, hogy hatékonyan segítse az ország fejlődését, és az állampolgárok boldogulását.

Hozzátette, hogy a kreativitás, a vállalkozószellem, a gondolkodás, a problémamegoldó, kollaborációs és kommunikációs képesség – tehát azok a képességek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy egy rátermett, produktív, innovatív feltalálói-vállalkozói réteg jöjjön létre – mind a közoktatásban fejleszthetők, és a mostani, pusztán munkaerőképzésre alkalmas magyar oktatást át kell alakítani úgy, hogy a képzés középpontjába a felsoroltak fejlesztése kerüljön.

A szakértő elavultnak tartja a jelenlegi, 8+4-es struktúrát (nyolc év általános iskola, négy év középiskola) is, mivel szerinte a korszerű oktatás kritériumait – a korszerű tartalmat és személyre szabott képzést – nem biztosítja. Azt is elmondta, hogy az általános iskolai felső tagozat és a középiskola tananyagában meglévő párhuzamosságok miatt a diákok hiábavaló erőfeszítésre kényszerülnek. Hangsúlyozta, hogy a túlterheltség miatt a tartalmi korszerűsítés is lehetetlen, mert az új, korszerű tartalmak számára nem jut hely. További problémaként említette, hogy a négy évfolyamos alsó tagozat időben kevés az eredményes felzárkóztatáshoz, ami a későbbiekben súlyos gondokat okoz a diákoknak és a tanároknak is.

Az említett problémák, és mások megoldása csak az iskolaszerkezet átalakításával lehetséges. Mindehhez a 10+3-as (6+4+3-as) struktúra nyújtja a legalkalmasabb keretet. Bevezetésével megvalósítható a személyre szabott képzés, csökkenne a diákok, pedagógusok terhelése, eredményesebbé válna a felzárkóztatás, jutna hely az új szükséges tartalmaknak, későbbre tolódna a pályaválasztás időpontja, mérséklődne a tanárhiány

– sorolta a szakértő. Hozzátette, hogy a váltás különösebb gond nélkül levezényelhető egy-két éves előkészülettel együtt is kevesebb, mint tíz év alatt.

Kiemelte még, hogy a társadalmi igazságosság érvényesülése mellett gazdasági szempontból is alapvető fontosságú a közoktatás megújítása. Rámutatott, hogy az esélyek kiegyenlítésére alkalmatlan rendszerrel az a legnagyobb baj, hogy veszni hagyja a diákok jelentős részének a gazdasági növekedés előmozdítására fordítható képességeit, energiáit, így nem tudja az elvárható mértékben szolgálni ország fejlődését, s az állampolgárok boldogulását.

Nagyobb merítéssel több tehetséget, vagy akár a mostani választéknál tehetségesebb embereket nyerhetünk

– mondta.

Nahalka István: A NAT nem a jövő kihívásaira fókuszál

Nahalka István oktatáskutató néhány hónapja nyilatkozott lapunknak az oktatás jelenlegi problémáiról. Kritikaként fogalmazta meg, hogy még mindig a tárgyi tudás számonkérésén van a hangsúly, holott a tantervekben szereplő ismeretek nagyrésze az életben aktuálisan pillanatok alatt előkereshető, és állandó birtoklásuknak nincs semmi előnye. Szerinte azért is nagyon problematikus ez, mert az ismeretek biflázása és a számos értelmetlen algoritmus gyakorlása elveszi az időt a komplexebb ismeretek (összefüggések, törvényszerűségek, elméletek, fontos algoritmusok) megismerése és a kompetenciafejlesztés elől.

Ma az önszabályozott és motiváltan végzett tanulást helyettesítik az iskola hagyományos képének megfelelő tanulási folyamatok, ezzel akadályozzák az egész életen át tartó tanulásra való felkészülést, és egyszerűen fogalmazva: megutáltatják a tanulókkal az iskolát

– figyelmeztetett.

Rámutatott arra is, hogy a tanulás-tanítás folyamatáról alkotott alapvető, és a többség által birtokolt pedagógusi elképzeléseknek kellene átalakulniuk, de szerinte sok más területen is meg kell változnia az iskolának, így például az esélyegyenlőtlenségek szemléletében is, és meg kell változtatni a központi tartalmi szabályozást.

Hangsúlyozta, hogy a NAT és a kerettantervek részletes, túlzó szabályozó szerepét gyökeresen át kell alakítani és az iskolákra, még inkább a pedagógusokra kell bízni, hogy a tanulókkal személyesen, vagy kisebb csoportjaikkal milyen tananyagon, milyen célok eléréséért, milyen követelményeknek megfelelően zajlik a tanulás-tanítás. Mint hangsúlyozta, a kritikus gondolkodás nagyon fontos lenne, és ennek erősen ott kellene lennie a NAT-ban, de ehelyett a tananyagszerű előírások dominálnak. Emellett szerinte az értékelési folyamatot is teljes egészében újra kell gondolni, mind funkciójában, mind a céljait tekintve, mind módszereiben.

Szerinte el kellene terjeszteni azt a gazdag tanulásirányítási módszeregyüttest, ami ma már több mint 100 éve a rendelkezésünkre áll, és amelyek alkalmazása már sok országban sikeresen megvalósult, a projektekkel, a csoportos tevékenységekkel, a valós tétre menő tevékenységekkel, a vitákkal.

Mint mondta, a hagyományos kereteket is újra kell gondolni, hiszen

egyáltalán nem biztos, hogy ragaszkodnunk kell a tanórákhoz, az osztályokhoz, a tantermekhez, a tantárgyakhoz és még jó néhány hagyományos formához.

Hangsúlyozta, hogy csak modern, progresszív pedagógiai működés keretei között képzelhető el eredményes kritikus gondolkodásra nevelés, a projektmódszer pedig a tanulás-tanítás alapvető megváltoztatásának, reformjának fontos eszköze lehetne.

Azt is fontosnak tartja, hogy a tanároknak egy új módszer, eszköz bevezetése esetén a tanulásra, kipróbálásra, megfigyelésre, részvételre időt kapjanak. Hozzátette, hogy bármilyen újszerű módszer alkalmazása csak akkor várható el a pedagógusoktól, ha csökkennek a központi előírások, és érték lesz az önálló kezdeményezés.

A mobiltelefonok tiltásával kapcsolatban azt fejtette ki, hogy a korlátozó döntést nem tartja jónak, ugyanakkor a probléma, hogy a diákok gyakran elkalandoznak a telefonjukon, valós, de szerinte ez pedagógiai kérdés. Megjegyezte, hogy a mobilhasználat tilalma inkább gátolja, mint segíti a digitális eszközök értelmes oktatási alkalmazását, és az lenne az ideális, ha a gyerekek számára természetes lenne, hogy az eszközeik a tanulás részei.

EZ IS ÉRDEKELHET

Bekeményít a kormány az iskolákban: durva szigor jön az új tanévben, erről tudnia kell a szülőknek

A kormány szerint a diákok már nem figyelnek eléggé az órákon az okostelefonok miatt.

A leköszönő kormány mesterséges intelligencia-stratégiájáról Nahalka István elmondta, hogy ez lényegében az AI fejlesztéséhez és az alkalmazásához szükséges kompetenciák fejlesztéséig jut el az oktatással összefüggő feladatok kijelölésében, amiben semmi új és előremutató nincs. Megjegyezte, hogy az AI exponenciális fejlődése az oktatás teljes spektrumában azonnali és mélyreható változásokat követel, de ezekről a változásokról a stratégia egy szót sem szól.

Szerinte az AI fejlesztésekre és alkalmazásokra való felkészítés a magyar oktatás jelenlegi állapotában többféle ok miatt nem lehet kellően eredményes és hatékony. Hozzátette, hogy a stratégiának szólni kellene arról, hogyan teremthetőek meg azok az alapok, amelyek nem az AI-val közvetlenül kapcsolatosak, hanem az oktatási rendszer általános felülvizsgálatát és reformját jelentik.

EZ IS ÉRDEKELHET

Rettegnek a dolgozók a mesterséges intelligenciától: milliók munkája kerülhet veszélybe, de van a történetben egy óriási csavar

Mennyire tartanak az emberek attól, hogy a mesterséges intelligencia átalakítja a munkaerőpiacot? Sokan úgy érzik, hogy a probléma inkább „globális”, mint személyes.

A digitális pedagógia terén mutatott jelentős lemaradásra, a tanulók szövegértés kompetenciájának átlagosan alacsony szintéjre, a kritikus gondolkodás és a kooperációs készség hiányára is rámutatott, amellett, hogy elmondta, a NAT valóban nem a jövő kihívásaira fókuszál, hanem egy normatív, ideologikus, a tanulók nagy többsége számára iszonyú túlterhelést jelentő szabályozó.

Dr. Forrás-Biró Aletta: Az eltérő területeken dolgozók összehasonlítása nehézségeket rejt magában

A pedagógusok új értékelési rendszeréről – melyről a kormányrendelet 2024 áprilisában lépett életbe – Nahalka István elmondta, hogy szerinte ennek a legnagyobb problémája, hogy figyelmen kívül hagyja a tanári munka komplexitását. A szakértő úgy véli, egy tanár teljesítményét nem lehet izoláltan vizsgálni, mert az egyéni eredményesség szorosan összefügg az iskola egészének működésével.

Kiemelte, hogy súlyosan torzító, ha egy igazgató vagy vezető kizárólag egyéni teljesítmény alapján próbál értékelni, miközben maga az iskola szervezeti működése is meghatározó tényező, sőt, sokszor az igazgató is felelős lehet az esetleges negatív körülményekért.

Mint mondta, nem csak szakmai, hanem erkölcsi problémák is vannak a rendszerben., és kérdésesnek tartja, egyáltalán lehetséges-e a pedagógusok munkáját ilyen formában értékelni.

Ha valaki egy önértékelési folyamatban felismeri, hogy hol kellene erősíteni a tevékenységét, az sokkal hatékonyabb, mint ha kívülről minősítik és a fizetéséhez kötik az eredményt. Az utóbbi csak konfliktust, sértődést és rossz légkört szül

– hangsúlyozta.

Emellett technikai szinten is bírálta a jelenlegi rendszert. Az értékelés pontozásos módszere szerinte alapvetően hibás mérési eljárás, amely nem felel meg a mérésekkel szembeni legalapvetőbb követelményeknek. A szakértő szerint az első lépés az lenne, hogy az alapokat gondolja újra a rendszer, és ne az értékelés technikai részletein próbáljanak javítani.

Az értékelési rendszerről Nahalka István mellett többen is kifejtették véleményüket a Pénzcentrumnak. Dr. Forrás-Biró Aletta, tanácsadó szakpszichológus azt mondta el, hogy az eltérő területeken dolgozók összehasonlítása mindenképpen nehézségeket rejt magában, hiszen az egyes munkakörökre vonatkozó szempontrendszerek nem feltétlenül feleltethetőek meg egymásnak.

Szilágyi Márton, pszichológus, iskolai nevelési tanácsadó csatlakozva ehhez arra mutatott rá, hogy minden pedagógus másképp, más módszerekkel dolgozik, valamint a tantárgyakhoz köthető egyedi kötöttségek, elvárások is befolyásolhatják az értékelés kimenetelét, függetlenül attól, hogy az oktató maga milyen munkát végez.

A szakértők szerint nem szerencsés, ha a pedagógus munkavállalóként frusztrált, bizonytalan és olyasmire kell fordítani az energiáit, amire korábban nem, mivel ez könnyen túlterhelheti.

Rosszat tesz az iskolai légkörnek, ha a pedagógusok úgy élik meg, egymással versenyeznek a fizetésükért, ez a rendszer pedig ezt erősíti

– emelték ki.

Ercse Kriszta: A diákok mentális állapotáról borzasztó látleleteket kapunk a hazai és nemzetközi vizsgálatok alapján

A rendszeresen megjelenő iskolai agresszióra és a sajátos nevelési igényű (SNI-s) diákok integrálásának problémájára is rávilágítottak a Pénzcentrumnak megszólaló szakemberek. Sárga Noémi, pszichológus szerint az SNI-s diákok integrációja komoly akadályokba ütközik, mivel az iskolákban a pedagógusoknak sokszor nincs megfelelő képesítése arra, hogyan segítsék ezeket a diákokat, valamint a leterheltségük és a magas létszámú osztályok miatt sem tudnak kellő figyelmet fordítani rájuk.

Schinné Szekeres Csilla, gyógypedagógus diagnoszta szerint a probléma enyhítésére az oktatási rendszer alapproblémáiból fakadóan a közoktatásban szinte semmiféle lehetőség nincs.

Az iskolai agresszióval kapcsolatban pedig Ercse Kriszta oktatáskutató beszélt lapunknak. A szakértő azt mondta el, hogy az egyik probléma már a pedagógusképzésnél kezdődik, hiszen az ország pedagógusképző intézményeiben jelenleg nem található olyan képzési elem, amely átfogó módon foglalkozna az iskolai agresszióval, ami azt jelenti, hogy a pályára kerülő tanárok sokszor úgy kezdik meg a munkát, hogy a konfliktusok kezelésére nem kaptak rendszerszintű felkészítést.

A probléma másik része a szakértő szerint, hogy az oktatási rendszerben évek óta gondot jelent a pedagógushiány, így a hangsúly elsősorban a már pályán lévő tanárok továbbképzésén kellene legyen.

Azt is megemlítette, hogy a pedagógusok sokszor eszköztelenek, mivel a rendszer sokáig nem készítette fel őket arra, hogy nagyon különböző háttérrel érkező gyerekeket tanítsanak együtt. Szerinte az oktatásirányítás feladata lenne, hogy támogassa és ösztönözze a pedagógusokat ebben.

Az iskolai agresszió visszaszorítására létrehozott iskolaőrségről is beszélt az oktatáskutató, ami szerinte alapvetően nem a probléma gyökerére keresi a megoldást, hanem tünetet kezel és fojt vissza, így az erőszakmentes konfliktuskezelés és konfliktusmegelőzés feladata továbbra sincs elvégezve. Mint mondta, a gyerekek továbbra sem tanulnak meg helyzeteket kezelni, értelmezni és békésen megoldani, és a felgyülemlett feszültség nem fog megszűnni, hanem később, más helyzetekben tör majd felszínre.

A jelenlegi oktatáspolitikai megközelítés végképp ráerősített arra a nagyon normatív, ezért alapvetően kirekesztő nézetre, hogy a gyerekeknek kell az iskolához alkalmazkodniuk, és nem az iskolának a gyermekekhez

– fogalmazott.

Arra is felhívta a figyelmet, hogy a diákok mentális állapotáról borzasztó látleleteket kapunk a hazai és nemzetközi vizsgálatok alapján, amelyben komoly szerepet játszik az, hogy a magyar iskolarendszer nem gyermekközpontú, nem veszi kellően figyelembe az életkori sajátosságokat, a tanulási folyamat természetes feltételeit, sőt, a szakértő szerint a jelenlegi rendszer egyik következménye a diákok növekvő frusztrációja.

Mester Márk: Az, hogy a diákokat magolásra tanítják, nem a gondolkodásra, nagyon káros a későbbi életükre nézve

A közoktatás problémáiról Mester Márkkal, a Jójegy társalapítójával is beszéltünk néhány hónapja. A vállalkozó azt emelte ki, hogy a digitalizáció, eszközhasználat és összességében a modern oktatási módszereket tekintve általánosságban vége a top országokhoz képest van hova fejlődnie a hazai közoktatásnak. A közoktatásban problémaként említette a tanári gárda túlterheltségát, illetve az elmaradottnak számító oktatási módszertant is. Előbbivel kapcsolatban megjegyezte, hogy egy túlterhelt tanár sokkal kevésbé tud extra erőforrást áldozni az adott diákokra, valamit a saját teljesítménye is csökken.

Azt is megjegyezte, hogy a magyar közoktatásban strukturális változtatásokat is eszközölni kellene. Szerinte pénzügyi alapismereteket mindenképp tanítani kellene, a mesterséges intelligencia oktatását is be kellene építeni, valamint ezek mellett kiemelten fontos lenne iskolai környezetben fejleszteni a diákok prezentációs készségét is.

Az, hogy a diákokat a magolásra tanítják, nem a gondolkodásra, nagyon káros a későbbi életükre nézve. Fontosabb lenne fókuszáltan fejleszteni azokat a készségeket, amikkel ezt a tudást fel tudják használni, mint önmagában a magolást erősíteni

– jegyezte meg.

Kritikák az érettségivel kapcsolatban

Az érettségi rendszerével és vizsgafeladataival kapcsolatban is több kritikát fogalmaztak meg az általunk megszólaltatott szakértők. Mester Márk megjegyezte, hogy a magyarérettségin az irodalmi lexikális tudás felmérésére túl nagy hangsúlyt fektetnek, hiszen a teljes 9–12 osztályos tananyagból bármire rákérdezhetnek, ami szerinte túl nagy teher túl sok pontért a diákoknak, és igazi hasznot nem tudnak magukkal vinni ebből az életre. Hozzátette, hogy ehelyett egy képességekre épülő műelemzési feladat sokkal előremutatóbb lenne. Azt is kiemelte, hogy ugyanez elmondható a történelem érettségiről is, ahol az összefüggések és ok-okozati következmények, tehát a gondolkodást igénylő feladatok helyett túlnyomó többségben vannak a konkrét lexikális tudásra rákérdezők.

Pilz Olivér, a Tanítanék Mozgalom egyik alapítója a matematika érettségiről elmondta, hogy a vizsga szerkezete továbbra is súlyos problémákat hordoz, ugyanis a több pontot érő példák nem összetettségük miatt érnek sokat, hanem mert több, egymástól független feladatot zsúfolnak össze, ami szerinte növeli a stresszt.

Arató László Magyartanárok Egyesületének elnöke problémának tartja, hogy a középszintű magyarérettségiből hiányoznak a gyakorlati, hétköznapi szövegalkotási feladatok, például kérvények vagy motivációs levelek megírása, melyek fontosak lennének a munka világában való sikeresebb szerepléshez. Mint hozzátette, a szövegértési feladattal is több probléma van, és szerinte az irodalmi teszt is túlzsúfolt, mivel a négy évnyi anyag túlterheli a diákokat. Az ilyen típusú feladatok vélekedése szerint nem segítik a mélyebb tudás elsajátítását, inkább a memorizálásra kényszerítik a diákokat.

A történelem érettségivel kapcsolatban Répárszky Ildikó, a Budapesti Fazekas Mihály Gimnázium tanára fogalmazott meg kritikákat. A pedagógus elmondta, hogy a szövegalkotást és érvelést igénylő nyílt végű feladatok aránya jelentősen csökkent, pedig ezek hatékonyabban mérnék a történelmi gondolkodást, mint a tippelhető tesztkérdések. Emellett az általános történelemoktatással kapcsolatban is több problémát lát. Szerinte általános iskolában a kronologikus tanulás nehézségeket okoz, és a tananyag is túl gyors tempót diktál, túl sok ismeretet kíván, gyakran a korosztály szintjén túlmutató fogalmakkal. Mint mondta, célravezetőbb lenne a tematikus, rugalmasabb oktatási szemlélet, valamint a jelenkori történelem hangsúlyosabb megjelenése.

„A teljes központosítás nagyon rossz irány”

A Pénzcentrumnak nem csak oktatási szakértők, hanem iskolaigazgatók is kifejtették véleményüket a jelenlegi oktatási rendszerrel kapcsolatban. Igaz, az interjúk középpontjában általában nem a közoktatás problémái álltak, de valamennyi beszélgetés során érintettük a témát.

Csapodi Zoltán, az ELTE Trefort Ágoston Gyakorló Gimnázium igazgatója elmondta, hogy nagyon fontosnak tartaná, hogy gazdasági és pénzügyi ismereteket is oktassanak az iskolákban, hiszen ahhoz, hogy Magyarország valóban versenyképes legyen, és vállalkozó szellemű, a gazdasági-pénzügyi kérdésekhez értő emberek kerüljenek ki az iskolákból, sokkal nagyobb hangsúlyt kellene fektetni ezekre a területekre az oktatásban, és az ilyen tantárgyakat nem csak a vonatkozó szakképzésben kellene oktatni, hanem az általános iskolában és középiskolai szinten is. Emellett nagyobb szabadságot adna a tanároknak.

Ha van egy innováció, egy ötlet, akkor azt segíteni kell megvalósítani, ez a dolga egy vezetőnek, és azt gondolom, hogy ez dolga egy közoktatás irányításnak is, hogy lehetőségeket biztosítson

– mondta.

Sillár Barbara, a Városmajori Gimnázium igazgatója szerint a kimeneti követelmények, az érettségi követelmények sok tantárgyból annyira magasak, és annyira feszített az ütemterv, hogy egy elmaradó óra is szorongató érzést vált ki a pedagógusokban, hogy nem fogják tudni leadni időben az anyagot.

Nagy a terhelés, a kötelező óraszám magas, és érezhető, hogy a tanárok nagyon fáradtak

 – jegyezte meg. Hozzátette azt is, hogy szükséges lenne az óraszámok csökkentése, és szerinte ez az oktatás minőségén is javítana.

Gadóné Kézdy Edit, a Deák Téri Evangélikus Gimnázium igazgatója azt emelte ki, hogy a lexikális tudás számonkéréséből sokat fel lehetne adni, és akkor számos jó dologra teremtődne idő, például csoportmunkák előtérbe helyezésére, vagy arra, hogy a természettudományos tárgyakat teljesen kísérleti alapokra helyezzék. Emellett a teljes központosítást is nagyon rossz iránynak látja. A tankkönyvhasználatra kitérve pedig megjegyezte, hogy sokkal jobb irány volt, mikor többféle tankönyv létezett, és helyben lehetett dönteni arról, hogy a tanárok mit használnak.

Lázár Tibor, a budapesti Szent István Gimnázium igazgatója pedig megjegyezte, hogy nem támogatja az egységesítő intézkedéseket. Azt is kiemelte, hogy az intézményvezetők mozgástere nagyon leszűkült, ami szerinte szintén rossz irány. 

Mit ígér a Tisza Párt?

A fenti kritikákból jól látszik, hogy a problémák a rendszer szinte minden szintjén jelen vannak, éppen ezért fontos kérdés, hogy az új kormány milyen mélységű és szemléletű változtatásokra készül, és képes lesz-e valóban reagálni ezekre az évek óta halmozódó kihívásokra. A Tisza Párt programja több ponton is reflektál a szakértők által felvetett problémákra. Nézzük meg, hogy milyen konkrét lépéseket ígérnek (az alábbiakban nem a teljes programot közöljük, csak az általunk fontosabbnak tartott részeket).

A Magyar Tisza Párt programja szerint az oktatás nemzetstratégiai ágazattá válik, és ennek első kézzelfogható jele az önálló Oktatási Minisztérium felállítása lesz. A párt azt ígéri, hogy az iskola a jövőben a gyermekek igényeihez igazodik.

EZ IS ÉRDEKELHET

Mit gondol az oktatásról Rubovszky Rita, a Tisza Párt leendő oktatási minisztere?

Rubovszky Rita személyében egy markáns, értékalapú, ugyanakkor komplex társadalmi kérdésekre reflektáló szemlélet rajzolódik ki.

A közoktatás tartalmi megújítása terén a Tisza Párt a Nemzeti Alaptanterv módosítását tervezi, amelyet a pedagógusok szakmai és érdekvédelmi szervezeteivel folyamatos egyeztetés útján kíván elvégezni. Az átdolgozott NAT középpontjában a nyelvi, természettudományos és digitális kompetenciafejlesztés áll majd.

A párt emellett az alábbi ígéreteket is tette:

• Választható tanterveket és rugalmasabb pedagógiai programokat ígérnek.
• A tankönyvpiacon is gyökeres változás várható: megszűnne az állami tankönyv-monopólium, és egy minőségbiztosítással szabályozott, sokszereplős taneszközpiac épülne ki helyette.
• A pedagógusok helyzetének javítása az egyik leghangsúlyosabb ígérete a Tisza Pártnak: többéves, kiszámítható bérfelzárkóztatást terveznek, amelynek részeként 25 százalékkal nő a nevelést és oktatást segítő dolgozók fizetése, és bérrendezés várható a felsőoktatási oktatók, kutatók és a doktori képzésben részt vevők körében is.
• A párt csökkentené a kötelező óraszámot és az adminisztrációs terheket, átfogó pedagógusjóllét-programot dolgozna ki, és felülvizsgálná a pedagógusok jogállását.
• A pályaelhagyókat visszacsábítanák, a nyugdíjas tanárokat pedig megtartanák, hogy enyhítsék a régóta fennálló pedagógushiányt.
• Az intézményi autonómia visszaadása szintén hangsúlyos elem a programban. A Tisza Párt ígérete szerint az iskolák visszakapják szervezeti, szakmai és gazdálkodási önállóságukat, az igazgatók érdemi munkáltatói és gazdálkodói jogosítványokat kapnak, a tankerületeket pedig megszabadítanák a politikai befolyástól.
• A pedagógusok nagyobb módszertani szabadságot kapnának, és a párt ígérete szerint az innováció és az önálló kezdeményezés értékké válik majd a rendszerben.
• Országos programot indítanának iskolapszichológusok, gyógypedagógusok, fejlesztőpedagógusok és pedagógiai asszisztensek számának növelésére, a finanszírozást pedig a valós szükségletekhez igazítanák.
•  A modern ismeretanyag bővítése kapcsán a Tisza Párt kiemeli a pénzügyi, környezeti és egészségtudatosság oktatását, az idegen nyelvek és a digitális kompetenciák fejlesztését, valamint a természettudományos és műszaki képzés erősítését.

A szakértők által megfogalmazott kritikák és a Tisza Párt programja több ponton is találkozik: a túlzott központosítás lebontása, az intézményi és pedagógiai autonómia visszaállítása, a NAT átalakítása, a kompetenciaalapú oktatás erősítése, valamint a pedagógusok terheinek csökkentése mind visszaköszönnek az ígéretekben.

Ugyanakkor az kérdés marad, hogy a strukturális problémák – például az értékelési rendszer gyökeres újragondolása vagy a mindennapi pedagógiai gyakorlat mély reformja – milyen mélységben jelennek majd meg a megvalósítás során, valamint hogy a programban felvázolt intézkedések mennyire válnak konkrét, következetesen végrehajtott intézkedésekké a következő időszakban.