Örökre vége lehet a 8 általánosos sulirendszernek itthon: mindenki jól járna – mégis mire várnak?

Pénzcentrum: Mit tart a legnagyobb problémának a jelenlegi iskolarendszerrel kapcsolatban?

Garamvölgyi Zsolt: Az oktatás feladata, hogy minél hatékonyabban segítse az ország fejlődését, s az állampolgárok ahhoz szorosan kapcsolódó boldogulását. Ennek a szerepnek a betöltésére a magyar oktatás régóta alkalmatlan. Ez leszűrhető az ország állapotából, abból, hogy a rendszerváltás óta nem tudtunk érdemben közeledni a legfejlettebb országok életszínvonalához. A politikusok, közgazdászok, oktatási szakértők, – Magyarországon, de Európában is – a fejlődés emberi erőforrásaként kizárólag munkaerőben képesek gondolkodni.

Ennek megfelelően a munkaerőképzést tartják az oktatás szinte egyedüli feladatának, holott a fejlődésben, növekedésben az innováció révén a munkaerőnél jóval nagyobb szerepük van a feltalálóknak, vállalkozóknak.

A mai magyar vállalkozói réteg alapvetően a rendszerváltáskor jött létre, nem talált ki semmi újat – erre most sem képes –, egyszerűen átvette a megszűnő állami, szövetkezeti vállalatok feladatait. Nem sok jót mondhatunk a tudomány innovációs teljesítményéről sem. Megfelelő emberi erőforrás nélkül ebben nem lesz változás, magától pedig nem fog létrejönni egy rátermett, produktív, innovatív feltalálói-vállalkozói réteg.

Az ehhez nélkülözhetetlen készségek, képességek - kreativitás, vállalkozószellem, gondolkozás, problémamegoldó, kollaborációs, kommunikációs képesség, stb - a közoktatásban fejleszthetők. A mostani, pusztán munkaerőképzésre alkalmas magyar oktatást át kell alakítani úgy, hogy a képzés középpontjába a felsoroltak fejlesztése kerüljön. 

Miért tartja elavultnak a jelenlegi, nyolc évfolyamos általános iskolarendszert?

A korszerű oktatásnak két kritériuma van: korszerű tartalom és személyre szabott képzés. A fennálló 8+4-es struktúra keretei között egyik feltétel sem biztosítható. Közismert tény, hogy kikerülve a közoktatásból pár év alatt kivétel nélkül mindenki elfelejti az ott tanultak túlnyomó többségét. Ennek egy része persze nem  haszontalan, mert hozzájárul a diákok személyiségének fejlődéséhez,

a nem kis mennyiségű maradék viszont egyik fő oka túlterheltségüknek, akárcsak a pedagógusok túlterheltségének.

A diákok két okból kényszerülnek hiábavaló erőfeszítésre: egyrészt az általános iskolai felső tagozat és a középiskola tananyagában meglévő párhuzamosságok miatt, másrészt a számukra felesleges tartalmak miatt, amelyek mennyisége legalább egyharmada az összes megtanulandónak

Az általános iskolai felső tagozat és a középiskola  tananyagaiban keverednek az általánosan szükséges tartalmak a speciálisan szükségesekkel. Minden tantárgyban vannak olyan ismeretek, amelyek elsajátításának csak az adott tárggyal szoros kapcsolatban lévő területeken elhelyezkedni szándékozó diákok veszik hasznát. A 8+4-es szerkezetben lehetetlen az egyes diákok számára hasznavehetetlen tartalmak kiszűrése, mert azokra másoknak szükségük lehet.

2010 előtt négyszer próbálkoztak a terhek csökkentését is célzó tantervi reformmal, azóta kétszer, a problémát mégsem tudták megszüntetni. A túlterheltség miatt a tartalmi korszerűsítés is lehetetlen, mert az új, korszerű tartalmak számára nem jut hely. További baja a mostani rendszernek, hogy a négy évfolyamos alsó tagozat időben kevés az eredményes felzárkóztatáshoz, ami a későbbiekben súlyos gondokat okoz mind a diákoknak, mind a tanároknak.

Az említett problémák, és mások megoldása csak az iskolaszerkezet átalakításával lehetséges. Mindehhez a 10+3-as (6+4+3-as) struktúra nyújtja a legalkalmasabb keretet. Bevezetésével megvalósítható a személyre szabott képzés, csökkenne a diákok, pedagógusok terhelése, eredményesebbé válna a felzárkóztatás, jutna hely az új szükséges tartalmaknak, későbbre tolódna a pályaválasztás időpontja, mérséklődne a tanárhiány, etc. 

EZ IS ÉRDEKELHET

Pisa-teszt 2025: siralmas helyzetben a magyar diákok tudása, ezzel valamit kezdeni kell

A PISA-felmérés eredményeit jelentősen befolyásolja az egyes országok kultúrája, hagyományai, lakóinak mentalitása is.

Milyen időtávban lenne reálisan megvalósítható egy ilyen szerkezeti átalakítás?

A váltás különösebb gond nélkül levezényelhető egy-két éves előkészülettel együtt is kevesebb, mint tíz év alatt, amelynek végén már az új rendszerben végzettek kerülnének ki a közoktatásból  Nem muszáj ugyanis ragaszkodni a bevezetés során a totális felmenő rendszerhez. Ami az általános iskola alsó tagozatának négy évfolyamán történik, az - eltekintve attól, hogy időben kevés az eredményes felzárkóztatáshoz - alapjában véve rendben van. Kiegészítve az átalakítás elején egy ideiglenes tananyaggal az olyan 5., 6. osztályba lépők számára, akik nem az új rendszerben kezdték az iskolát - megerősítendő alapismereteiket, alapkészségeiket -, közel azonos hatékonysággal működhet az ideiglenes a végleges megoldással.

Az új tanterv szerinti oktatás az első és a hetedik osztályban kezdődne, majd folytatódna egy év múlva a második, és a nyolcadik osztályban, és így tovább.

A korszerűsítés előkészítése nem igényel hosszú éveket. A tananyag a legtöbb tantárgy esetében túlnyomórészt adott, többnyire csak kismértékű változtatásra, frissítésre lenne szükség, így a pedagógusok felkészítése sem irreális feladat. Lényegében csak a tananyag összevonását, átcsoportosítását kéne elvégezni úgy, hogy a 10 éves képzésben csak az maradjon meg aminek valóban általánosan hasznát lehet venni (ezen halmaz meghatározásához az előkészítés során széles körű felmérést kell végezni felsőoktatásban, középiskolában tanuló diákok, vagy akár az oktatásból már kikerültek részvételével).

A többit át kell helyezni a specializálódást szolgáló  középiskolába - ott bárki elsajátíthatja, akinek szüksége van rá -, egyes szűk körben hasznosítható ismereteket akár a felsőoktatásba (amelynek tananyagait sem ártana átvilágítani és "kigyomlálni"), sőt előfordulhat olyan is, hogy valami teljesen elhagyható. Így - plusz azzal, hogy a mostaninál eredményesebb hatosztályos alapfokú képzés megkönnyítené a felső tagozatos, középiskolás diákok, és az őket tanítók dolgát - jelentősen csökkenthető lenne a tanulók, pedagógusok terhelése, s jutna hely a mai világban feltétlenül szükséges új, korszerű tartalmak megjelenítésének.

A magyar társadalom végletesen kettészakadt. Fiatalok tömegei élnek a felemelkedés reménye nélkül a hátrányos helyzetű kistérségekben. Segítene-e ezen a közoktatás korszerűsítése? 

A közoktatásnak a társadalmi igazságosság, érvényesülésében, a hátrányos helyzetű, szegény sorsú állampolgárok felemelkedésében döntő szerepe van. Ma többnyire a szakképzés felé terelik az e körbe tartozó diákokat - ami abból a szempontból ésszerűnek tűnik, hogy az iskola nem tudja felkészíteni őket magasabb fokú képzésre -, valódi eredményt viszont a felsőoktatás tudna produkálni.

Nemzetközi kutatások kimutatták, hogy a tömeges felsőoktatásba bekerülők között általában kétszer annyian vannak a magas társadalmi státuszú családokból származók, mint az alacsony státuszúakból, holott minden bizonnyal az utóbbiak vannak többen. A végzettek között még rosszabb az arányuk, tizedannyian vannak. Az aránytalanságok elsődleges oka a rossz közoktatásban - a sikertelen felzárkóztatásban, a személyre szabott képzés lehetetlenségében, a tehetséggondozás hiányában - keresendő. 

Azt is látni kell, hogy az esélyegyenlőtlenség jóval szélesebb körű, mint általában feltételezik. Nemcsak a leghátrányosabb helyzetű kistérségeket és a hátrányos, vagy halmozottan hátrányos minősítéssel rendelkező fiatalokat sújtja, hanem a teljes vidéket, és - a jobb iskolákba járókon kívül - az összes ott élő diákot. Egy vidékinek jelentősen kisebb esélye van diplomáig - pláne egy rangosabb diplomáig - eljutni, mint egy budapestinek.

Míg a fővárosban élők közül átlagosan minden harmadik, a megyeszékhelyeken pedig minden negyedik lakos diplomás, a községekben csak minden tizedik emberről mondható el ugyanez.

A lakóhelyet változtatók figyelembe vétele persze némileg árnyalhat a képen. Különösen ritka az egyetemet végzett személy a szabolcsi és a szatmári, valamint a nógrádi falvakban. A korszerűsítés e kérdésben jelentős javulást hozhat, mert számottevően növelné az e térségekből, településekről származó diplomások - pedagógusok, orvosok, más értelmiségiek - táborát, akiknek helyben tartására nagyobb az esély, mint más tájakról odavonzani őket. Ez, s az általános képzés időtartamának meghosszabbítása a települések lakosságmegtartó erejét is javíthatja.

EZ IS ÉRDEKELHET

Így lett magyarok tömegeinek luxus az iskola: a gazdag gyerek gazdag, a szegény itt szegény marad

2020-ban egy egygyerekes családban az átlagos, egy főre jutó oktatási kiadás egy évre 20 ezer forint volt.

Milyen hatása lenne a korszerűsítésnek a gazdaságra, munkaerőpiacra?

A társadalmi igazságosság érvényesülése mellett gazdasági szempontból is alapvető fontosságú a közoktatás megújítása. Az esélyek kiegyenlítésére alkalmatlan rendszerrel az a legnagyobb baj, hogy veszni hagyja a diákok jelentős részének a gazdasági növekedés előmozdítására fordítható képességeit, energiáit, így nem tudja az elvárható mértékben szolgálni ország fejlődését, s az állampolgárok boldogulását.

Az egészséges emberek képességei nagyjából egyenlőek. Megfelelő oktatással közülük bárki eljuttatható odáig, hogy magas szinten elsajátítsa valamely tudományterület ismereteit, s eredményesen alkalmazza, netán gazdagítsa azokat. Nyilvánvaló, hogy nagyobb merítéssel több tehetséget, vagy akár a mostani választéknál tehetségesebb embereket nyerhetünk.

Sokan elmondták már, hogy a versenyképesség erősítésének kulcsa az innovációs teljesítmény javítása. E téren nagyon rosszul állunk. 2024-ben például 139 szabadalmi bejelentést regisztrált Magyarországról az Európai Szabadalmi Hivatal (EPO) - amelyek túlnyomó többsége a nálunk működő külföldi tulajdonú cégektől származhatott -, míg Ausztriából 2146-ot. Ennek az elszomorító teljesítménynek az az oka, hogy a mostani oktatás nem képes fejleszteni a megfelelő készségeket, képességeket. Egy innováció létrejöttéhez nélkülözhetetlen, hogy potenciális kitalálója rendelkezzen a kreativitás, a vállalkozószellem bizonyos - nem feltétlenül a legmagasabb - fokával, s ez szinte mindenki esetében elérhető. Minél több ilyen ember van, annál nagyobb az innováció esélye. A találmányok alapötlete - még a legsikeresebbeké, legjövedelmezőbbeké is - "terepen" születik meg. Ott alakulnak ki ugyanis az igények, amiket például egy kutatóintézet távolából nemigen lehet felismerni.

Az IKEA alapítója bútorboltosként jött rá a házilag könnyen összeszerelhető bútorok árusításában rejlő lehetőségre, a Facebook eredetije a Harvardra járó egyetemisták számára készített társasági oldal volt, etc.

De utalhatok ezzel kapcsolatban is az EPO adataira, melyek szerint tavaly a legtöbb szabadalmi bejelentést a nagyvállalatok adták be (71%), ezeket a kkv-k, egyéni bejelentők követik (22%), és csak 7 %-kal részesülnek belőle az egyetemek, kutatási intézmények. Az innovációs teljesítmény növelése érdekében a legfontosabb tehát a minél szélesebb, kreativitással, vállalkozószellemmel felvértezett emberi erőforrás létrehozása - hogy mindenhova kerüljön olyan személy, aki adott esetben képes felismerni valamiben a lehetőséget -, ehhez pedig nélkülözhetetlen a közoktatás átalakítása.

A jelenlegi költségvetési lehetőségeket figyelembe véve mennyi forrásra lenne szükség a reformhoz?

Ezt a helyzet felmérése nélkül nehéz lenne pontosan meghatározni,

az viszont bizonyos, hogy nem egy előteremthetetlen összegről lenne szó, amely viszonylag rövid idő alatt sokszorosan megtérülne.

Az infrastruktúra például nagyrészt adott. Egyre kevesebb a diák, sok iskolaépület kihasználatlan, így számos esetben nem lenne nagy gond helyet biztosítani a plusz két évfolyamnak, s az újonnan bevezetendő képzéseknek. Szükség esetén egykor iskolaként funkcionáló épületeket - ilyenek is bőven akadnak - is újra használatba lehetne venni. A költségek legalább egy részének fedezésére kérni lehetne az EU segítségét, ahogy az a pedagógusbérek emelésénél történt. Biztos vagyok benne, hogy a brüsszeli illetékeseket meg lehet győzni a magyar közoktatás reformjának fontosságáról, szükségességéről, annál is inkább, mert abból az Unió egésze és a tagországok is profitálhatnának.

Hasonló lépésre ugyanis a legtöbb tagországnak szüksége lenne, hiszen oktatásukban is jelen vannak a magyarországi problémák. Másrészről az EU versenyképességi gondjai is alapvetően innovációs teljesítményének viszonylagos gyengeségéből fakadnak, vagyis uniós szinten is szükség lenne a megfelelő emberi erőforrás megteremtésére/kiszélesítésére.