Veszélyes új "drog" terjed a magyar fiatalok között: szinte már mindenki zsebében ott lapulhat – drasztikus a hatása az egészségre

A digitális eszközök mára szinte észrevétlenül épültek be a mindennapi életünkbe: ott vannak a munkában, a tanulásban, a kapcsolattartásban és a szórakozásban is. Sokszor fel sem tűnik, mennyi időt töltünk a telefonunk nyomkodásával, csak mikor ránézünk a képernyőidőre. Ugyanakkor mivel legtöbbször a munka és a kapcsolattartás elengedhetetlen eszközeiről van szó, felmerül a kérdés, hol húzódik a határ a megszokott használat és a problémás között, és hogy lehet jól használni ezeket a platformokat és eszközöket. Mindezt érdemes lehet szakértői szemmel is megvizsgálni, ebben segített nekünk dr. Király Orsolya, aki kutatóként és oktatóként is régóta foglalkozik a függőség pszichológiájával.

Arra voltunk először kíváncsiak, hogy nem lehetséges-e, hogy kissé túl van fújva a médiafüggőség kérdése, és valójában egy olyan jelenségről van szó, ami korábban a tévé vagy a rádió esetében is megjelent, melyre dr. Király Orsolya azt válaszolta, hogy valóban mondhatjuk ezt, és a jelenséget nagyobb félelem és pánik övezi, mint ami ténylegesen indokolt lenne.

A szakember arra is rámutatott, hogy a digitális függőségek körül sok a tévhit. A köznyelvben függőnek azokat nevezzük, akik sokat használják a digitális eszközeiket, ami valahol a szakember szerint érthető is, hiszen egyre inkább „függünk” a digitális eszközeinktől, és szinte olyanok számunka, mint egy ötödik végtag, ugyanakkor a kifejezés orvosi és szakmai értelemben nem helytálló.

Szakmai értelemben az intenzív használatot nem nevezzük függőségnek vagy betegségnek, mert nagyon erős tudományos bizonyítékok vannak arra, hogy az esetek legnagyobb részében nem az

– hangsúlyozta a szakértő.

EZ IS ÉRDEKELHET

Egyre mélyül a digitális válság Magyarországon: a fiatalok fizethetik meg a mobilfüggőség árát, sokak szülei teljesen tehetetlenek

A mobiltelefonok iskolai kitiltása csak a kezdet, a valódi probléma a digitális szocializáció mélyrétegeiben húzódik.

Olyan, mint a klasszikus drogfüggőség

Dr. Király Orsolya kifejtette, hogy jelenleg szakmai értelemben két tevékenység kapcsán beszélhetünk valódi függőségről: a szerencsejáték és a videójáték esetén, mivel csak ebben a két esetben állt rendelkezésre elég tudományos bizonyíték ennek alátámasztására.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2019-ben nyilvánította a játékfüggőséget betegséggé játékhasználati zavar (gaming disorder) néven, és a következő módon határozza azt meg: játékhasználati zavarról akkor beszélhetünk, ha a következő tünetek mindegyike tartósan vagy ismétlődően fennáll egy legalább 12 hónapos időszak alatt komoly distresszt okozva az élet számos fontos területén (személyes, családi, tanulmányi/munkahelyi, társas, stb.):

1. a játékos elveszti az irányítást a játéktevékenység felett
2. elhanyagolja a mindennapi teendőit, és nem kötik le azok a szabadidős tevékenységek sem, amelyekben korábban örömét lelte
3. a negatív következmények ellenére folytatja a játékot, még akkor is, ha szembesül annak káros hatásaival (pl. csökken a munkahelyi vagy iskolai teljesítménye, romlanak a társas kapcsolatai, elhanyagolja magát)

A szakember kiemelte, hogy 

orvosi értelemben csak azokat a súlyos eseteket nevezhetjük függőségnek, amelyek természetüket tekintve a klasszikus drogfüggőséghez hasonlítanak.

Hozzátette, hogy a kulcskérdés mindig az, hogy a tevékenység árt-e az egyénnek: ha nem, akkor nem beszélhetünk függőségről vagy betegségről – még akkor sem, ha az illető sok időt tölt vele.

A szakértő azt is elmondta, hogy a szerencsejáték és a videójáték mellett más örömszerző tevékenységek esetén is vizsgálják a problémás használatot, ilyen például a közösségimédia-használat, az online vásárlás, a sorozatnézés, a rövid videók pörgetése, vagy a pornófogyasztás. Megjegyezte, hogy ezeket a tevékenységeket is lehet úgy végezni, hogy az problémákhoz vezessen és ártson, de szerencsére ez minden esetben csak a felhasználók egy kis részét érinti.

Fontosnak tartotta elmondani azt is, hogy a WHO definíciója ellátási célokat szolgál, és azért van szükség egy ilyen szigorú definícióra, hogy el lehessen dönteni, hogy ki számára nyújtson a társadalom finanszírozott kezelést. „Ez azonban nem jelenti azt, hogy csak az ilyen súlyos esetekkel kell foglalkozni” – tette hozzá a szakember.

Menekülés a valóság elől – így alakul ki a függőség

A szakember kérdésünkre beszélt arról is, hogy a digitális eszközök problémás használata, avagy a függőség mindig több tényező együttjárása nyomán alakul ki. Ezek a tényezők a következők: a digitális eszközök/online tevékenységek addiktív jellemzői, az egyén személyes tulajdonságai, a környezet jellemzői.

A digitális eszközök/online tevékenységek addiktív jellemzői

A szakértő kiemelte, hogy a digitális eszközök és alkalmazások addiktivitása nem a véletlen műve, a háttérben komoly pszichológiai tervezés és idegtudományi ismeretek állnak.

Az első és legfontosabb tényezőként említette az úgynevezett változó idejű megerősítést, amely ugyanazon az elven alapul, mint a szerencsejátékos nyerőgépek. A szakértő elmondta, hogy amikor frissítjük a hírfolyamot vagy megnyitunk egy értesítést, az agyunk dopamint szabadít fel, mert várunk valami újat és jutalmazót.

Mivel nem tudjuk előre, hogy a következő görgetés egy vicces videót, egy kedves üzenetet vagy egy irreleváns hirdetést hoz-e, az agyunkat folyamatos „vadászatban” tartja ez a bizonytalanság. Ez a kiszámíthatatlan jutalmazási rendszer sokkal erősebb kötődést alakít ki, mintha pontosan tudnánk, mikor és mit fogunk látni

– részletezte.

A második pillérként a társas elismerést és a csoporthoz tartozás ősi vágyát említette a szakember. Mint kifejtette, az ember biológiailag arra van programozva, hogy figyeljen a közösség visszajelzéseire, hiszen a túlélése évezredekig a csoport elfogadásától függött, a közösségi média pedig ezt az igényt „számszerűsíti”: a lájkok, megosztások és követők száma azonnali, látható visszaigazolást ad a társadalmi státuszról.

Dr. Király Orsolya szerint ehhez kapcsolódik a FOMO-jelenség (fear of missing out, vagyis félelem a kimaradástól) is: a platformok elérik, hogy úgy érezzük, ha egy órára letesszük a készüléket, fontos információkról vagy közösségi élményekről maradunk le, ami szorongást vált ki, és visszakényszerít minket az online térbe.

A szakember harmadik tényezőként a modern alkalmazások kialakítását említette, amely az ellenállás nélküli felhasználói élményre törekszik és kiiktatja az önkontroll lehetőségét: az olyan funkciók, mint a végtelen görgetés vagy a videók automatikus lejátszása, megszüntetik a természetes megállási pontokat. 

Régebben egy újság vagy egy könyv fejezete véget ért, ami döntési helyzetbe hozta az embert a folytatásról. A digitális térben viszont nincsenek ilyen határok, mert sokszor az alapbeállítás az, hogy ahogy véget ér egy videó, rögtön, magától el is indul a következő

– mutatott rá a szakértő. Hozzátette, hogy ez a folyamatos ingeráradat lehetővé teszi a valóság előli menekülést is: a stressz, az unalom vagy a magány elől a legegyszerűbb út egy olyan világba vezet, ahol minimális mentális erőfeszítéssel azonnali kielégülést kapunk.

Az egyén személyes tulajdonságai

A szakember elmondta, hogy a digitális eszközök problémás használatának hátterében álló egyéni jellemzők közé tartoznak azok a pszichológiai sérülékenységek és személyiségvonások, amelyek fogékonyabbá teszik a felhasználót a függőség kialakulására. A kutatások szerint az alacsony önértékelés, a szorongásra vagy depresszióra való hajlam, valamint az impulzuskontroll nehézségei jelentős kockázati tényezők.

Megjegyezte, hogy az érintett egyének gyakran nem adaptív megküzdési stratégiaként használják az online teret, hanem a való életbeli kudarcok, a magány vagy a stressz elől menekülnek a digitális világba, amely azonnali és könnyen elérhető megoldást, érzelmi szabályozást kínál. Serdülőknél pedig mindezt tovább fokozza az idegrendszer fejlődési sajátossága, mivel az agy jutalmazó központja ebben az életkorban érzékenyebb, miközben a gátló funkciókért felelős területek (amelyek ahhoz szükségesek, hogy ellenálljunk a késztetéseknek) még nem értek el a teljes érettséget.

A környezet jellemzői

A környezeti jellemzőkre rátérve a szakértő hangsúlyozta, hogy ezek döntő szerepet játszanak abban, hogy a digitális eszközhasználat átlépi-e az egészséges mértéket – különösen izolált élethelyzetekben.

Mint mondta, a társas környezet minősége – például a támogató családi háttér hiánya, a szülői példamutatás elégtelensége vagy a kortársak felől érkező online nyomás – katalizátorként hathat a függőség kialakulására. A szakirodalom is aláhúzza, hogy a fizikai izoláció (például a COVID-19 pandémia alatt) és a strukturált napi rutin hiánya drasztikusan növeli a kockázatot, mivel a valós térben megélhető alternatív örömforrások és társas kapcsolatok beszűkülnek.

Ha a környezet nem nyújt elegendő ingert vagy biztonságot, a digitális eszköz válik az elsődleges szocializációs és rekreációs színtérré, ami hosszú távon rögzítheti a problémás használati mintázatokat

– hívta fel a figyelmet dr. Király Orsolya.

Jelentős a hatás a mentális egészségre

A szakember szerint a közösségi média és a digitális eszközök használata, bár nem az egyedüli felelős, de hozzájárul a serdülők körében tapasztalt mentális egészségromláshoz, ugyanis a kutatások szignifikáns összefüggést mutattak ki a megemelkedett eszközhasználat és a pszichológiai distressz között. Az adatok szerint a 2010 utáni időszakban a serdülők körében mért depressziós tünetek és öngyilkossággal kapcsolatos kimenetelek növekedése párhuzamot mutat az okostelefonok és a közösségi média elterjedésével.

A szakértő megjegyezte, hogy a kutatások több olyan folyamatot és mechanizmust is azonosítottak, amelyek magyarázatot adnak a depresszió és a szorongás növekedésére. Ezek a következők:

• társas összehasonlítás
  A közösségi médiában szinte kikerülhetetlen a „felfelé történő társas összehasonlítás”. Az eltorzított, manipulált fotók és az elérhetetlen szépségideálok negatívan befolyásolják a testképet és az önértékelést.
• FOMO
  A folyamatos online jelenlét kényszere és a félelem, hogy a felhasználó lemarad valamilyen fontos eseményről vagy élményről, állandó szorongást generál.
• online zaklatás (cyberbullying)
  A digitális tér lehetőséget ad az online bántalmazásra, amely közvetlen összefüggésbe hozható a szorongásos és depressziós tünetek megjelenésével.
• alvászavarok
  Az elektronikus eszközök használata összefüggésbe hozható az alvási nehézségekkel, ami tovább rontja a mentális jólétet.

A közösségi média és a digitális eszközök tartós használata során azzal is számolni kell, hogy a képernyő előtt töltött idő olyan tevékenységeket szorít ki, amelyek bizonyítottan védik a mentális egészséget, mint például a sport vagy a tanulás.

Emellett gyengülnek a személyes kapcsolatok is: a fiatalabb generáció tagjai már kevesebb időt töltenek személyes interakciókkal, mint a korábbi generációk. A szakember ugyanakkor figyelmeztet, hogy az agy a közvetlen, szemtől szembeni kapcsolattartásra fejlődött ki, így ennek a hiánya szintén rossz hatással van a mentális egészségre.

A szakember arra is felhívta a figyelmet, hogy a közösségi média használata és az alacsony önértékelés egymást erősítve vezetnek a depressziós tünetek súlyosbodásához.

Ugyanakkor azt is meg kell említeni, hogy egyes kutatások szerint a hatás nem lineáris: a mérsékelt használat nem feltétlenül káros, sőt előnyös is lehet a társadalmi kapcsolódás szempontjából.

A függőség megelőzése és kezelése

A megelőzésről és a kezelésekről szólva a szakember először leszögezte, hogy a gyakorlatban a függőségszerű, avagy problémás használat fokozatosan alakul ki, és az a leghatékonyabb, ha már a korai tünetek megjelenése esetén (pl. az érdeklődés beszűkülése, feladatok és társas kapcsolatok elhanyagolása) foglalkozunk vele, illetve szintén fontos a megelőzésre is koncentrálni.

Mint mondta, a problémás használat megelőzésének egyik kulcsa a tudatos és strukturált napirend kialakítása. Fontos pontként említette, hogy a felhasználók tartsák fenn a rendszeres alvási ciklust, a megfelelő személyes higiéniát és a fizikai aktivitást. Emellett a képernyőidő tudatos korlátozása is lényegi pont a szakember szerint: érdemes technikai segédeszközöket (például digitális jóllét alkalmazásokat) használni a túlzott használat kontrollálására, és kijelölni olyan „kütyümentes” időszakokat vagy helyszíneket, amelyek segítik a digitális egyensúly megtartását.

A szakértő szerint a megelőzés másik pillére a minőségi társas kapcsolatok ápolása és az alternatív örömforrások keresése (pl. sportok, művészeti tevékenységek, hobbik, barátokkal töltött idő). Hozzátette, hogy a digitális eszközöket elsősorban társas interakciókra (például üzenetváltások, telefon- és videóhívások) érdemes használni a passzív görgetés helyett, mivel a szociális támogatás védőfaktort jelent a mentális egészség számára.

Emellett lényeges a stresszkezelési technikák – például relaxáció, sport vagy hobbi tevékenységek – beépítése a mindennapokba, hogy a digitális eszközök ne egyfajta maladaptív megküzdési stratégiává vagy az unalom elűzésének kizárólagos eszközévé váljanak

– emelte ki a szakember.

Azt is megjegyezte, hogy a szülők számára kiemelt feladat a példamutatás és a gyermekek online tevékenységének támogató, nem pedig kizárólag tiltó jellegű felügyelete. Hangsúlyozta, hogy a megelőzés terén egyaránt fontos az egyén, a családok, az iskolák és a különböző szakmai szervezetek szerepe és nagyon fontos, hogy mindez szakmailag alátámasztott információk és módszerek alapján történjen.

Mint mondta, szakemberhez (pl. pszichológusok, az addiktológia területén dolgozó szakemberek, családterapeuták) akkor érdemes fordulni, amikor úgy érezzük, hogy mi magunk már nem tudjuk kezelni a problémát – a súlyos eseteknél a betegek pszichés megvonási tüneteket is tapasztalnak.

A szakember kifejtette, hogy a digitális eszközök problémás használatának kezelése hasonló módon zajlik, mint a hagyományos függőségeké (pl. kognitív viselkedésterápiával, önsegítő csoportokkal, adott esetben gyógyszeres támogatással a társproblémák kezelésére, mint amilyen a depresszió vagy a szorongás). Mint mondta, egyre több szakember és szervezet nyújt segítséget ilyen panaszokkal érkező pácienseknek.