Fájó hiánnyal indul a 2025/2026-os tanév: félresikerült a reform, ezt a szülők is érezni fogják

Tavaly áprilisban lépett életbe az a kormányrendelet, amely gyökeresen átalakította a pedagógusok teljesítményének értékelését: a korábban választható rendszer kötelezővé vált. Az új szabályozás értelmében a tanároknak minden tanév elején célkitűzéseket kell megfogalmazniuk, a diákoknak pedig visszajelzést kell adniuk arról, mennyire sikerült ezeket teljesíteni.

A modell így nem csupán a pedagógusok munkáját próbálja mérni, hanem a tanár-diák kapcsolatot is egy új, sokak szerint kifejezetten egészségtelen dinamika felé tolja el. Pszichológus szakértők a Pénzcentrumnak nyilatkozva már a bevezetéskor figyelmeztettek: az ilyen típusú értékelés könnyen alááshatja a kölcsönös bizalmat az osztályteremben. 

A rendszer emellett közvetlen anyagi következményekkel is jár: a kiemelkedőnek minősített pedagógusok fizetési bónuszhoz juthatnak. Elvben ez akár motiváló tényező is lehetne, a gyakorlat azonban sok tanár tapasztalata szerint mást mutat.

A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) arról számolt be, hogy több oktatónál mesterségesen alacsonyabb pontszámot állapítottak meg, nehogy túl sokan részesüljenek a pluszpénzben. Nem ritka, hogy valaki mindössze egy-két ponttal marad le attól, hogy a kiemelkedő kategóriába kerüljön – ez pedig jelentős anyagi hátrányt jelenthet számára.

Az értékelés során 100 pont szerezhető. A 80 pont felett teljesítő pedagógusokat sorolják a kiemelkedő teljesítményűek közé, akik így jövőre már az alapbérükbe épített pluszjuttatást kaphatnak – átlagosan havi bruttó 20 ezer forintot, de az igazgató döntésétől függően akár 60 ezret is.

Az 50 pont alatti eredmény viszont „fejlesztendő teljesítmény” kategóriát jelent, míg a kettő közötti tartományban az „átlagos” minősítés szerepel. A rendszer érdekessége, hogy nem csak a tanórán nyújtott szakmai munkát veszi figyelembe: a szabályozás kiterjed olyan szempontokra is, mint a pedagógus etikus viselkedése vagy az iskolai közösséghez való hozzáállása.

Létszámhiány az Oktatási Hivatalban

Az értékelési rendszer bevezetésével párhuzamosan fokozatosan az Oktatási Hivatalban is komoly problémák jelentkeztek. A szakszervezet elnöke, Boros Péterné nemrég levélben tájékoztatta Orbán Viktor miniszterelnököt és Pintér Sándor belügyminisztert, hogy az első félévben 120 dolgozó, a hivatal munkatársainak 10 százaléka mondott fel.

A helyzet odáig fajult, hogy a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezete azonnali bértárgyalást kezdeményezett a kormánynál.

A hivatal munkájától ugyanakkor kulcsfontosságú elemek függenek, például a tanári teljesítményértékelés adminisztrációja és feldolgozása. A szakszervezet szerint, ha nem történik gyors bérrendezés, az nemcsak a hivatal működését béníthatja meg, hanem az oktatási rendszer egészére is kihat, hiszen a pedagógusok munkáját érintő intézkedések végrehajtása kerülhet veszélybe.

EZ IS ÉRDEKELHET

Örökre vége lehet a 8 általánosos sulirendszernek itthon: mindenki jól járna – mégis mire várnak?

Az iskola ma nem képes felkészíteni a diákokat arra, hogy feltalálók, vállalkozók vagy akár csak tudatos állampolgárok legyenek, mert kizárólag munkaerőként tekint rájuk.

A rendszer frusztráló és hibás

Ezen kaotikus állapotok közepette kíváncsiak voltunk, milyen hangulatban indulhat az idei tanév – hiszen a tavalyi volt az első teljes tanév, amely már teljes egészében a pedagógusok új értékelési rendszerével kéz a kézben zajlott.

A tisztánlátás érdekében a Civil Közoktatási Platform szakértőjét, Nahalka Istvánt kérdeztük arról, hogyan látja az eddigi tapasztalatokat, és milyen hatásokat gyakorolhat az oktatásra ez az új mechanizmus.

A szakértő szerint a pedagógus-pedagógus értékelési rendszer legnagyobb problémája, hogy figyelmen kívül hagyja a tanári munka komplexitását. Úgy véli, egy tanár teljesítményét nem lehet izoláltan vizsgálni, mert az egyéni eredményesség szorosan összefügg az iskola egészének működésével.

Amikor én matematikát tanítok egy osztályban, mindenki azt hiszi, hogy az más tárgyaktól függetlenül, külön értékelhető. Pedig nagyon nem így van. A gyerekek fejlődését ugyanúgy befolyásolja a többi tantárgy, a tanárok közös pedagógiai kultúrája, az iskolai légkör és a tanár-diák viszony minősége

– magyarázta. Ezért szerinte súlyosan torzító, ha egy igazgató vagy vezető kizárólag egyéni teljesítmény alapján próbál értékelni, miközben maga az iskola szervezeti működése is meghatározó tényező, sőt, sokszor az igazgató is felelős lehet az esetleges negatív körülményekért.

Erkölcsi kérdések

Az oktatási szakember nem csak szakmai, hanem erkölcsi problémákat is lát a rendszerben. Kérdésesnek tartja, egyáltalán lehetséges-e a pedagógusok munkáját ilyen formában értékelni. Véleménye szerint szükség lenne egy teljesen más filozófiára.

A modern pedagógiai értékelési elméletek szerinte nem hierarchikus kontrollról szólnak, hanem önértékelésről. A hangsúly azon van, hogy a pedagógus maga tudatosítsa, mennyire eredményes a munkája, miben kell fejlődnie, és hogyan tud új ismereteket, módszereket elsajátítani.

Ha valaki egy önértékelési folyamatban felismeri, hogy hol kellene erősíteni a tevékenységét, az sokkal hatékonyabb, mint ha kívülről minősítik és a fizetéséhez kötik az eredményt. Az utóbbi csak konfliktust, sértődést és rossz légkört szül

– hangsúlyozza.

Nemzetközi példák

Nahalka István külföldi példákat is említ, amelyek rávilágítanak arra, mennyire különböző utak léteznek.

• „Szingapúrban, ahol a diákok rendszeresen kiemelkedően szerepelnek a nemzetközi méréseken, az iskolák önértékelést végeznek. Kívülről csak segítő, támogató mechanizmusok léteznek.
• Finnországban pedig egyáltalán nincs tanári vagy iskolai értékelési rendszer – ennek ellenére a világ élvonalába tartoznak.”

– sorolta a pedagógus.

Mi, magyarok valahogy nagyon beálltunk arra, hogy mindent kívülről kell értékelni, minősíteni, sorba rendezni, és ehhez hozzákötni a pénzt. Pedig nagy valószínűséggel ez nem vezet sehova.

– tette hozzá Nahalka István.

Matematikailag bizonyítható, hogy hibás

A CKP tagja nem csak filozófiai és gyakorlati, hanem technikai szinten is élesen bírálja a jelenlegi rendszert. Az értékelés pontozásos módszere szerinte alapvetően hibás mérési eljárás, amely nem felel meg a mérésekkel szembeni legalapvetőbb követelményeknek. „Matematikailag bizonyítható, hogy hibás eljárás” – fogalmaz.

Újratervezésre van szükség

A szakértő szerint az első lépés az lenne, hogy az alapokat gondolja újra a rendszer, és ne az értékelés technikai részletein próbáljanak javítani.

"Csak akkor lehet érdemi változás, ha a pedagógusok nem külső kényszerként, hanem saját fejlődésük eszközeként élik meg az értékelést" – zárta gondolatait a szakértő.