Sötét jövőkép: magyarok millióinak munkája szűnhet meg pár éven belül

Gyakran halljuk mostanság, hogy a munkaerőpiac olyan mértékben változik, amire korábban nem volt példa. Miben különbözik a jelenlegi helyzet a korábbi változásoktól, és hogy tudja erre az egyetem felkészíteni a jövőbeli munkavállalókat?

A munkaerőpiacon olyan folyamatok zajlanak le, amelyekre korábban nem volt példa. Ez egyben egy csapdahelyzet is, mert nem látjuk előre, hogy egy-két év múlva épp milyen készségekre lesz szükség. Most nem feltétlenül arról van szó, hogy megjelent egy új szakma, nyelv, egy új digitális környezet vagy játéktér, hanem ennél sokkal összetettebb folyamatokról van szó, amelyek az említett csapdahelyzet miatt nem taníthatók egyetemen sem, hiszen nincs még leírva, nincs róla szakkönyv, nincs olyan tanár, aki elsajátítsa ezt a tudást olyan szinten, hogy ezt tanítani tudja és a diákoktól ezt számon tudja kérni. 

Már ma is láthatóak olyan tendenciák, hogy a különféle szakmákra egyszerűen nincs egyetemi képzés. Elképzelhető, hogy emiatt az egyetemi oktatás szerepe a jövőben háttérbe szorulhat?

Vannak olyan területek, és erről nem véletlenül hallunk elsősorban Amerikában, ahol eltekintenek a felsőfokú végzettségtől, mivel úgy vélik, hogy azt a tudást "on the job" lehet csupán elsajátítani. Ez jelenleg az Amazon, Google vagy Microsoft szintjén zajlik, hiszen ők az újítások terén mindenki előtt járnak, az egyetemi oktatás előtt is. Azt a nézetet vallják, hogy megpróbálják inkább a tehetséget azonosítani, például a munkavállaló tanulási képesség, alkalmazkodóképessége, döntési képessége, virtuozitása, kreativitása alapján - ezek eléggé messze esnek egy klasszikus egyetemi oktatás struktúrájától. Persze ez mindig csak egy-egy emberre lehet érvényes, hiszen nem lehet előírni, hogy mostantól minden második diák ilyen kompetenciákkal rendelkezzen, mint ahogy Nobel-díjasból sincs háromezer, hanem három van. Ebből adódóan vannak olyan területek - de nem ezek vannak túlsúlyban -, ahol már nem attól lesz valaki lehetséges jelölt egy lehetséges pozícióra, hogy egy jó nevű egyetemen végzett, hanem attól, hogy hogyan szerepel egy assessment centerben, egy interjún, vagy egy videóbeszélgetésen. De én úgy gondolom, hogy a felsőfokú végzettséget igénylő pozíciók nagy részét továbbra is a felsőoktatásból kikerülő populáció fogja betölteni. Mint ahogy ma is igaz, hogy az országban lévő multinacionális cégekhez és a hazai cégekhez döntő többségében - 90 százalékában - egy diploma a belépő. Mert a diploma mögött azért íráskészség, kommunikációs készség, tanulási képesség van. 

Ezek szerint ez a munkaerőpiaci változás nem magyar tendencia.

Nem. Mert egyrészt elszalad a technológiai fejlesztés. Nézzük csak meg, hogy a technológia hogy robbant be az okoseszközökön keresztül: most ott van a kezünkben, és rabul is ejtett minket. Egy döbbenetes információt hallottam erről a Harvardon tavaly októberben, eszerint az észak-amerikai fehérgalléros populációban az SMS-ek 97 százalékát öt másodpercen belül elolvassák. Ez a tökéletes csapda. Gyakorlatilag a taxiban, a színházban, a munkahelyen, ebéd közben folyamatosan online vagy. A gép meghosszabbított része a szemed, és azonnal olvasod. Ráadásul több mint 40 százalék válaszol is. Ez 10 évvel ezelőtt még nettó nonszensz lett volna, ma pedig már csak úgy írják le, mint egy egyszerű statisztikai adatot. 

Miért lehet az, hogy az egyetemek nem reagálnak erre? Nem is azonosítják a problémát, vagy tisztában vannak azzal, hogy amit nyújtanak, az nem versenyképes?

Itt több dologról kell beszélnünk. Egyrészt az egyetemeken mindig adott egy olyan elméleti diszciplínát, egy olyan állandó tudást, ami nem változik meg, és ami továbbra is működőképes lehet. A munkaerőpiacnak ez nem minden területén igaz, de gondoljunk például egy jogi végzettségre vagy egy orvosképzésre - anatómia nélkül nincs orvos, római jog nélkül nincs jogász. Ezek azért biztosan nem fognak hirtelen eltűnni. De a vállalatok 70-80 százalékában a folyamatok ERP-rendszerek alapján vannak összerakva, azok bizonyos pontjain kell az emberi erőforrásnak folyamatosan munkakapcsolatban lenni, miközben ez az egyetemen nem tanított és ismerete nem is elvárt. Ez egyértelműen hiba, mert ezt már bőven le lehetett volna reagálni. Az más kérdés, hogy a Twitter például 5-7 évvel ezelőtt nem is létezett, ahogy a chatbot sem, ma pedig kommunikációs csatornákként definiálják és folyamatosan fejlesztik ezeket. Ez azt jelenti, hogy ezekre előbb-utóbb kellene tudni mondani valamit a felsőoktatásnak. Egy kommunikáció szakos egyetemistának ugyanis nagyon kínos, ha a chatbotról akkor hall először, amikor már lediplomázott és belép az első munkahelyére, ahol ezeket a csatornákat már évek óta használja egy talpraesett, középfokú végzettséggel rendelkező munkavállaló, és ő azt fogja tőle kérdezni, hogy te miért jártál egyetemre. Hogy eltölts ott három plusz két évet?

A vállalatok ezt kommunikálják az egyetemek felé, vagy nincs még egyirányú kommunikáció sem?

A fő problémát abban látom, hogy a vállalatoknak csak egy része hajt az egyetemekre, akik nagyon tudatosan szeretnék a legjobb diákokat megszerezni. De ez nem a statisztikai zöm, inkább még mindig kivétel. Nyilván ez a helyzet az összes mérnöki területen, de az autóipari cégekhez sem lehet már máshogy leigazolni mérnököket, csak úgy, hogy kiemelt gyakornoki programmal vagy ezzel kombinált ösztöndíjjal már elsőévesen leszerződtetik őket. Ez egy anyagi befektetés, ami a nehezen megtalálható munkavállalók megtalálását segíti. Ha ott is marad és beválik a munkavállaló, akkor ez a vállalatnak megtérül. De ez a mérnöki területekre igaz, az nem jellemző, hogy például közgazdászokat tömegével így keresnének. Persze ott is van kivétel, ha mondjuk a BIG4 vagy a stratégiai tanácsadó cégeket nézzük, majdnem biztos vagyok benne, hogy ők ugyanígy figyelik az egyetemeken a kiemelkedő képességű, nyelvet nagyon magas szinten beszélő fiatalokat, akár az alumni rendszeren keresztül, akár a saját kollégáik segítségével. De az összfelsőoktatási populációból ez még mindig egy nagyon kicsi szám. 

Ha ez egy jó befektetés a vállalatnak, akkor miért csinálja ezt csak kevés cég?

Általában azért nincs állandó kapcsolat az egyetemek és a cégek között, mert a cég alaphelyzetben onnantól nyit, hogy valaki megszerezte a diplomát, és jelentkezik az első álláslehetőségre. Ezzel úgymond fáziskéséssel kapcsolódik be ebbe a folyamatba. És ha már közgazdaságtanról beszélünk, azért az is igaz, hogy egy Samuelson nem ment ki a divatból: az alapvető összefüggések ugyanúgy működnek egy termelési, szolgáltatási folyamatra, profitra, készletre, forgási sebességre stb. Ugyanígy a számviteli területen sem történik meg az, hogy egyszer csak nem kell könyvelni. De nagyon sok példát lehetne mondani, amikor a megtanított elméleti tudások egy része igenis hasznos. Viszont az elvárt képességeknek jönni fog egy olyan része, amire nem lesz egyetemi, csak on the job jellegű képzés, és ez szükségszerűen degradálni fogja a diploma jelentőségét. Mert nem az lesz a használt tudás, amit ott átadnak - vagy annak csak egyre kisebb része lesz az.

De ha ez ennyire nyilvánvaló, akkor az egyetemek miért nem látják ezt? Sok tanár, főleg a közgazdász képzésen, menedzsment képzésen a munkaerőpiacról kerül az egyetemre. A menedzseri múlttal rendelkező tanárok például biztosan látják ezt. Miért van az, hogy egy menedzsmentet oktató tanár ugyanúgy leadja az elavult anyagot, miközben tudja, hogy a gyakorlatban nincs haszna?

Ezekre valójában csak az egyetem tudna válaszolni, mert lehet, hogy ez egy erőforráshiány. Az az alaplogika viszont, ami a fejkvótáról szól, tehát hogy az egyetem a tanulók száma után kapja a pénzt az államtól illetve tőlük kapja a befizetett tandíjat, ez egy elég komoly frontot nyit az oktatás jellegét tekintve. 

A magyar egyetemek általában a legtöbb mérőszámban le vannak maradva a nemzetközi összehasonlításokban. Korábban viszont ön azt nyilatkozta, hogy a magyar munkaerő nemzetközi összehasonlításban versenyképes. Ez azt jelenti, hogy nemzetközi szinten is elszakadt az egyetemi szféra a munkaerőpiactól?

Az igazi különbség a jelenleg Közép-Európában működő munkakultúra és az egyén saját tudásához kapcsolódó viszonyában van. Ha én most lennék Y vagy Z generációs, és felsőoktatási intézményt kellene választani, akkor nagyon nehéz helyzetben lennék, hiszen nem tudjuk, hogy van-e olyan tudás, amelyre normális esetben egy életet lehet alapozni. Azzal viszont, hogy ezt nem az egyetemen fogják megtanítani, szerintem már tisztában vannak a diákok. És az nagyon fontos, hogy valójában nem arról van szó, hogy minden elméleti képzés rossz, hanem az elméleti diszciplínának egyre nagyobb része válik olyanná, ami nem ad gyakorlati tudást. A munkaerőpiaci gyakorlati elvárások egészen mások lesznek már az egyetemi évek alatt, mire a hallgatók kijönnek az egyetemről, azután meg pláne. Nézzük csak meg azt a fajta kiskereskedelmet, amiben a szüleink, mi és a gyerekeink szocializálódtak - ezek egy-két kivételtől eltekintve meg fognak szűnni, hiszen minden az online térben fog zajlani, és valamilyen logisztikai szolgáltatással a folyamat végén megkapod azt, amit interneten vettél. Ehhez képest most a városban mindenütt boltokat, áruházakat, szakáruházakat látunk, amelyek állítólag nagyon rövid időn belül meg fognak szűnni. Olyan szociológiai változások lesznek, amire nyilván éppúgy nem vagyunk felkészülve, mint ahogy az egyetemek nincsenek felkészülve arra, hogy melyik digitális csatornát lehet úgy oktatni, hogy abból használható tudása legyen a vállalatoknak.

Régen kevésbé volt meg ez a bizonytalanság és szakadék, vagy ez az utóbbi időben tágult ki ennyire?

Ez csak most lesz igazán látványos, mert most történik az a fajta tempóváltás a digitális átállásban és forradalomban, amire eddig nem volt példa. Olyan mértékben nő az adatmennyiség tárolása, a processzorok tempója, sebessége, ami az emberi agy számára lassan felfoghatatlan. Eddig ez nem volt jellemző, hiszen nem így működött a dolog. Ezekben az integrált rendszerekben például a folyamatok naprakészsége is lassan, de egyértelműen a valósidejűség felé közelít. Tehát tulajdonképpen ahogy saját magunk csapdában vagyunk az okoseszközökkel a kezünkben, úgy egy vállalat is lassan bármely másodpercben meg tudja mondani, hogy hogyan áll. Régen még havi zárás volt, vagy éves mérleg, ezek ma tulajdonképpen üres fogalmak. Persze vannak ilyenek, mert előírja a számviteli törvény, de ezeket az információkat ma egy cég már bármelyik pillanatban le tudja tenni az asztalra, teljesen függetlenül attól, hogy épp 31-e van, vagy elseje.

Tehát ez azt jelenti, hogy az egyetemek maradtak le.

Igen, így van.

Az lehet egy trend a jövőben, hogy a vállalatok integrálódnak az egyetemekbe, tanszékeket alapítanak? Mint például az Audi Győrben.

Én azt gondolom, hogy az egy nagyon jó menekülőút lenne, mert ebben az esetben az egyik oldal egy szükségszerű piaci naprakészséget hozna a rendszerbe - a munkaadó elmondaná, hogy neki konkrétan mire van szüksége. És akkor legalább elindulna egy olyan iteráció, hogy ezekből az elvárásokból mennyi minden nincs meg, és melyik terület az, ahol jól állunk. A vállalatok is látnák, hogy ezekre a feladatokra van egy emberük, egy másikra pedig egy ambiciózus kollégájuk, aki vállalja, hogy ezt autodidakta módon megtanulja. Ez azért nagyon érdekes, mert az IT-robbanást a kezdeti időszakában kizárólag ilyen emberek kezdték indították el. Akkor is a tehetségből, szorgalomból és valamilyen keretrendszer ismeretéből indult el az, ami ma forradalmasítja a társadalmat. Akkor sem úgy indult a folyamat, hogy várjuk meg, amíg a munkavállaló megkapja a diplomáját, és akkor lesz majd Google vagy Amazon. Ez nem így zajlott.

Tehát ez azt jelenti, hogy sokszor azért van felzárkózás is az egyetem részéről.

Igen, de manapság inkább lemaradás van. Sokszor ez azért fájdalmas lesz, mert nagyon fog fájni, hogy egyre inkább lemarad, ahelyett, hogy egyre inkább követné a munkaerőpiaci trendeket.

A multiknak ez kényelmes? Felvesznek valakit, akinek nincs olyan tudása, amit ők azonnal használni tudnak. Nem lenne egyszerűbb, ha lépéseket tennének az egyetemek irányába?

Szerintem addig nem lesz gond, - és reméljük, ez nem is jön el - amíg nem teljesen használhatatlan diplomákkal jönnek ki a fiatalok az egyetemekről. Szerencsére ez nem áll fenn. Az előttünk álló sok változásnak az egy fontos motorja lesz, hogy elsősorban a tanulási képességnek és az alkalmazkodóképességnek kell megmaradni. Ezt egy jó HR nagy valószínűséggel meg tudja állapítani egy interjúban a jelöltről, és akkor megnyugodhat, mert tudja, hogy képes lesz majd úgy orientálni és irányítani az adott szakembert, hogy viszonylag gyorsan elsajátítsa a számukra fontos dolgokat. És ez minden cégnél máshogy működik. Egy adótanácsadó cégben más kompetenciákra hegyezik ki a folyamatot, mint egy gyártó vagy egy telekommunikációs cégben. Nem lehet azt kijelenteni, hogy ha nem tudod az SAP-t, akkor nem veszünk fel. Mert a vállalatban úgyis megtanulja.

A jelentkezők nagy része piacképtelen szakokra jelentkezik. Ha még a mostanihoz képest is jobban felértékelődnek a mérnöki és informatikus szakok, mi lesz azzal a rengeteg emberrel, akik versenyképtelenebb szakokat végeznek el?

Ha valami biztosan mondható az előttünk álló évtizedről, azaz, hogy a tanulásnak nagyon nagy jelentősége lesz. Régen is fontos volt az élethosszig tartó tanulás, ehhez képest ezután az élethosszig tartó nagyon sok tanulás lesz a fontos. Mert annyi új dolog lesz, amit majd a munkavállalónak meg kell tanulnia, hogy az nem lesz alternatív. Hozzáteszem, ez nem egy rossz dolog, mert tanulni jó, de ha valaki sokat dolgozik, családja van, és még pihenni is szeretne, akkor lehet, hogy ez nem lesz egyszerű. Még úgy sem, ha ezt játékalapú online megoldásokban, kvázi könnyeden, a teraszon ülve vagy a strandon is tudja majd csinálni, de ez akkor is egy tanulási folyamat lesz. A tanulás egy állandó folyamat lesz, ami egy újdonság, mert maximálisan nem lesz elég, hogy neked valamikor volt egy képzettséged, amivel szereztél valamilyen diplomát, mert mindenkinek fejlődnie kell majd. Hangsúlyozom, hogy a fehérgalléros populációról beszélek, tehát a felsőfokú végzettek esetén lesz ez így.

Tehát látjuk, hogy lesz változás, de egyelőre nem látjuk, hogy milyenek lesznek ezek a változások.

Egyelőre nem látjuk ezeknek az intézményeit sem. Azt gondolom, hogy a logika szerint ezek nagyrészt vállalati tréningek lesznek legtöbbször, mert a vállalat nem tud anélkül piacképes maradni, hogy a munkatársai piacképes tudással rendelkeznek. Tehát egyrészt kényszerből, másrészt a saját jól felfogott érdekéből képezni fogja a munkatársait folyamatosan. 

 Igazából pechünk van a rengeteg szinkronizált tévéműsorral is, de hiába beszélünk erről, semmi nem változik, minden tévében csak szinkronizált anyagot láthatunk. És itt érdemes beszélnünk a bölcsész szakokról. A bölcsész megérkezik az SSC-be, és ott el tud majd helyezkedni német, francia, angol vagy éppen török szakkal, mert a nyelvtudás hatalmas érték. De be kell látnunk, hogy a világ angolul beszél. A repülőtéren nem véletlenül angolul van kiírva, hogy indulás és érkezés - ezt mindenki érti. Mi, magyarok nem beszélünk úgy angolul, ahogy kellene egy európai országban. 

Ez kinek a felelőssége?

Ez biztosan kijelenthető, hogy az oktatási rendszeré, nem is kérdés. De nem a felsőoktatásé, ezt már korábban véghez kell vinni. Van politikai szándék arra, hogy mire valaki leteszi az érettségit, meglegyen a nyelvvizsgája. Ez az iskolarendszer feladata kell legyen, sok szülő nem tudja finanszírozni a nyelvi különórákat és a diák szorgalma sokszor magában még nem elég. A mai világunkban a nyelvtudás annyira fontos, mint hogy tudj helyesen írni vagy autót vezetni. 

Az új nyelvvizsga szabályozás ön szerint segíteni fog ezen? Egyáltalán, mennyire alkalmas mérce a nyelvvizsga? Sok munkaadó inkább a nyelvtudást nézi, nem a papírt.

De itt sem az a kérdés, hogy mi a vizsga, hanem hogy mi a tudás. Mert az angol egy végtelenül pragmatikus nyelv, tulajdonképpen egy 500 szavas szókinccsel kommunikációképes az ember angolul.

De az új szabályozástól jobb lesz a nyelvoktatás a gimnáziumokban?

A tendencia egyértelműen az volt, hogy aki gimnáziumba ment, annak döntő többsége utána továbbtanult valamilyen felsőoktatási intézményben. Ehhez mostantól nem fog tudni hozzáférni nyelvvizsga nélkül. Ez egy pozitív kényszer, amihez jó lenne, ha az oktatási rendszer feltételei is adottak lennének, mert a fejlett világban mindenütt az angol a kommunikáció nyelve. Egyszerű tény, hogy a világon például minden bankban beszélnek angolul. Ebben semmi olyan nincs, ami kellemetlen, haszontalan, felesleges lenne. És bár toronymagasan vezet az angol a többi nyelv előtt, de hangsúlyozni kell, hogy minden nyelv érték. Ha valaki norvégul tud, annak éppúgy van értéke, mintha olaszul, kínaiul vagy franciául tudna. Csak a munkaadók 80 százalék angolul beszélő munkavállalót keres. Az meg fantasztikus, ha valaki az angol mellett tud másik nyelven, de ha nem tudsz angolul, jelentősen kisebb az értéked. Mert egy bizonyos szint felett nem tudsz működni. 

Az egyetemi képzésekben jelenleg nem kötelező a nyelvtudás. Ön szerint az segítene, hogyha lenne nyelvóra az egyetemi képzéseken?

Ettől mentesíteném az egyetemeket. Azt gondolom, hogy ma már egy fiatal, ambícióval rendelkező európai embernek magától, a saját erőforrásaiból el kell tudni sajátítania az anyanyelvén kívül egy plusznyelvet. 

Az is egy érdekes kérdés, hogy mire az ember vezetővé válik, illetve mire végigjárja a hierarchiát, megszerzi azokat az ismerteket, amelyeket az egyetemen nem szerzett meg? Ledolgozza a hátrányát?

Abszolút. A vállalat szervez on the job tréningeket, ami a munkakörödhöz tartozó képesítést ad. Azaz a vállalat biztosít képzéseket olyan területen, amire neki szüksége van, és az teljesen mindegy, hogy ez SAP tréning, asszertív kommunikáció tréning, vagy tárgyalástechnika, de pont azt nézi, hogy ez az ember hogyan tud hasznosabban működni számára. Ez nyilván éppúgy a költségstruktúra része, mint az, hogy ki kell fizetni a villanyszámlát, vagy szükség van egy mobiltelefonra, vagy éppen ki kell adni a szabadságot. 

Ez így működik, és teljesen effektív. Megjegyzem, az egyetemi oktatás sem azért rossz, mert elméleti diszciplínát ad, hanem mert nincs benne gyakorlati rész. A felsőoktatásban jellemzően nem tud működni az, hogy a diákok elmennek egy vállalathoz és megnézik, hogy az hogyan működik, mert ez egy nagyon bonyolult folyamat lenne. Ki fogadja őket, kinek az idejéből, kinek a pénzéből, hová ültetik, ki beszél velük? Ezt nem lehet olyan könnyen megcsinálni. A dolgozók nem tudnak leülni egy egyetemi csoporttal másfél órára beszélni, mert akkor ki fogja elvégezni a munkát?

Mit mutatnak a tapasztalatok? Aki eljut vezetői szintre, az általában jobb egyetemet végzett? Van összefüggés az iskola minősége és az elért sikerek között?

Nekem van egy teóriám, ami statisztikailag nem alátámasztott, de több mint 20 éve csinálom ezt a szakmát, azaz jelentős tapasztalatom van. Egyértelműen azt lehet mondani, hogy aki erasmusozott, tanult külföldön, aki vette magának a fáradságot, hogy pályázzon, elmenjen, angolul elkészítse, megtanulja a Powerpointot, azok többre vitték. Ezek is olyanok, amin ma már mosolygunk, de közben egyre több diáktól azt hallom, hogy ami nem PowerPoint-prezentációban kerül a szemük elé, azt nem tudják elsajátítani, mert már nem tudnak olvasni. Már nincs olyan, hogy előveszünk egy könyvet és elolvasunk 450 oldalt. Ez nem feltétlenül rossz, de attól még így működik. Kérdezhetnénk azt, hogy mi lesz a könyvtárral, de a könyvtár már csak egy metafora. Már nincs könyvtár, úgy hívják, hogy Google. 

A munkaadók nézik, hogy melyik egyetemen végzett valaki? Vannak nagyobb nevű egyetemek, amelyeket a munkaadók preferálnak?

Mindig volt ilyen, de mivel semmiféle reális alapja nincs ezeknek, leginkább csak mendemondák, illetve különböző trendek, talán még divatok is, ezért én ezt olyan nagyon nem venném komolyan a vállalati oldalról sem. Olyan nincs, hogy egy jó nevű egyetem minden szakán nagyon színvonalas képzés lenne, mint ahogy az sem igaz, hogy az ott végzett diákok mind nagyon jók. Mindenütt vannak gyengébbek is. Ezzel semmi baj nincs, mert neki is van valahol helye a gazdaság szerkezetében. Különbözőek vagyunk. Angliában van egy jól működő tutori rendszer, ahol statisztikai módszerrel ki tudják mutatni, hogy milyen értéke van egy diplomának. De azzal mi nem tudunk mit kezdeni, mert mi el sem kezdtük ezt a folyamatot. Sosem volt ilyen Magyarországon. Azt tehát lehet mondani, hogy ez egy rendszerhiba. De ma ezzel már elkéstünk. Mert ha ma elkezdenénk, ki tudná a végén, hogy mi a pozitív és mi a negatív? Hogy ki milyen módon próbálja a változást követni? Mihez képest? Mi a nulladik pont? És mi az elvárás? Mi az, ami elfogadható és mi az, ami nem? Ezekre nincs szabályrendszerünk, mert ezek teljesen új trendek. Ha nincs meg a négyes, nem vagy jó. Milyen négyes? Tantárgy sincs, tanár sincs, vizsga sincs. A négyes egy abszurd drámába illő, értelmetlen kifejezés. 

Tapasztalatai alapján van különbség egyébként a mester és alapszak piaci elfogadottsága között? Érdemes plusz két évet szánni a tanulásra?

Szerintem egyértelműen nem érdemes. Aki bekerül egy fejlett kultúrájú cégbe egy Ba-vel, sokkal többet tud tanulni két év alatt, mintha maradna az egyetemen. Azt mondom, hogy érdemesebb elkezdeni dolgozni, mert a munka valamilyen módon piacképes. Ha egy átlagos cégből indulunk ki, amelyik tud olyan minőségű, színvonalú terméket vagy szolgáltatást gyártani, amit el tud adni, az biztos, hogy ott minőségi munka folyik, ami ehhez szükséges. Ehhez képest szükségszerűen hátrébb van bármilyen jó egyetem elméleti oktatása. 

Tehát jobban mutat a CV-ben egy jó nevű multi, mint egy jó nevű egyetem?

Igen. Arról nem is beszélve, hogy a multinál eltöltött évek esetén ott van egy pozíciónév és egy tevékenység, ami gyakorlati tapasztalatot jelent. Azt fontos kijelenteni, hogy sosem volt jellemző, hogy egy egyetem gyakorlati tudást ad, csak most annyira fontossá vált a gyakorlat a rengeteg változó miatt, hogy azt szükségszerűen nem az egyetem, hanem egy jó munkahely tudja csak adni. És a munkavállaló akkor tudja csökkenteni ezt a lemaradást, ha naponta ott van a saját piacán működő cégben, és ott próbál naprakész maradni. 

És ha a mesterképzés annyira nem is, a doktori képzés hogy áll ebben a tekintetben? Annak van helye a munkaerőpiacon?

Magyarországon ezt nem nagyon értékelik, ami szerintem nem jó. Annak azért lehetne értéke, mert nagyon magas szintű elköteleződésről, szorgalomról és egy területen szerzett mély tudásról árulkodik. De ezt a munkaerőpiac nem tudja és nem is akarja árazni. Senki nem fog több pénzt keresni azért, mert van egy doktori fokozata.

Az egyik korábbi válaszából azt szűrtem le, hogy amennyiben valaki vezető szeretne lenni, inkább számítanak a megfelelő személyiségjegyek, mint a jó iskola. Milyen személyiségjegyek számítanak leginkább?

Ami itt nagyon fontos, és amiben az Egyesült Államok elképesztő módon élen jár, az a multikulturális tudás. Ha elmegy valaki Erasmusszal Hollandiába, ami egy nagyon nyitott társadalom, az ott a kínai, maláj, orosz, magyar, lett, norvég, dél-afrikai csoporttársaktól rengeteg olyan dolgot tanulhat meg hat hónap alatt, amit soha Budapesten, Pécsett, Debrecenben vagy Miskolcon nem tud megtanulni, az biztos. Az egy olyan, életre szóló tapasztalat, ami szerintem egyértelmű plusz. Ott az ember egy más elvárásrendszerben, más kultúrában, a közvetítő nyelvként egyértelműen az angolt használva, abban kifejezve magát éri el azt, amit szeretne. Ez óriási különbség. Én mindenkit arra biztatok, hogy menjen, ha tud. Pályázni kell, beszélgetni, videó konferenciázni, esetleg kell írni egy komolyabb dolgozatot, a végén van egy osztályzás és hasonlók. Ezt nem adják ingyen, de nem egy akkora áldozat, amit ne lehetne meghozni. Mégis még ma is csak egy kis része vállalja a hazai diákságnak. Még egyszer mondom, mindössze hat hónapról van szó. Nem kell azzal a tipikus dologgal előjönni, hogy honvágy. Mert sokszor ez történik: a magyar ember hazajön. Képesek vagyunk előjönni a csirkepörkölttel meg a mákos tésztával, pedig ez csak fél év. 

Annak egyébként van elszívó ereje, hogy külföldi egyetemre mennek a diákok, és nem jönnek vissza?

Nincs. Olyan furcsa számokat láttam még tavaly is, hogy akik kimennek és végeznek egy 6 hónapos kurzust, nagyon nagy számban nem gondolkodnak azon, hogy külföldön dolgozzanak. A legtöbben itt maradnak és vállalják ezt a nehezebb menetet. A honvágy, a család, ez valami egészen furcsa módon van a magyar emberekbe bedrótozva.Persze egyre több van olyan, aki azt mondja, hogy már egyetemre sem Magyarországon megyek, mert az a célom, hogy anyanyelvi angollal és még egy nyelvvel, kinti diplomával valahol a világban helyezkedek el, hiszen az élet ilyen. Van ilyen is. De ebből nagyon kevés van ahhoz képest, hogy hányan tehetnék ezt meg. Ez messze nem pénzkérdés. Én döbbentem meg legjobban, hogy például Bécsben ingyen lehet egyetemre járni. Csak kell hozzá egy tárgyalóképes németnyelv-tudás, ami Magyarországon elég kevés diáknak van meg. Egyébként az nyilván nem egy rossz dolog, hogy valaki elvégez egy egyetemet Magyarországon, és itt is akar dolgozni. De sok olyan dolog van, amiben ma nem tudunk versenyképesek lenni a nyugattal, Amerikával vagy Ázsiával jelenleg.

Ön szerint mennyire igaz az, hogy a multik olyan országokba szeretnek települni, ahol jó a felsőoktatás? Vagy az egyéb tényezők, mint például a bérek, inkább fontosak?

Az biztos, hogy Magyarország esetén az alapimpulzus az olcsó munkaerő volt, és ez most folyamatosan erodálódik. Ebből vannak is problémák. Vannak már nálunk jelentősen olcsóbban működő országok, de egy multi mindig komplexen nézi a piacot: gazdasági, jogi, adózási környezetet egyaránt figyelme vesz. Azt egyértelműen lehet látni, hogy az expat szakemberek száma drámaian csökkent az elmúlt 10 évben, magyarul ők haza tudtak menni, és a magyar kollégák vették át a helyüket, nyilván azokkal a készségekkel, amit a szervezet elvár. Ilyen szempontból gondolom azt, hogy abszolút versenyképes a magyar munkaerő, de ez inkább egy tanulási képességet és egy asszimilációs képességet jelent a munka és a munkakör ellátásának tekintetében. Mert kulturálisan nem biztos, hogy ez így van. Lehet, hogy ez nem is lehetséges, hiszen egy magyar ember soha nem fog úgy állni egy feladathoz, ahogy például egy német vagy egy ázsiai. 

És a végzettségek tekintetében az számít, hogy valaki nappalin, estin vagy levelezőn tanul? 

Az utóbbi időben nagyon komoly fejlődésen mentek át az online eszközök, ma már egy levelező kvázi virtuális szakként működik, régen ez problémásabb volt. Ma már a modern oktatás része a home office típusú oktatás is. Hozzá tudsz férni tananyagokhoz, vizsgázni tudsz, készülni, teszteket tudsz megcsinálni, nappali tagozatosként is jobban tudod trenírozni magadat az online térben, mint mondjuk 10 évvel ezelőtt. A levelező képzésben ugyanúgy megvan a szupervízió, a tanárral való találkozás, csak nem járnak be mindennap az egyetemre. Tudásoldalon ez szerencsére nem nagy különbséggel hozza azt, amit hoznia kell. 

Ebből azt szűröm le, hogy azért az egyetem a jövőben is jó befektetés lesz, akárhogy is változik a munkaerőpiac.

A változás eddig is megvolt, de a jelen és a közeljövő változásai egyre gyorsabbak, sokrétűbbek, és egy csomó dolgot úgy fognak megrángatni, mint egy vihar. De ebben benne lesz ugyanúgy az Oxfordban végzett diák is, hiszen ez egy globális történet. A digitális robbanás legfontosabb üzenete, hogy a társadalomban nincsenek határok. Egy amerikainak ez olyan egyértelmű, mint nekünk a füstölt kolbász. Teljesen mindegy, hogy egy online térben szingapúri idő szerint, közép-európai idő szerint vagy New York-i idő szerint töltöd ki a tesztet. Ezzel senki nem is foglalkozik. Ez megint egy olyan nyitás, szintemelkedés, amire soha korábban nem volt példa. Ezt pedig a technológia tette lehetővé. 

Az ügyfelek már kommunikálják ezt a változást önöknek? Érzik ezt az egyetemen frissen kikerülőkről akár?

Az ügyfelek megpróbálnak jó értelemben pragmatikusak lenni. Azt mondják, nézzük meg, hogy mink van, mert abból kell főzni. Azért ez a hétköznapokban nem tud ilyen virtuóz lenni. Ennek azért kellene legalább a döntéshozók fejében virtuóznak lennie, mert ők viszont számos hátrányt tudnának vagy csökkenteni, vagy akár elébe menni és előnyt kovácsolni belőle, ha lenne ilyen akarat. 

Azt se felejtsük el, hogy a diák sem tud erre jó választ adni, mert ő sem tudja, hogy mi kell majd 10 év múlva. Hiszen ő még ott tart, hogy az Instán nézegeti a képeket, és ez nem az ő hibája. Most egy ilyen impulzus van az ő generációjában. Hogy ebből milyen irányba fog elmenni akár egy okoseszköz, akár egy szolgáltatásmenedzsment 10 vagy 20 év múlva, ezt most még senki nem tudja. Ezért érdekes az AI-kérdés is, amiről gyakran beszélünk szitokszóként, mert ez tényleg forradalmasítani fogja az életünk számos területét. 

És milyen kilátásai vannak egy vidéki egyetemistának, ha nem akarja elhagyni a szülőföldjét.

Itt egy új fejezetet kell nyitni. Én lennék a legboldogabb, ha tudnék erre legalább valami ötletet mondani. Ez egy olyan anomália Magyarországon, amilyen mondjuk Németországban egyáltalán nincs. Ha valaki két év tapasztalattal rendelkező kontroller Kasselben, akkor azt gondolom, hogy maximum 15 százalékos különbséggel lehet hasonlítani a jövedelmét egy hamburgihoz vagy berlinihez. Magyarországon ehhez képest jelentősen, akár 30-50 százalékkal kevesebbet keres, aki nem Budapesten dolgozik. Ez egyrészt felháborító, másrészt semmilyen szakmai indoka nincs, mégis egy borzasztó komoly fék. Ha bármilyen okból azt mondod, hogy nem a fővárosban képzeled el a karrieredet, ezzel gyakorlatilag lefokozod magad per kettőre. Nyilvánvaló, hogy semmivel nem vagy kevesebb szakemberként Szegeden vagy Pécsett, mint Budapesten, mégis jelentősen kevesebbet adnak a tudásodért, munkádért. Ez nonszensz. Erről sem beszél senki, úgy, hogy egyébként mindenki tudja.