Sokan már rég felmondanának, mégis maradnak: 5 jel, hogy baj van a munkahelyeden

Van az a pont, amikor már nem egy rossz hétről, nehéz projektről vagy átmeneti fáradtságról van szó. Ha a munka gondolata hétvégén is feszültséget okoz, a szabadság csak néhány napos levegővételnek tűnik, hétfőn pedig minden ugyanott folytatódik, ahol pénteken abbamaradt, sokakban felmerül: váltani kellene. A döntés azonban ritkán egyszerű. A felmondás halogatása mögött sokszor nagyon is racionális félelem áll: a biztos jövedelem elvesztése.

Ez különösen akkor erős visszatartó erő, ha a munkavállalónak hitele is van. A GKI 2025 szeptemberében készült, országosan reprezentatív felmérése szerint a magyar háztartások 38,5 százalékának van valamilyen hitele, a harmincasok körében pedig már 55,8 százalékos az érintettség. Az aktív keresők 45 százalékánál van hitel, a hitellel rendelkező háztartások pedig átlagosan jövedelmük 15,4 százalékát fordítják törlesztésre. Ez jól mutatja, miért nem egyszerű sokaknak kimondani: elég volt, felmondok. Az álláspiac bizonytalansága is komoly szerepet játszik abban, hogy sokan inkább maradnak a már ismerős, de számukra nem megfelelő munkahelyi környezetben.

Balogh Blanka, a Mentis Pszichológiai Központ munka- és szervezet szakpszichológusa szerint fontos látni, hogy az, hogy valaki kitart a számára nem megfelelő munkahely mellett, nem mindig egyszerű halogatás.

Az ember egyik alapvető szükséglete a biztonság, zsigerileg törekszünk a kiszámíthatóságra és a stabilitásra. Ha valaki egy rossz munkahelyen marad, az nem feltétlenül azért van, mert nem akar változtatni, lehetséges, hogy félti a megélhetését, a családját, vagy egyszerűen nem látja, hova tudna továbblépni

– mondta a szakértő.

5 jel, hogy nem érdemes tovább halogatni a változtatást

1. jel: Már nemcsak fáradt vagy, hanem teljesen kimerültél

A kiégés egyik legfontosabb figyelmeztető jele a tartós kimerültség. Nem arról van szó, hogy egy nehéz hét után jól esne két nap pihenés, hanem arról, amikor a fáradtság állandósul, és már a szabadidő sem tölt vissza igazán. Balogh Blanka szerint a kiégés fizikai, érzelmi és mentális kimerüléssel járhat. Ennek jele lehet, ha valaki este elalvás előtt is a munkán gondolkodik, reggel az első gondolata a feladatai körül forog, vagy akár éjszaka is arra ébred, hogy fejben dolgozik.

A kiégés egy folyamat, amelynek az eleje sokszor megtévesztő. Lehet, hogy valaki eleinte élvezi, hogy sokat dolgozik, sikerélménye van, hasznosnak érzi magát. Aztán egyre többet vállal, nőnek az elvárások, ő pedig tolja, tolja, tolja. Egy idő után viszont a szervezet elfárad, több időbe telik a magas minőséget elérni, a pozitív élmények is elmaradhatnak

– magyarázta. A szakértő szerint sokan ilyenkor elmennek néhány nap szabadságra, hétvégén megpróbálnak pihenni, majd azt érzik, hogy átmenetileg javul a helyzet. Aztán minden kezdődik elölről, csak egyre kevesebb erőforrással. Ez a körforgás hosszú távon szorongáshoz, testi tünetekhez, súlyosabb esetekben betegségekhez vagy depresszióhoz is vezethet. Sokan mégis maradnak, mert a kimerültség pont a cselekvőképességet gyengíti. Olyan is előfordul, hogy valakinek már ahhoz sincs energiája, hogy átgondolja, mit szeretne, milyen munkakörben és milyen körülmények között tudná jól érezni magát. Ilyenkor akár az önéletrajz frissítése is megugorhatatlan feladatnak tűnhet.

2. jel: Hétvégén is a hétfő miatt szorongsz

Komoly intő jel, ha valaki szinte minden vasárnap délután már a következő hét miatt szorong, vagy a munka a magánéletét is bekebelezi. Ide tartozik az is, ha a családjával vagy barátaival töltött időben sem tud jelen lenni, állandóan e-maileket ellenőriz, vagy bűntudata van, amikor épp nem dolgozik. A szakpszichológus szerint ilyenkor érdemes megállni, és feltenni néhány kérdést:

• Milyen gondolatok jelennek meg bennem a munkával kapcsolatban? Hogyan kezdődött ez és ha változott, hogyan?
• Átmeneti időszakról van szó, vagy állandósult ez az élmény?
• Tudok még valóban pihenni?
• Vannak testi tüneteim, amikor a munkámra gondolok, például gyomorgörcs, alvási nehézség, emésztési probléma, magas vérnyomás, szapora pulzus, szédülés vagy fejfájás?

Ha a válaszokból az látszik, hogy a munka tartósan negatív hatással van az életünkre és az egészségünkre, érdemes átgondolni, mit tehetünk a változás érdekében. Ugyanakkor, a szakember hangsúlyozza, sokan azért nem váltanak munkahelyet, mert a kiszámítható rossz kevésbé ijesztő, mint az ismeretlen új helyzet.

3. jel: Nincs fejlődési lehetőség, csak ugyanazokat a köröket futod

Nemcsak a túl sok munka vezethet kiégéshez, hanem az is, ha valaki tartósan unatkozik, nem kap kihívást, nem tud fejlődni, vagy úgy érzi, a képességei kihasználatlanok. Balogh Blanka szerint a munkahelyi elégedettség szempontjából nem elég, ha megvannak az alapfeltételek. A fizetés, a biztonságos munkakörnyezet vagy akár a home office lehetősége fontos, de ezek önmagukban leginkább az elégedetlenséget csökkentik.

A valódi motivációt a fejlődési lehetőség, az értelmes munka, a kihívás, az elismerés és a perspektíva adja.

„Ha valaki azt érzi, hogy már nem tud előrelépni, nincs tanulási lehetősége, nem kap számára is értékes kihívást, vagy nem tudja megmutatni, mi van benne, az hosszú távon ugyanúgy felőrölheti, mint a túlterhelés” – mondta.

Ilyenkor nem feltétlenül az az első megoldás, hogy azonnal új céget keresünk. Érdemes először megnézni, van-e mozgástér a jelenlegi szervezeten belül, másik munkakör, új projekt, nagyobb felelősség vagy komplexitás, esetleg cégen belüli váltás lehetősége.

A gond ott kezdődik, ha a munkáltató erre egyáltalán nem nyitott, a vezető nem figyel, a munkavállaló jelzései pedig újra és újra falakba ütköznek.

4. jel: Már nem is próbálkozol

A rossz munkahelyi légkör egyik legveszélyesebb hatása, hogy idővel megtaníthatja az embert arra, úgysem érdemes próbálkozni. A szakértő ezt a tanult tehetetlenség fogalmával írja le. Ez akkor alakulhat ki, ha valaki hosszú időn keresztül próbál jelezni, ötletelni, változtatni, de mindig elutasításba, közönybe vagy büntető reakciókba ütközik. Egy idő után csökken a motiváció, megjelenik az apátia, és az ember már nem akar beleszólni semmibe.

Olyan ez, mintha folyamatosan letörnék az ember szárnyait. Lehet, hogy korábban lelkes volt, voltak ötletei, javaslatai, de ha ezek mindig falakba ütköznek, egy idő után már csak bemegy, megcsinálja, amit kell, és próbál minél kevesebbet kapcsolódni

– fogalmazott Balogh Blanka.

Ennek jele lehet, ha valaki korábban aktív volt, most viszont visszahúzódik, kerüli a kollégákat, nem vesz részt közösségi eseményeken, vagy egyre inkább csak túlélni próbálja a munkanapokat. Hogy miért maradnak sokan ebben a helyzetben is? Mert a tanult tehetetlenség miatt már nem is hiszik el, hogy lehetne jobb, hogy van értelme egyáltalán próbálkozni.

5. jel: Már csak a fizetés tart ott, ahol egyébként rosszul vagy

A fizetés különösen érzékeny pont. Sokan nem azért maradnak a munkahelyükön, mert elégedettek, hanem mert a lakhatási költségek, hitelek és családi kiadások mellett nem engedhetik meg maguknak a bizonytalan átmenetet. A szakértő szerint éppen ezért a munkahelyváltást nem érdemes idealizálni. Nem mindenki tud egyik napról a másikra felmondani, és nem is mindig ez a jó döntés.

Sokszor nem az a kérdés, hogy halogat-e valaki, hanem az, hogy milyen esélye van megfontolt döntést hozni úgy, hogy közben a biztonságérzetét is támogatni tudja

- mondta Balogh Blanka. Egy munkahelyváltás ugyanis nemcsak pszichológiai döntés, hanem nagyon is gyakorlati, pénzügyi és családi kérdés is. Más a helyzete annak, akinek van több hónapnyi tartaléka, és másé annak, aki egyedüli keresőként fizeti a lakáshitelt vagy a gyerekek különóráit, esetleg hozzátartozójáról kell gondoskodnia.

Sok álláskereső ma azt tapasztalja, hogy az önéletrajzokra későn vagy egyáltalán nem érkezik válasz, az interjúfolyamatok pedig elhúzódhatnak. Ezért is érezheti magát csapdában az, aki már rosszul van a munkahelyén, de közben nem látja a biztonságos kiutat. Sokan pedig azért is maradnak, mert nem merül fel bennük, hogy akár egy belső váltás, új munkakör vagy határhúzás is lehet köztes megoldás.

Nem mindig az azonnali felmondás a megoldás

A munkahelyváltás sokszor lehet indokolt, de nem feltétlenül az első lépés. Ha valaki már nagyon rossz mentális vagy fizikai állapotban van, először stabilizálni kell magát. Balogh Blanka szerint egy teljesen kimerült ember sokszor nehezebben tud dönteni, és egy állásinterjún is érződhet rajta, hogy menekülni próbál. Ez csökkentheti a sikeres pályázási esélyeit, vagy akár olyan új munkahelyre is sodorhatja, amely hosszú távon szintén nem lesz megfelelő.

Ha valaki teljesen ledarálta magát, először vissza kell töltenie az erőforrásait. Utána lehet tudatosan gondolkodni arról, hogy merre tovább

– mondta. Ez jelentheti azt, hogy valaki szakemberhez fordul, beszél a háziorvosával a testi tünetekről, elkezd határokat húzni, csökkenti a túlórát, vagy tudatosan átnézi, milyen pénzügyi tartalékai és lehetőségei vannak.

A munka- és szervezet szakpszichológus hangsúlyozta azt is, hogy nem lehet általánosságban beszélni a munkahelyváltásról, mindig az egyéni körülményeket kell szem előtt tartani. Minden ember számára mást jelent az ideális munkahely: van, akinek a folyamatos fejlődés és az új kihívások fontosak, másnak épp ellenkezőleg, a kiszámíthatóság és a stabilitás.

Vannak olyan pályák és munkakörök is, ahol a mozgástér eleve szűkebb. Egy speciális szaktudással dolgozó munkavállaló, egy erősen szabályozott hivatásban dolgozó szakember vagy egy adott intézményi rendszerhez kötött dolgozó nem feltétlenül tud egyik napról a másikra hasonló feltételekkel másik munkahelyet találni. Ilyenkor a kilépés nemcsak bátorság kérdése, hanem stratégiai döntés.

Balogh Blanka szerint nagyon fontos különbséget tenni a halogatás és a megfontolt kivárás között. Egy munkahelyváltás nemcsak arról szól, hogy valaki elégedetlen-e, hanem arról is, hogy mennyire kiszámítható az élethelyzete, van-e pénzügyi tartaléka, kikért felel, és milyen reális lehetőségei vannak a munkaerőpiacon.

Mit lehet tenni, ha már érzed, hogy baj van?

A szakértő szerint a legjobb, ha nem akkor kezdünk keresgélni, amikor már teljesen tarthatatlan a helyzet. Érdemes preventíven gondolkodni, és már akkor elkezdeni felkészülni, amikor még van erőnk.

Néhány praktikus lépés:

• időről időre frissítsük az önéletrajzunkat,
• nézzük meg, milyen állások vannak a piacon,
• térképezzük fel, mennyi pénzügyi tartalékunk van, és meddig tudnánk biztonságosan átvészelni egy átmeneti időszakot,
• tájékozódjunk a felmondásunk lehetséges körülményeiről,
• gondoljuk át, milyen munkakör illik az élethelyzetünkhöz,
• beszéljünk a vezetőnkkel a feladataink mennyiségéről és minőségéről, belső karrierutakról, ha még van erre biztonságos lehetőség,
• kérjünk segítséget szakembertől, ha tartós szorongást vagy munkánkkal összefüggő testi tüneteket tapasztalunk,
• próbáljuk fenntartani az interjúzási rutint, hogy minél magabiztosabban szerepelhessünk egy potenciális új munkáltató előtt.

Balogh Blanka szerint fontos, hogy a váltás lehetőleg ne menekülés legyen, hanem tudatos, sikerélménnyel járó döntés.

Az lenne az ideális, ha a munkavállaló nem azt sugározná egy interjún, hogy bárhova menne, csak innen el, hanem azt, hogy értékes tagja tud lenni egy szervezetnek, és a tudása, tapasztalata, kapacitása miatt érdemes vele számolni

– mondta.

A munkáltatóknak is komoly felelősségük van

Bár sok szó esik arról, mit tehet az egyén, a szakértő szerint nem lehet mindent a munkavállalóra tolni. A kiégés megelőzésében a szervezeteknek és a vezetőknek is komoly felelősségük van. A munkáltatók sokat tehetnek például azzal, ha figyelnek a terhelésre, valódi visszajelzést adnak, támogatják a fejlődést, rugalmasabb munkaszervezést alakítanak ki, képzik a vezetőket, vagy mentális egészséget támogató szolgáltatásokat biztosítanak.

Sokszor már az is számít, ha a vezető észreveszi, hogy valaki túlterhelt, vagy épp ellenkezőleg, unatkozik, esetleg nem kap elismerést, vagy olyan élethelyzetben van, amelyhez nagyobb rugalmasságra lenne szüksége.

A szakértő szerint ugyanis a humán erőforrás nemcsak egy vállalati kifejezés: a szervezetek többségét továbbra is emberek működtetik. Ha ők tartósan rosszul vannak, annak előbb-utóbb teljesítményben, fluktuációban és üzleti eredményekben is ára lesz.

A legfontosabb jel: ha már te is tudod, hogy ez így nem mehet sokáig

Nem minden rosszabb időszak jelent azonnali munkahelyváltási kényszert. Vannak nehezebb projektek, átmeneti konfliktusok, fárasztó hónapok. De ha valaki tartósan azt érzi, hogy a munkahelye elszívja az energiáját, romlik az alvása, nincs motivációja, szorong, testi tünetei vannak, vagy már csak a fizetés miatt jár be, akkor érdemes komolyan venni a jelzéseket.

A kérdés ilyenkor nem feltétlenül az, hogy holnap fel kell-e mondani. Inkább az, hogy meddig lehet még komolyabb következmények nélkül ugyanott maradni. A váltásnak lehet kockázata, de annak is ára van, ha valaki éveken át olyan munkahelyen marad, amely tartósan rontja az egészségét, a teljesítményét és az életminőségét.

Miért halogatjuk a változást? – Vegyél részt kutatásunkban!

Legyen szó munkahelyváltásról, egy drága szolgáltatás lecseréléséről, egészségügyi vizsgálatról vagy egy régóta halogatott magánéleti döntésről, sokszor tudjuk, hogy ideje lenne lépni, mégis maradunk a megszokott helyzetben. De vajon mi tart vissza minket a változtatástól, és mi adja meg végül mégis a lökést? A Portfolio Csoport anonim olvasói felmérésében ezúttal ezt vizsgáljuk. Töltsd ki a legfeljebb 5 perces kérdőívünket, és mondd el, téged mi tart vissza a változástól!