Elárulta a magyar csúcsborász, kiknek futja a 12 milliós borkülönlegességre

Puskás Öcsi mellett valószínűleg a tokaji aszút ismerik leginkább külföldön, ugyanakkor még így is kevesen tudnák megmondani, pontosan milyen fajta italt jelent. Egyébként ez Magyarországra is igaz, mondja Kovács Zoltán, a Royal Tokaji Borászat birtokigazgatója. Tapasztalata szerint sokan hiszik azt például, hogy száraz borról van szó. Ebből is látszik szerinte, hogy a jó bornak is kell a cégér, sőt, annak kell csak igazán, ennek megfelelően elég sokat költenek marketingre. Nem hiába: az év elején még a külföldi sajtó is cikkezett arról, hogy az év legdrágább bora a Royal Tokaji 2008-as Essenciája - erről mi is beszámoltunk. Az egyedi dizájnba öltöztetett Magnumokból csak 20 darab létezik, aminek darabjához 40 ezer dollárért, átszámítva 12 millió forintért lehet hozzájutni.

Ez egy új projekt volt a pincészet részéről, a 2008-as Essenciából egy külön kis tételt tettünk rá félre. Összesen 30 liter eszenciáról beszélünk, ami nagyon különleges csomagolást kapott. A palackja kézzel fújt üveg, a dobozával, a megvilágításával együtt egy igazán különleges prezentáció. Marketingeszközként is szerettük volna használni, hogy kicsit fölrázzuk az érdeklődést és a médiát. Úgy gondoljuk, a tokaji bornak is kéne, hogy nőjön az ázsiója, az ára, a percepciója. Ez a kis pionírmunka azonban önmagában nem elég ahhoz, hogy a tokaji bor végérvényesen helyet kapjon a luxustermékek kategóriájában, ahova tartoznia kellene. Bízunk benne, hogy egyre több pincészet követi majd a példánkat

- fejtette ki.

Ha a tokaji aszúra luxuscikként tekintünk, az édes borok meglehetősen szűk, ugyanakkor annál zsúfoltabb nemzetközi piacán kell keresnünk a konkurenseket. A legfőbb versenytárs a francia Sauternes, ami valószínűleg a legnagyobb mennyiségben készül, illetve a német Trockenbeerenauslese, ami szintén egy rendkívül gazdag, magas savtartalmú bor. „Úgy gondoljuk – és sok szakember is egyetért velünk –, hogy ebben a nagy leosztásban a tokaji minőségileg biztosan a csúcson van az egyensúlya, a gazdagsága, az egész természetadta csoda miatt, ami lehetővé teszi, hogy aszút készíthessünk.

Tény, hogy árban még nincs ott, ahol kéne lennie, főleg ahhoz képest, hogy a 19. század végén, a 20. század elején a legdrágább borok közé tartozott.

Hamisították is, ami csalhatatlan jele a presztízsnek.” Kovács Zoltán a kitartó munkában látja a régi dicsőség visszaszerzésének zálogát, aminek része a folyamatos piaci jelenlét, a kóstoltatás, a véleményformálóknak, fogyasztóknak való bemutatkozás. Ez kezdődött el a ’90-es évek után, de az utat még járni kell.

A Royal Tokaji borainak nagyjából kétharmada megy exportra, aminek a fontos lába az angol, amerikai és a távol-keleti piac.

„Távol-Kelet az ottani gasztronómia, ízlés miatt az édes borokat preferálja, főleg a késői szüretelésűeket, az aszút, a dűlős aszút, akár az eszenciát vásárolják. Az amerikai piac egy nagy mix, óriási potenciál van benne, például a száraz bor iránti keresletet illetően is. Az édes borok közül a késői szüretelésűekről és az aszúborokról érezzük azt, hogy egyre inkább tudunk velük számolni a térségben. Az angol piac rengeteg európai bor legnagyobb felvevőpiaca, lásd a champagne-i pezsgő vagy az olasz prosecco. Ott is erős építkezésben vagyunk; úgy látjuk, hogy a száraz furmint iránti kereslet napról napra nő, szépen alakulnak a száraz boros értékesítéseink a késői szüretelésűek és az aszúk mellett.”

A magyar piacra ehhez képest az a jellemző, hogy árérzékenyebb, fogalmaz. Mindemellett a dűlős száraz boraikat főleg itthon értékesítik.

Bár főként külföldre értékesítenek, Kovács Zoltán szerint a nemzetközi piacon már korántsem elég, ha az ember hibátlan borokat visz. "Ahhoz, hogy valakit kiüss a nyeregből és rád figyeljenek, valami pluszt kell letenned az asztalra. Úgy gondolom, a technológiát tekintve a borvidék erre már föl van készülve, látjuk, hogy ebből a szempontból a boraink világszínvonalúak.”

A tokaji édes borok esetében ugyanakkor a szedési technika sajátossága miatt lehetetlen a gépesítés, ez az első tényező, ami drágává teszi ezeket az italokat.

Emellett a kvalifikált, jó minőségű munkaerőből nagy a hiány. „Vannak kezdeményezések a borvidék megtartó erejére, az itteni szereplőkkel és a Borvidéki Hegyközségi Tanáccsal dolgozunk rajta, és bízunk benne, hogy még az utolsó óra előtt vagyunk pár perccel.”