Rágcsálónak tűnnek, mégis az elefántok rokonai: nézzétek, milyen cuki lakók költöztek a vidéki vadasparkba + Fotók

Újra szirtiborzokkal találkozhatnak a Szegedi Vadaspark látogatói: a faj néhány év kihagyás után tért vissza az állatkert gyűjteményébe. A három hím már a külső kifutóban él, méghozzá az afrikai keselyűk társaságában. A két állatcsoport jól megfér egymás mellett, a keselyűk ugyanis nem jelentenek veszélyt az élő állatokra – közölte a vadaspark.

Nem borzok, és nem is rágcsálók

A szirtiborz (Procavia capensis) neve és külseje könnyen félrevezetheti az embert. Bár megjelenése a tengerimalacéra vagy a mormotáéra emlékeztethet, valójában nem tartozik sem a borzok, sem a rágcsálók közé: az emlősök egy önálló rendjének, a szirtiborz-alakúaknak a képviselője.

A legmeglepőbb talán az, hogy legközelebbi ma élő rokonai között az elefántok és a tengeritehenek is ott vannak. Ez nem azt jelenti, hogy a szirtiborz az elefánt közvetlen leszármazottja, hanem azt, hogy a három állatcsoport evolúciós története egy távoli közös ősre vezethető vissza.

Így kapaszkodnak a meredek sziklákon

A szirtiborzok Afrika nagy részén és a Közel-Kelet egyes területein őshonosak. Elsősorban sziklás vidékeken élnek, ahol a sziklahasadékok és üregek búvóhelyet kínálnak nekik a ragadozók és a szélsőséges időjárás elől.

A meredek felszíneken való mozgásban a talpukon található, rugalmas, nedvesen tartott párnák segítik őket. Felső metszőfogaik apró agyarakra emlékeztetnek, ami szintén jellegzetes külsőt kölcsönöz nekik.

Őrszem figyeli a környéket, napozással melegednek

A szirtiborzok társas állatok, a természetben rendszerint kolóniákban élnek. Miközben a csoport tagjai táplálkoznak vagy pihennek, gyakran egy őrszem figyeli a környéket, és veszély esetén hangjelzéssel riasztja társait. Kommunikációjuk változatos: füttyökkel, kiáltásokkal és más hangokkal tartják egymással a kapcsolatot. A hőháztartásuk sem olyan hatékony, mint sok más emlősé, ezért viselkedésükkel alkalmazkodnak a hőmérséklethez. Reggelente szívesen sütkéreznek a napon, hűvösebb időben pedig összebújva melegítik egymást. A Szegedi Vadaspark szerint ezért jó időben különösen érdemes figyelni őket a kifutó napos, magasabb pontjain.

A nőstények vemhessége a testméretükhöz képest szokatlanul hosszú, körülbelül hét hónapig tart. Általában egy-négy fejlett kölyköt hoznak világra: az utódok szőrösen, nyitott szemmel születnek, és röviddel később már képesek követni anyjukat.

A faj széles körben elterjedt, ezért a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) a nem fenyegetett kategóriába sorolja. Európa állatkertjeiben ugyanakkor ritkaságnak számít, így a szegedi látogatók ismét egy különleges állatfajt ismerhetnek meg közelebbről.