Óriási bajban a magyar haltermelők: 169 horgászvízre nem jut elég hal az aszály miatt

Az ősz a magyar tógazdaságokban hagyományosan a lehalászás időszaka. Ilyenkor derül ki, hogyan sikerült az adott év, milyen súlyra fejlődött az állomány, és mennyi hal kerülhet piacra. Csakhogy 2026-ban már maga a lehalászás is komoly vízgazdálkodási kérdéssé vált. Az Agrárszektor elemzése szerint a tartós vízhiány miatt több termelő most azt mérlegeli, hogy egyáltalán érdemes-e ősszel leengednie a tavakat, ha nincs biztosíték arra, hogy azok a következő termelési ciklus kezdetére ismét megfelelő mennyiségű vízzel tölthetők fel. Egyes gazdaságok ezért tovább tartják az állományt, mások pedig szivattyúkkal próbálják a lehalászás során felszabaduló vizet saját tórendszerükön belül megőrizni.

Ez azonban egyik megoldás esetében sem ingyenes. A tovább tartott ponty növekedési üteme már mérséklődik, miközben a gyomhalak elszaporodásának kockázata is nőhet. A víz átemelése pedig plusz energia- és üzemeltetési költséget jelent.

A horgászvizeken is komoly a baj

A probléma másik oldala, hogy nemcsak a haltermelő gazdaságokban fogyott el a víz. A MOHOSZ nyári felmérése szerint a szervezet és tagszervezetei által kezelt 954 állóvíz típusú halgazdálkodási vízterület összesen 91,2 ezer hektárt tesz ki. A felmérés során 424 vízterületről, mintegy 24,5 ezer hektárról érkeztek adatok, és a vizsgált vizek többségét valamilyen mértékben érintette a vízhiány.

A helyzet több helyen súlyossá vált: a vizsgált vízterületek 19,4 százalékán, összesen 82 vízen fordult elő halpusztulás, amelynek során 39,5 tonna hal pusztult el. További 22 vízterületről 11,7 tonna halat sikerült más, befogadásra alkalmas vízterületre áttelepíteni. A vízhiány pedig a haltermelők számára azért is különösen fájdalmas, mert éppen az egyik legfontosabb piacuk szűkülhet be.

169 vízen nem tudják teljesíteni a telepítést

A MOHOSZ adatai szerint 169 halgazdálkodásra jogosult jelezte, hogy a vízhiány miatt várhatóan nem tudja teljesíteni a 2026-os halgazdálkodási tervben előírt telepítési kötelezettségét. Ez a tógazdaságoknak komoly probléma, hiszen a horgászvizek haltelepítése az egyik meghatározó értékesítési csatornájuk. Az ősz ebből a szempontból különösen fontos időszak: az elmúlt években az éves telepítések jelentős része szeptember és december között történt.

A MOHOSZ saját összesítése szerint 2024-ben a horgászszervezetek 4030 tonna halat telepítettek, 2023-ban pedig 5444 tonnát. A ponty mindkét évben meghatározó részt képviselt a telepítésekben: 2024-ben 3656 tonna, 2023-ban pedig 4920 tonna ponty került a vizekbe. Vagyis ha a vízhiány miatt egy horgászvíz nem tud halat fogadni, annak hatása nem áll meg a tónál: végiggyűrűzik a teljes termelési és értékesítési láncon.

A haltermelőknek most új piacokat is keresniük kell

Az Agrárszektor elemzése szerint a helyzetet valamelyest enyhítheti, hogy a környező országokban is komoly problémákat okozott az aszály. Ez bizonyos esetekben növelheti a magyar hal iránti külpiaci keresletet, miközben a hazai horgászati célú telepítések visszaeshetnek. Az export azonban nem jelent automatikus menekülőutat. Az élő hal szállításának költsége, a megfelelő méretű és korosztályú állomány rendelkezésre állása, a célpiaci árak és a logisztika mind meghatározza, hogy egy adott tételt megéri-e külföldön értékesíteni.

A magyar tógazdaságok számára ezért 2026 egyik legfontosabb tanulsága az lehet, hogy a vízbiztonság mellett az értékesítési piacok több lábra állítása is egyre fontosabbá válik.

A MOHOSZ közben maga is külön támogatási konstrukciókkal segíti a vízhiány és a halpusztulások miatt bajba került horgászszervezeteket. A 2026-os pályázati kiírás szerint például halpusztulás esetén a kárelhárítással kapcsolatos igazolt költségek alapján támogatott haltelepítés is tervezhető, legfeljebb 2,5 millió forintos támogatási összegig.