Kiderült a fájdalmas igazság a magyar euróról: óriási csapdába sétálunk bele, ha ezt elrontjuk

A beszélgetést moderáló Takáts Előd, a Nemzetközi Fizetések Bankjának (BIS) főtitkár-helyettese már a vita elején leszögezte, hogy a kérdés már rég nem az, hogy bevezetjük-e a közös valutát, hanem az, hogy mikor és mennyire felkészülten tesszük ezt meg. Ezt a gondolatot erősítette meg Straub Roland, az Európai Központi Bank főigazgatója is, rámutatva, hogy a maastrichti kritériumok – köztük az árstabilitás és a költségvetési fegyelem – puszta teljesítése önmagában még nem garantálja a sikert. A valódi felkészültséget a hiteles intézmények, a következetes gazdaságpolitika és a lakossági bizalom adják. Bár a közép- és kelet-európai régió felzárkózása 2019 óta lelassult, a magyar gazdaság már jelenleg is szorosan, főként az exporton és a tőkekapcsolatokon keresztül kötődik az euróövezethez. A horvát és a bolgár tapasztalatok ráadásul azt mutatják, hogy alapos felkészülés mellett az átállás egyszeri áremelő hatása elhanyagolható, a társadalmi támogatottság pedig a bevezetés után jellemzően tovább emelkedik – igaz, a magyar lakosság körében ez már most is kiugróan magas.

A nominális mutatók terén Magyarország viszonylag kedvező helyzetben van, a termelékenység elmaradása azonban komoly aggodalomra ad okot. Égert Balázs, az OECD vezető közgazdásza arra figyelmeztetett, hogy az euró bevezetetésével megszűnik a nemzeti valuta árfolyama mint gazdasági lengéscsillapító. Ha a reálbérek tartósan gyorsabban emelkednek, mint a termelékenység – ahogy az itthon az elmúlt évtizedben is megfigyelhető volt –, az a csatlakozás után súlyos versenyképességi problémákhoz és fájdalmas alkalmazkodáshoz, például a munkanélküliség növekedéséhez vezethet. A szakember a kitörési pontot a piaci verseny élénkítésében, a kis- és középvállalkozások hatékonyságának növelésében, valamint a humántőke-fejlesztésben látja, kiemelve az oktatás évtizedekre kiható szerepét.

A magyar gazdaság jelenlegi legnagyobb problémája a növekedés hiánya. Palócz Éva, a Kopint-Tárki vezérigazgatója kiemelte, hogy a mostanra már negyedik éve húzódó beruházási visszaesés miatt minden költségvetési kiigazítási kísérlet önmagát gyengíti. Hiába teljesül formálisan az inflációs kritérium, ha az részben a mesterséges ársapkáknak köszönhető, amelyek kivezetése később visszacsaphat.

A szakember problémásnak nevezte az adórendszer torzulásait, a hosszú távon fenntarthatatlan adókedvezményeket, valamint azt, hogy a költségvetési kiadások az elmúlt tizenöt évben látványosan eltolódtak az egészségügy és az oktatás rovására. Hangsúlyozta, hogy az intézményi minőség és a jogállamisági mutatók helyreállítása önmagában is jelentős növekedési tartalékot jelentene az ország számára.

A hazai bérkövetelések és a makrogazdasági realitások közötti szakadékot jól mutatja, hogy a jövő évre előirányzott 14 százalékos minimálbér-emelés a szakértők szerint a jelenlegi gazdasági pálya mellett már nem indokolt, ehelyett sokkal rugalmasabb, a tényleges körülményekhez igazodó megállapodásokra lenne szükség. A kerekasztal résztvevői egyetértettek abban is, hogy a forint jelenlegi árfolyamát inkább a külföldi tőkebeáramlás, semmint a hazai gazdasági fundamentumok magyarázzák.

Éppen ezért még az euró előszobájának számító ERM II árfolyam-rendszerbe történő belépés előtt elengedhetetlen pontosan kiszámítani a hosszú távon fenntartható forint-euró árfolyamot. A végső cél ugyanis nem csupán az euróövezetbe való belépés, hanem egy minőségi, sikeres csatlakozás, amelyhez az egyensúlyt és a versenyképességet még a valuta rögzítése előtt, nem pedig utólagos kiigazításokkal kell megteremteni.