Surányi György: óriási károkat okozhat a gazdaságnak, ha most elhamarkodottan lép az MNB

Számos hazai gazdasági szakértő és döntéshozó támogatja az euró mielőbbi bevezetését, sőt a legújabb elképzelések szerint az inflációs célt már most, a csatlakozás előkészítéseként fokozatosan 2 százalékra kellene mérsékelni. Az euróövezethez való csatlakozás valóban racionális és fontos stratégiai cél, hiszen végleg elhárítaná az Európai Unióból való kisodródás veszélyét, emellett orvosolhatná a 2001 és 2025 közötti, az önálló monetáris politikai mozgástérrel gyakran visszaélő hazai jegybanki gyakorlat kudarcait - állapította meg az MNB korábbi elnöke.

A 2030-as céldátum kijelölése és a feltételek erőltetett teljesítése azonban irreális elvárásokat támaszt. Ahhoz, hogy az ország négy év alatt megfeleljen a konvergenciakritériumoknak, évente mintegy ezermilliárd forintos költségvetési kiigazításra lenne szükség. Szinte elképzelhetetlen, hogy egy ilyen drasztikus, a növekedést érdemben fékező lépéssorozatot egy kormányzat pont a 2030-as választási évben is hajlandó lenne fenntartani.

Szerinte a magyar gazdaságot jelenleg nem fenyegeti az 1995-öshöz hasonló, közvetlen fizetésképtelenséggel járó válság, és nem jellemzi általános túlfűtöttség sem. Ennek ellenére a monetáris szigorítás indokolatlanul erős. A jelenleg mért, a korábbi céloktól jócskán elmaradó inflációt hiba lenne sikerként elkönyvelni, ez ugyanis nem a szerves gazdasági fejlődés eredménye, hanem jelentős részben elfojtott infláció. Mögötte olyan fenntarthatatlan intézkedések állnak, mint az ársapkák, a piactorzító rezsitámogatások és a közszolgáltatások befagyasztott árai. Ezt tetézi a hosszú hónapok óta fenntartott, indokolatlanul magas reálkamat, amely a fundamentumokkal nem igazolható, mesterséges felértékelődéshez vezetett a forint piacán.

Szemben a cseh és a lengyel példával, ahol a nemzeti deviza erősödése egy húszéves, a versenyképesség javulásán alapuló organikus folyamat volt, Magyarországon ez kevesebb mint két év alatt, stagnáló termelékenység mellett ment végbe. A mesterségesen magasan tartott árfolyam és az olcsóbbá váló import elsősorban a belföldi piacra termelő kis- és középvállalkozásokat hozza nehéz helyzetbe. Eközben az indokolatlanul magas kamatszint tovább fogja vissza a beruházásokat, míg a lakossági fogyasztást és a hitelkeresletet nem a jegybanki alapkamat, hanem sokkal inkább az állami támogatások és a bérpolitika alakítja.

A mesterséges gazdasági beavatkozások és a túlzott monetáris szigor helyett a hatékony érdekegyeztetés intézményrendszerének helyreállítására lenne szükség. A hazai jövedelmek elmúlt években látott növekedési üteme tartósan nem tartható fenn anélkül, hogy ne gyorsítaná fel ismét az inflációt, vagy ne rontaná a külső egyensúlyt. Ráadásul, ha a magyar gazdaság ismét felzárkózási pályára áll, számolni kell azzal a közgazdasági törvényszerűséggel, hogy az áremelkedés üteme természetes módon is magasabb lesz az euróövezet átlagánál. Egy ehhez nem igazodó, túlzottan alacsonyra kitűzött inflációs cél folyamatos elvétése csak a jegybank hitelességét ásná alá.

Mielőtt a döntéshozók megváltoztatnák az inflációs célt és kőbe vésnék az eurócsatlakozás dátumát, el kell végezni a legfontosabb gazdasági házi feladatokat. Első lépésként ki kell vezetni a gazdaságból a rejtett árszabályozásokat, meg kell szüntetni a károsan magas reálkamatot, és hagyni kell, hogy a forint árfolyama a valós piaci viszonyokhoz igazodjon. A költségvetési fegyelem helyreállítása elengedhetetlen, de ezt egy fokozatos, reálisan öt-hat év alatt végrehajtott reformprogram keretében kell megvalósítani. Egy egyidejűleg alkalmazott, négyéves költségvetési és monetáris megszorító csomag hatalmas gazdasági áldozatokkal járna, egy ilyen erőszakolt kísérlet kudarca pedig olyan bizalomvesztést okozna, amely hosszú évekre, talán évtizedekre elnapolná Magyarország euróövezeti csatlakozását.