Végveszélyben a magyar halastavak: emberfeletti küzdelem folyik a katasztrófa ellen

A rendkívüli aszály napjainkra már nem csupán elszigetelt, ritka jelenség, hanem olyan visszatérő nyári kihívás, mellyel a hazai haltermelésnek is tartósan együtt kell élnie. Dunántúlon a völgyzárógátas halastavak vízutánpótlását biztosító természetes vízfolyások vízhozama drasztikusan lecsökkent, több helyen teljesen el is apadt. Alföldön a körtöltéses tavaknál a csatornahálózatokban lecsökkent vízszint, az ezzel párhuzamosan felszaporodó növényállomány nehezíti a rendkívüli párolgás okozta vízhiány pótlását. A gazdálkodók heroikus küzdelmet folytatnak a halállomány életben tartásáért - áll a Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet (MA-HAL) közleményében. 

Ahogy a tavak vízszintje csökken és a vízoszlop szűkül, a felmelegedő vízben rohamosan nő az oxigénhiány kockázata, ami állandó fenyegetést jelent a halállományra nézve. A kármentés érdekében a haltermelők éjjel-nappali monitoringgal, folyamatos oxigénméréssel, a kevés táplálóvíz beosztásával, esetleg levegőztetéssel igyekeznek stabilizálni a vizet. Több gazdaságban kényszertechnológia alkalmazása, súlyosabb esetben kényszerlehalászásokra kerül sor, mikor is a lehalászott tó vizét igyekeznek átengedni vagy átszivattyúzni a még működtethető tavakba. Már nem a hozam maximalizálása, hanem a havária elkerülése és a károk minimalizálása a cél.

A magyar tógazdasági akvakultúra 27 ezer hektáron akár 350 millió köbméter vizet képes visszatartani hazánk területén. A halastavi gazdálkodásnak köszönhetően betárolt ezen vízkészlet vízgazdálkodási és klimatikus pozitív hatása mára rendkívüli mértékben felértékelődött.

A jelenlegi helyzet azonban rámutat arra is, hogy ezzel a víztömeggel való okszerű, takarékos gazdálkodás, azaz az őszi-tavaszi lehalászások során lecsapolásra kerülő víz helyben, végsősoron országhatáron belül tartása kiemelt nemzeti érdekké vált. Puskás Nándor a MA-HAL elnöke által régóta hangsúlyozott szakmai álláspont, hogy a halgazdálkodóknak, a vízügyi igazgatóságoknak, a nemzeti parkoknak, erdészeteknek és növénytermesztőknek szorosan együtt kell működniük annak érdeklében, hogy a halastavak lecsapolási pontja és a fő befogadó vízfolyás közötti térben minél több vizet tudjunk a tájba juttatni.

A MA-HAL vezetése a fenti cél elérése érdekében különböző fórumokon számos lépést tett, de ezúton is felhívja a figyelmet arra, hogy késlekedésre nincs idő. Helyi szinten mindenhol fel kell készülni arra, hogy már az idei szezonban is minél több vizet tudjunk megtartani a lecsapolásra kerülő vízből.

A hazai egészséges élelmiszerellátás szempontjából az akvakultúra ágazatunk jövője kulcsfontosságú. A MA-HAL minden lehetséges eszközzel támogatja a termelőket ebben a kritikus időszakban, hogy a karácsonyi asztalokra idén is kiváló minőségű, hazai hal kerülhessen.