Tényleg már zöld nagyhatalomnak számít Magyarország? Kiderült az igazság - nem ilyen egyszerű a helyzet

Bár a klímaváltozás elleni küzdelem kiindulópontja a bolygó egyensúlyának és a kiszámítható időjárási mintáknak a megőrzése, a gyakorlatban ez a folyamat mára a globális gazdasági verseny első számú terepévé vált. Ezért a zöld átállás már régen nem etikai kérdés vagy környezetvédelmi öncél, hanem a hosszú távú versenyképesség, az energiabiztonság és a nemzetközi piacokon való talpon maradás alapfeltétele.

Az Európai Unió szigorodó szabályozási rendszere és a globális ellátási láncok elvárásai kényszerítő erővel hatnak: a fosszilis energiáktól való elszakadás ma a gazdasági modernizáció szinonimája. Ebből a struktúraváltási kényszerből kiindulva nyújt alapvető fontosságú, adatalapú pillanatképet a Green Policy Center Ötödik Klímasemlegességi Előrehaladási Jelentése, amely rávilágít a magyar gazdaságpolitika valós eredményeire és strukturális elakadásaira.

Magyarország a globális és európai színtéren

A Párizsi Megállapodás 10. évfordulójához érkezve globálisan láthatóak az eredmények: míg az egyezmény előtt 3,7–4,8°C-os felmelegedést jósoltak a század végére, a jelenlegi vállalások betartásával ez az érték 2,1–2,8°C közé szorítható le.

Az Európai Unió ezen a téren úttörő szerepet vállal. 2024-ben az EU nettó üvegházhatásúgáz-kibocsátása (ÜHG) 1990-hez képest már 40%-kal csökkent, miközben a gazdasága több mint 70%-kal nőtt, egyértelműen bizonyítva, hogy a gazdasági növekedés és a kibocsátások szétválaszthatók.

És hogy hol áll ebben a mezőnyben Magyarország? A nemzetközi értékelések kifejezetten ellentmondásos képet festenek hazánkról.

Például a klímaváltozási teljesítmény index alapján Magyarország a 63 országot és az EU-t vizsgáló listán a 48. helyen áll, három helyet rontva korábbi pozícióján. Bár pusztán a kibocsátások terén az előkelő 19. helyet foglaljuk el, a klímapolitika minőségét tekintve az összes vizsgált ország közül csak Iránt tudtuk megelőzni.

A jelentés emellett bírálja hazánk túlzott napenergia-függőségét a szélenergia elhanyagolása mellett, és a fosszilis energiahordozók továbbra is jelentős szerepét.

Hatékony Energiaátmenet Támogatásának indexe

Ezen a 118 országot vizsgáló listán hazánk a 23. helyen áll, ami 5 helyes javulást jelent, megelőzve régiós versenytársakat is.

Ez a kettősség jól mutatja a magyar valóságot: miközben a piaci és technológiai folyamatok (például a napelemek rohamos terjedése) kiemelkedőek, az ezt keretbe foglaló szakpolitika és kormányzás nemzetközi megítélése rendkívül gyenge.

EZ IS ÉRDEKELHET

Napokon belül óriási fordulat jön a hazai boltokban: élesedik az új uniós jogszabály – minden magyar vásárló pénztárcáját érinti ez a dolog

Évek óta visszatérő panasz, hogy a háztartási gépek, mobiltelefonok vagy más elektronikai eszközök jóval hamarabb cserére szorulnak, mint mondjuk évtizedekkel ezelőtt.

Csökkenő kibocsátás, de milyen áron?

A makrogazdasági adatokra tekintve a helyzet elsőre kifejezetten biztatónak tűnik. A 2020 és 2024 közötti öt évben Magyarország összesített ÜHG kibocsátása mintegy 15%-kal csökkent. Ezen belül 2023-ról 2024-re bruttó 1,1%-os, nettó módon számolva (a nyelőkapacitásokat is figyelembe véve) 3,2%-os volt a csökkenés. Ez az ütem – ha tartósan fennmarad – elegendő lehet a 2030-as nemzeti klímacélok eléréséhez.

De mi áll a számok mögött? A 2020-2024-es időszakot gazdasági és energetikai válságok, aszályok és a COVID-19 járvány utórengései jellemezték. Az ÜHG kibocsátás kedvező alakulása sok esetben a válságok hatására felülteljesít a mögöttes, valós strukturális folyamatokhoz képest. 2024-ben ugyan enyhe, stagnálásközeli gazdasági növekedés indult, de az ipari kapacitások kihasználatlansága és az enyhe telek is jelentősen hozzájárultak a kibocsátáscsökkenéshez.

A nagy kérdés a jövőre nézve: ha a magyar gazdaság túljut a válságokon és ismét érdemi növekedésnek indul, vajon sikerül-e megőrizni ezt a csökkenő kibocsátási trendet további szakpolitikai beavatkozások nélkül? A tanulmány szerint ez egyáltalán nem magától értetődő.

A jelentés 11 dimenzióban vizsgálta az ország előrehaladását. Az ötéves trendek alapján ebből kettő mutatott megfelelő előrehaladást, öt túl lassút, kettő stagnált, egy romlott, egy pedig adathiány miatt nem volt értékelhető. Nézzük a legfontosabb szektorokat!

1. Az ipar és épületek kibocsátása

• Ipar: A szektor közvetlen kibocsátása 2020-hoz képest 25%-kal, míg végső energiafogyasztása 6%-kal esett vissza. Az energiaintenzitás látványos, közel negyedével történő javulása komoly siker, amihez a magas energiaárak hatására elindított energiahatékonysági és megújuló beruházások is hozzájárultak. Ugyanakkor a csökkenés részben az ipari termelés visszaesésének, sőt, olyan tragikus tényezőknek is köszönhető, mint a dunaújvárosi acélmű leállása. Ennek következtében például az elsődleges acéltermelés megszűnt, a másodlagos aránya 100%-ra nőtt, ami papíron "zöldülést" mutat, de komoly társadalmi áldozatokkal járt.
• Épületek: A lakossági épületek közvetlen ÜHG kibocsátása öt év alatt 18%-kal, a szolgáltató szektoré 30%-kal zuhant. Bár átfogó épületenergetikai korszerűsítési program továbbra sem indult, az energiaárak drasztikus emelkedése, az enyhe telek és a fogyasztói szokások kényszerű megváltozása javuló trendet eredményezett.

2. Energia: Világrekord napenergiában, mégis túl lassú az átmenet

Az áram- és hőtermelés kibocsátása öt év alatt 31%-kal csökkent, 2023-ról 2024-re pedig újabb 4,8%-os esést könyvelhetett el. Magyarország világrekordot állított fel: 2024-ben az itthon termelt áram negyedét már a napelemek adták. Ez fantasztikus eredmény, ám a dimenzió egésze mégis "túl lassú előrehaladást" mutat. Miért? Mert a megújuló energia aránya a bruttó végső energiafelhasználásban lassabban nő, a biomassza szerepe csökkent, a gazdaság villamosítása (elektrifikációja) pedig nem halad elég gyorsan ahhoz, hogy a dekarbonizált áram előnyeit teljeskörűen kihasználjuk.

3. Közlekedés: a sereghajtó

A közlekedés az egyetlen olyan hazai ágazat, amelynél hiányzik a javuló trend. Bár a COVID-19 miatti lezárások idején esett a forgalom, a visszapattanás után 2022-ben új történelmi csúcsra ért a kibocsátás. 2024-ben a kibocsátás stagnált (-0.4%), ami a magas üzemanyagáraknak és a reálbérek csökkenésének tudható be, de még így is 10%-kal meghaladja a 2020-as szintet. Aggasztó, hogy a magyar személyautó-állomány 2020 és 2024 között 250 ezer darabbal nőtt, átlagéletkora 1,5 évvel emelkedett, és a forgalomba helyezett autók 46%-a importált használtautó volt. Bár az elektromos autók száma átlépte a 70 ezret, ezek még mindig a teljes flotta kevesebb mint 2%-át teszik ki.

4. Mezőgazdaság és szén-dioxid kivonás

A mezőgazdaság kibocsátása 2024-ben már "visszapattant", közel 3%-kal nőtt az előző évhez képest, ahogy az árak normalizálódásával ismét emelkedett a műtrágya-használat. A szén-dioxid elnyelését biztosító LULUCF szektor (erdészet és földhasználat) nyelőkapacitása 2024-ben 18%-os javulást mutatott az előző évhez képest, de továbbra is elmarad a 2020-as kiemelkedő bázisévtől.

Hogyan élünk és mire költünk? 

A fenntarthatósági átmenet nem csak a nagy gyárakon múlik, hanem a pénzpiacokon és a mindennapi életünkön is. A finanszírozás terén sajnos az ötéves trend stagnál. Bár a fosszilis tüzelőanyagok állami támogatása 2024-ben a felére csökkent az előző évhez képest, ez az összeg még mindig több mint kétszerese az öt évvel ezelőtti adatnak. Az életmódváltás terén azonban felemás a kép.

• Egy főre jutó fogyasztási anyaglábnyomunk 13,2 tonnára csökkent, ami stabilan az uniós átlag alatt van. A háztartási hulladék termelése azonban az ötéves ciklus eleji 389 kg-ról 414 kg-ra kúszott fel (bár volt magasabb is közben).
• A legkritikusabb romlás az utazási szokásainkban van: az évente átlagosan megtett távolság 10 464 utaskilométerről 15 672-re ugrott, és a napi ingázási időnk is átlagosan majdnem 40 percre nőtt. Az életmódváltásunk pillanatnyilag leginkább kimerül abban, hogy némileg bővült a fenntartható bolti termékkínálat (pl. az EU Ecolabel termékek száma), miközben közlekedési szokásaink egy fenntarthatatlan irányba tartanak.
• Végül meg kell említeni az igazságos átmenet dimenzióját, amit a jelentés adathiány miatt nem is tudott értékelni. Ugyanakkor intő jel, hogy az energiaszegénység legfőbb mutatója – az otthonukat megfelelően melegen tartani nem képesek aránya – az ötéves bázisidőszak 4,2%-áról 6,0%-ra romlott. Ez azt bizonyítja, hogy a hazai rezsivédelmi lépések nem tudták megvédeni a legkiszolgáltatottabb társadalmi rétegeket az energiapiaci sokkoktól.

EZ IS ÉRDEKELHET

Hiába a MOHU visszaváltási díjai, komoly válságba került a műanyag-biznisz: ez lehet az iparág jövője

A műanyag-újrahasznosítás Európában soha nem látott válságba sodródott: üzemek zárnak be, beruházások tűnnek el, a kontinens pedig egyre kiszolgáltatottabbá válik.

Összegzés: van ok az örömre, de még több a munkára

Magyarország Ötödik Klímasemlegességi Előrehaladási Jelentése világosan megmutatja: a nemzetgazdasági szintű üvegházhatásúgáz-kibocsátásunk jó úton, a 2030-as céloknak megfelelő ütemben csökken. Ez vitathatatlan eredmény.

Azonban ha mélyebbre ásunk, látható, hogy a siker jelentős részben a külső körülmények (válságok, enyhe telek, ipari leállások) eredménye, miközben több kulcsfontosságú ágazatban – például a közlekedésben, a klímakormányzásban vagy a zöld pénzügyek terén – a strukturális, tudatos előrehaladás túl lassú, vagy egyenesen stagnál, esetleg romlik.

Ahhoz, hogy Magyarország stabilan és fenntarthatóan érje el a 2050-es klímasemlegességet anélkül, hogy az gazdasági vagy társadalmi megrázkódtatásokkal járna, a passzív trendkövetés helyett aktív, átgondolt és minden szektorra kiterjedő szakpolitikai beavatkozásokra lesz szükség a következő években.