Történelmi átrendeződés zajlik az energiapiacon: hamarosan tényleg eltűnhet a szén, földgáz, kőolaj?

A fosszilis energiahordozók, mint az olaj, a földgáz és a szén, több mint egy évszázada képezik az alapját a Föld energiarendszerének, és meghatározó szerepük van mindennapi életünkben. A környezeti hatások és az egyre égetőbb fenntarthatósági kérdések azonban arra késztetnek bennünket, hogy újragondoljuk, mennyi ideig számíthatunk még ezekre a forrásokra. Mi történne, ha a fosszilis energiahordozók egyik napról a másikra eltűnnének a bolygóról? Mennyire lenne képes a világ gyorsan átállni a megújuló energiaforrásokra, és mely társadalmak, iparágak szenvednék meg leginkább az energiahiányt?

A kérdések komoly társadalmi, gazdasági és geopolitikai hatásokkal bírnak, ezért szakértők segítségével vizsgáltuk meg, hogyan alakíthatná át ez a forgatókönyv a világunkat. A fosszilis korszak vége nem csupán egy technológiai kihívás, hanem alapjaiban formálhat társadalmi struktúrákat, valamint gazdasági rendszerünket és jövőnket. Kérdéseinkre Antal Miklós és Munkácsy Béla, az ELTE Társadalomtudományi Karának professzorai válaszoltak.

A fosszilis energia tényleg nem újul meg - de vajon elfogyhat-e?

Elsőként azt a kérdést lehet érdemes tisztázni, hogy mikor várható a nem megújuló energiaforrások kimerülése, hiszen ez már egy évtizedes dilemma, amire az emberiség a zöld megoldásokra való fokozatos átállással pont ennek a bekövetkeztére készült fel.

Antal Miklós ugyanakkor elmondta: A tudomány jelenlegi állása szerint ez egyáltalán nem várható.

Több a széntartalmú energiahordozó, mint amennyit el szabad égetni ahhoz, hogy ne legyen teljesen elkerülhetetlen éghajlati katasztrófa. Ma már nem a "peak oil" a kulcsszó, ami 15 évvel ezelőtt reálisnak tűnt, mert új technológiákkal új olajkészletek váltak hozzáférhetővé. Vagyis a peak conventional oil nem jelenti azt, hogy a teljes olajkitermelés tetőzne. A többi fosszilis energiahordozóból pedig még ennél is több van.

– magyarázta az ELTE szakértője.

Kiderült, sokan ennek köszönhetően odáig merészkedtek, már inkább "elégethetetlen" fosszilis forrásokról beszélnek.

Előbb söpör el bennünket az éghajlati katasztrófa, minthogy kimerüljenek a szénkészletek - de ettől még a szén felhasználása csökkenhet, ahogy a világ gazdagabbik felén csökken is, Európában kifejezetten gyorsan.

– fogalmazott Antal Miklós.

Munkácsy Béla szerint talán részben emiatt nem is az erőforrások kimerülésének időpontja az igazi kérdés, hanem az, hogy mikor érjük el a kitermelési csúcsot, más néven hozamcsúcsot.

Onnantól kezdve ugyanis nem fokozható a termelés, így az esetlegesen tovább növekvő igények radikális áremelkedést okoznak. A kitermelési csúcs különben napjainkban várható szinte minden fosszilis energiaforrás és az uránérc esetében is. Ehhez kapcsolódóan fontos mutató az energetikai megtérülés, ami a befektetett és a kinyerhető értékes energia viszonyát írja le. Alacsony energetikai megtérülés (2-3-szoros szorzó) esetén energetikailag kérdőjeleződik meg az adott energiaforrás felhasználhatósága. Jelenleg ez a „nem konvencionális” szénhidrogének jó részénél és a bioüzemanyagok jó részénél is problémás.

EZ IS ÉRDEKELHET

Óriási klímakatasztrófa felé rohan a Föld: sokan még mindig nem hajlandók belátni, mekkora a baj

A szakértők egyetértettek abban, hogy bár vannak biztató jelek és fejlemények, a globális fosszilis energiafelhasználás továbbra is növekszik.

Ezek a tényezők rövidíthetik le a fosszilis korszak végét

A globális energiapiac rendkívül érzékeny, amit az utóbbi évek recessziója bizonyított is. Az olyan geopolitikai faktorok, mint a háborúk, az erre adott gazdasági szankciók, vagy éppen a jelenleg zajló vámháború, alaposan felboríthatják az energetikai piacot is.

Antal Miklóstól megtudtuk, hogy

az elmúlt évek, évtizedek zöld előretörése, illetve a fosszilis energiák kivezetése nem csupán, vagy nem elsősorban zöld célok miatt zajlik, hanem azért, mert ezek az erőforrások például egy háború idején könnyedén elérhetetlenné válhatnak vagy megdrágulhatnak.

Munkácsy Béla kiemelte: a technológia fejlődésének (különösen a hőszivattyúk, napelemek, szélturbinák és akkumulátorok) köszönhetően egyre több földrajzi térségben válik gazdaságilag is ésszerűvé a megújuló energiaforrások alkalmazása.

Ez a trend pedig olyan erős, hogy még a fosszilis energiahordozókhoz visszatérni kívánó politikai törekvések sem tudják érdemben visszafordítani.

Pedig Munkácsy szerint erre például Donald Trump részéről komoly hajlandóság lenne.

Pazarlás terén nem feltétlenül a fosszilis energia jár az élen

Munkácsy Béla arról is beszélt, hogy "a rossz életciklus léptékű hatékonyságban nem a fosszilis energia felhasználása a fő probléma. Ebben az atomenergia verhetetlen. A kibányászott kőzetnek átlagosan 0,004%-ából készül fűtőelem, ami a radioaktív bomlás hőjét jórészt már azután adja le (sok százezer éven keresztül, de főleg az első 50-100 évben), amikor már kivették a reaktorból."

Mindeközben az atomerőművek brutális hőteljesítményét sem tudjuk hasznosítani, mert a meleg víz csak 20-25 km-re szállítható gazdaságosan. Összességében az uránércben eredendően rejlő kémiai energiának alig 1-2%-a hasznosul. De ennél is rosszabb az erőforráshatékonysága, hiszen 40 tonna fűtőelemhez átlagosan 1 millió tonna uránérc-tartalmú kőzetet kell felszínre hozni és feldolgozni, ami 0,004%-os hatásfok. Ráadásul a készletek fokozatos kimerülésével ez a mutató folyamatosan romlik.

– fogalmazott a szakértő.

A megújuló energia pont azok számára a legelőnytelenebb, akik a "kapitalizmus vesztesei"

Antal Miklós szerint egy komolyabb energiapiaci válság a szegényeket érintené, illetve már érinti is a legsúlyosabban. Ennek az elsődleges oka, hogy ha az ellátási lánc veszélybe kerül, ők azok, akik nem jutnak energiaforráshoz, hiszen többségük ezt veszi igénybe, az alternatív erőforrásokat pedig semmiképp nem tudják megengedni maguknak. És ők lesznek azok is, akik egy jelentős drágulás esetén nem tudják majd kifizetni őket.

Mindig ők járnak pórul, mert számukra lesz először megfizethetetlen az energia. A globális gazdaságban az erőviszonyok magas árak esetén a fosszilis exportőrök felé mozdul, mert kb. ugyanannyi kitermelési költség mellett többért tudnak eladni. Ha a kiváltó ok nem akadályozza az eladásokat (mint pl. a háború esetében). Ha egy csoda folytán eltűnne a piac, az ellentétes hatás lenne, egy pillanat alatt eltűnne a hatalma az exportőröknek. 

– magyarázta Antal Miklós.

Munkácsy szerint ezzel szemben különösebben nem érdemes ezt gazdasági nézőpontból vizsgálni, ugyanis sokkal fontosabbak az ebből fakadó környezeti problémák.

Ezek ráadásul mindenkit érintenek már ma is, mert az energiaválság okozta problémák súlyosbodásával jelentkező környezetterhelés és következményeinek nagyobb része, pl. a kommunális szemét illegális égetéséből fakadó légszennyezettség, a globális éghajlati összeomlás mindenhol érzékelhető, és nem válogat.

– hívta fel rá a figyelmet Munkácsy Béla.

Mi történne, ha holnapra teljesen eltűnne az olaj és a földgáz?

Mint korábban kiderült, a szakértők egyetértettek abban, hogy kimerülés belátható időn belül nem várható (ha egyáltalán). Ennek ellenére érdemes eljátszani a gondolattal, mi történne a Földön, ha mindez mégis bekövetkezne. Illetve ennek az okai (az ezeknek való mérhetetlenül nagy kitettség) talán jelen esetben sokkal érdekesebbek.

Ha hirtelen eltűnne a fosszilis energia, az gyakorlatilag mindent megbénítana, nagyon nagy részben leállna a közlekedés, nem lenne fűtés egy csomó lakóházban és létfontosságú intézményben, nem lenne stabil az áramellátás.

"Ez a teljes gazdasági összeomlás forgatókönyve, ami nyilván millió konfliktust szülne - hogy milyet, azt senki sem tudja pontosan. Ezért arra kellene és kellett volna törekedni évtizedeken keresztül, hogy az éghajlatilag szükségszerű átállás ne legyen ennyire fájdalmas. Európában persze van ilyen törekvés és már nagy léptékben zajlik az infrastruktúrák, azaz az áramtermelés átalakítása, a közlekedés átállítása, vagy például a termikus igények csökkentése." – ecsetelte Antal Miklós, majd hozzátette:

A világ más pontjain is történnek nagy lépések (Kínában rengeteg megújulós beruházás), de összességében túl kevés. Az nyilvánvaló, hogy az emberiség inkább fog többet kibocsátani, minthogy ilyen típusú katasztrófát vállaljon. 

A humánökológus szerint egyelőre nem az a kérdés, hogy készen állunk-e a 100% megújuló világra, hanem az, hogy hogyan tudunk minden évben hozzáadni néhány %-ot úgy, hogy azzal a fosszilis energia felhasználást csökkentsük, ne csak az energiafelhasználás növekményét fedezzük. Végtelenül nagy kérdés, hogy mik a fő akadályai a 100% megújulónak.

A szakember elmondta: a gyors ütemű zöld átállás technológiailag és gazdaságilag már lehetséges, a fő kérdés a politikai támogatás.

Mivel nehéz eldönteni, hogy összességében egy picit is hosszabb távon mi a leggazdaságosabb, ezért lesznek olyan csoportok, amelyek szerint a megújuló a drága és akadályozni kell őket. Egyáltalán nem biztos, hogy igazuk van, de nincs mérce, amivel mindenki számára elfogadható módon lehetne ezt mérni.

– mondja Antal Miklós.

Munkácsy Béla pedig arra hívta fel figyelmet, hogy a teljes irányváltás nem képzelhető el a energiahatékonyság és a energiatudatosság radikális javítása nélkül.

A megújulók térnyerése nem fog megvalósulni a rugalmas árképzés és a fogyasztóoldali beavatkozás nélkül. Szükséges volna a jelenlegi műszaki-gazdasági csőlátás helyett a komplex látásmód: például a környezetgazdálkodási rendszerek szinergiáit kihasználni a megoldáskeresés kapcsán (hulladékgazdálkodás, erdőgazdálkodás, mezőgazdálkodás, vízgazdálkodás, energiagazdálkodás).

– magyarázta az ELTE professzora.

Hiába tör előre a zöld energia, ha a klímaváltozás nem kedvez neki

Antal Miklóstól megtudtuk, hogy van összefüggés a megújuló energia hasznosíthatósága és a klímaváltozás között. Például az aszály kevesebb vízenergiát eredményez, a hőség miatt pedig rosszabbul hűthető a víz, ez pedig az atomreaktorok visszaeséséhez vezet.

Ezek a nagyobb országok éves termelésében és kibocsátásában abszolút látszanak (Kína, Franciaország). A hőség és az időjárási szélsőségek az átviteli infrastruktúrát is megviselhetik. Lehetetlen nem lesz az energiaellátás, de sok nehézség adódhat. 

– hívta fel a figyelmet rá Antal Miklós.

Összefoglalás

Mindezek fényében tehát fosszilis korszak vége nem egy pillanat lesz, hanem egy folyamat, és nem feltétlenül a kimerülésnek lesz majd köszönhető. És mint megtudtuk, ez a folyamat már zajlik – lassan, ellentmondásokkal, egyenlőtlenül. A kérdés nem csupán az, hogy mikor hagyjuk magunk mögött a kőolajat és a szenet, hanem hogy milyen világot építünk (vagy tudunk építeni) helyettük.

A valódi kihívás nem technológiai: az energiaváltás útjába nem az eszközök, hanem az érdekek, a beidegződések és az igazságtalanságok állnak. És bár sok minden bizonytalan, egy dolog biztos: minél tovább halogatjuk a felelősségteljes döntéseket, annál szűkebb lesz a mozgásterünk, amikor már nem a „választásról”, hanem a túlélésről lesz szó.