Napokon belül óriási fordulat jön a hazai boltokban: élesedik az új uniós jogszabály – minden magyar vásárló pénztárcáját érinti ez a dolog

A modern fogyasztói társadalom egyik legnagyobb ellentmondása, hogy miközben a technológiai fejlődés soha nem látott ütemben halad előre, sok vásárló úgy érzi: a termékek egyre rövidebb ideig bírják. A nagyszülők generációja még évtizedekig használta ugyanazt a mosógépet vagy hűtőszekrényt, ma viszont egy okostelefon néhány év után már sokak számára gyakorlatilag elhasználtnak számít, de a háztartási gépek vagy a szórakoztató elektronikai eszközök esetében is gyakran felmerül a kérdés: valóban ennyire romlott volna a minőség?

Erre a kérdésre hosszú ideje nincs egyértelmű válasz. A közbeszédben rendre előkerül az ún. "tervezett elavulás" fogalma, mely szerint egyes termékeket eleve úgy terveznek meg, hogy bizonyos idő elteltével javíthatatlanná váljanak vagy gazdaságosan már ne érje meg javítani őket.

A gyártók ezt sokáig következetesen visszautasították, és soha nem ismerték el, hogy tudatos üzleti stratégia lenne a készülékek élettartamának mesterséges korlátozása. A vita ugyanakkor évtizedek óta tart, miközben a fogyasztók tapasztalatai sok esetben egészen más képet mutatnak. Egyre többen számolnak be arról, hogy készülékeik éppen a jótállási idő lejárta környékén hibásodnak meg, vagy egy olyan alkatrész romlik el bennük, amelynek cseréje már gazdaságilag nem indokolható.

Éppen ezekre a problémákra kíván választ adni az Európai Unió Right to Repair irányelve, amelynek célja nem csupán a fogyasztók védelme, hanem az elektronikai hulladék csökkentése és a körforgásos gazdaság erősítése is. Az Európai Unióban a javításhoz való jog irányelve 2024. július 30-án lépett hatályba. A tagállamoknak, így Magyarországnak is, papíron 2026. július 31-ig kell ezt kötelezően átültetniük a nemzeti jogrendjükbe.

A szabályozás hosszabb alkatrészellátást, könnyebb javíthatóságot, valamint átláthatóbb javítási feltételeket kíván biztosítani, hogy a meghibásodott termékek ne automatikusan a szeméttelepen végezzék.

A vásárlók csak egy működő terméket akarnak

A Fogyasztóvédelmi Egyesületek Országos Szövetsége szerint 

a fogyasztót ezután is egy dolog fogja érdekelni, semmi más. Mégpedig az, hogy a termék, amit megvásárolt, hibátlan legyen. Ha meghibásodik, javítsák ki, ha pedig nem lehet kijavítani, akkor cseréljék ki. 

A FEOSZ szerint a vásárlók döntését nem az fogja meghatározni, hogy javítás vagy csere szerepel-e elsőként a jogszabályban, hanem kizárólag az, hogy a folyamat végén ismét egy megbízható, rendeltetésszerű használatra alkalmas terméket kapjanak vissza.

Ez azért is fontos megállapítás, mert Magyarországon a jótállási szabályok jelenleg nem automatikus cserét írnak elő. A főszabály ma is az, hogy a hibás terméket először meg kell javítani, és csak akkor kerülhet sor cserére vagy vételár-visszatérítésre, ha a javítás nem teljesíthető a jogszabályban meghatározott feltételek mellett.

A Right to Repair tehát nem teljes szemléletváltást jelent, hanem inkább azt kívánja elérni, hogy maga a javítás legyen gyorsabb, egyszerűbb és gazdaságosabb.

Az EU gyakorlatilag kimondta: létező problémáról van szó

Mindig is komoly viták zajlottak arról, mennyire valós jelenség a tervezett elavulás, hiszen a gyártók soha nem ismerték be azt, hogy ez egy tudatos koncepció a gyártás során – ugyanakkor a fogyasztói tapasztalatok, illetve azok változása egy több évtizedes mintán magáért beszél.

Bár az Európai Unió továbbra sem nevezi nevén a tervezett elavulást mint bizonyított iparági gyakorlatot, az új szabályozás lényegében arra reagál, hogy a jelenlegi fogyasztási modell hosszú távon fenntarthatatlan. A FEOSZ szerint ebből a szempontból egyértelmű az uniós üzenet. Szerintük egyébként a gyakorlat valódiságát

Nem lehet nem elismerni. Nemcsak Magyarországról van szó, hanem az Európai Unió valamennyi tagállamáról. Az Uniónak ezzel foglalkoznia kell, és olyan megoldást kell találnia, amely arra ösztönöz mindenkit, hogy a tartós használatra rendelt termékek valóban tartósak legyenek.

– hívták fel a figyelmet. Hozzátették: a magyar jog is "tartós fogyasztási cikkként" hivatkozik ezekre a termékekre, ám a gyakorlat sok esetben mást mutat.

A legnagyobb vita nem is a meghibásodás, hanem annak az oka

A fogyasztóvédelmi szervezetek szerint a javítási ügyek jelentős részében nem maga a hiba okozza a legnagyobb konfliktust, hanem annak megítélése.

A FEOSZ szerint különösen a mobiltelefonoknál és más elektronikai eszközöknél gyakori, hogy a szerviz elsőként arra hivatkozik: a meghibásodás nem rendeltetésszerű használat következménye. Ha pedig sikerül is kijavítani a készüléket, sok fogyasztó számol be arról, hogy rövid időn belül egy újabb hibával ismét szervizbe kell vinnie.

Ez a tapasztalat jelentősen rontja a javításba vetett bizalmat, ami önmagában is akadályozhatja a Right to Repair sikerét.

Mit jelent majd az, hogy "ésszerű áron" kell javítani?

Az irányelv egyik legtöbbet idézett eleme szerint a javítást ésszerű áron kell biztosítani. Ez első hallásra kedvezően hangzik, a gyakorlatban azonban számos kérdést vet fel.

Mit jelent az ésszerű ár egy több százezer forintos okostelefon esetében? Mi számít korrektnek egy tízéves mosógép javításánál? Ki dönti el, hogy a javítás költsége már aránytalanul magas? A FEOSZ szerint ezekre egyelőre nincs megnyugtató válasz:

Ez biztos, hogy nem fog ilyen egyszerűen működni a gyakorlatban. A gyártók és a kereskedők nem abban érdekeltek, hogy veszteségük legyen. Nagyon nehéz lesz úgy meghatározni egy javítás árát, hogy az egyszerre legyen elfogadható a fogyasztónak és gazdaságos a vállalkozásoknak.

– ecsetelték a Pénzcentrum érdeklődésére.

A szervezet szerint végső soron úgyis a fogyasztó fog dönteni:

Én, mint átlagfogyasztó, egy dolgot tudok figyelembe venni: az árat. Megnézem, mennyibe kerül a javítás, mennyibe kerül egy új készülék, és mi a garancia arra, hogy a megjavított termék nem fog újra meghibásodni.

Ez a három szempont – a javítás ára, az új készülék ára és a javításba vetett bizalom – várhatóan a jövőben is meghatározza majd a vásárlói döntéseket.

Tényleg olcsóbb lesz a javítás? Még erre sem feltétlenül érdemes  számítani

Az Európai Unió célja, hogy a javítás gazdaságilag is versenyképesebb legyen az új termék vásárlásánál. A fogyasztóvédők ugyanakkor jóval óvatosabbak.

Kizártnak tartjuk, hogy a gyártók egyik pillanatról a másikra rájöjjenek: mostantól a fogyasztókért vannak, és vállalják a veszteséget.

– jelentette ki a szervezet.

A FEOSZ szerint a piaci szereplők természetes módon nyereségérdekeltek, ezért önmagában egy új irányelv még nem garantálja, hogy a javítások ára érezhetően csökkenjen.

A szabályozás önmagában kevés, ha nincs, aki javítson

A Right to Repair egyik kevésbé emlegetett, de annál fontosabb kérdése a szakemberhiány. Hiába ír elő a jogszabály több javítást, ha közben nincs elegendő szervizkapacitás vagy megfelelő szakember.

A FEOSZ szerint ez Magyarországon már most is komoly probléma, ami nemcsak a javítás gyorsaságát befolyásolhatja, hanem annak árát is, hiszen a szakképzett munkaerő hiánya rendszerint magasabb szolgáltatási díjakat eredményez.

Nem egyik napról a másikra változik meg a piac

A fogyasztóvédők szerint túlzott várakozás lenne azt gondolni, hogy az irányelv életbe lépésével azonnal érezhető lesz a változás. A szabályozást át kell ültetni a nemzeti jogba, alkalmazkodniuk kell a gyártóknak, a kereskedőknek, a szervizeknek, és időre lesz szükség ahhoz is, hogy a fogyasztók megismerjék az új lehetőségeket.

Rögtön nem lesz hatása. Ebben biztos vagyok. De nézzük pozitívan: hátha a jogalkotó eléri a szándékát, ami végső soron kétségtelenül a fogyasztók védelmét szolgálja.

– emelték ki.

A Right to Repair irányelv tehát mindenképpen fontos mérföldkő az európai fogyasztóvédelemben. A jogszabály egy olyan gazdasági modell irányába mutat, ahol egy termék értékét nem kizárólag az első eladás pillanata határozza meg, hanem az is, hogy mennyi ideig maradhat használatban.

A szabályozás ugyanakkor önmagában nem fogja megoldani azokat a problémákat, amelyek évek, sőt évtizedek alatt alakultak ki. A fogyasztók bizalmát csak akkor lehet visszaszerezni, ha a javítás valóban gyors, megfizethető és tartós megoldást jelent, a gyártók pedig nemcsak jogszabályi kötelezettségként, hanem üzleti szemléletként is elfogadják a javíthatóság elvét.

Nem csak a pénz számít: szemléletváltást is hozhat a javíthatóság

A javításhoz való jogról szóló vita nem csak fogyasztóvédelmi vagy gazdasági kérdés, hanem társadalmi szemléletváltásról is szól. Érdi Péter, a Michigan Kalamazoo College, valamint a Wigner Fizikai Kutatóközpont Részecske- és Magfizikai Intézet professzora korábban már részletes interjút adott egy hasonló témában a Portfolionak, ahol a pazarlás társadalmi aspektusa volt a fő irányvonal.

Megkeresésünkre Érdi Péter elmondta: az új szabályozás bevezetése annak a jele is lehet, hogy az elmúlt évtizedekben kialakult eldobó fogyasztói kultúra lassan változni kezdhet.

Úgy látom – vagy talán úgy szeretném látni –, hogy kultúraváltásban vagyunk. Ma már egyre kevésbé számít természetesnek az a szemlélet, hogy "nem bajlódok a javítással, veszek újat"

– fogalmazott.

A szakember szerint a javítás társadalmi elfogadottságának növekedését a jogi környezet is segítheti. Úgy véli, a Right to Repair irányelv önmagában nem fogja egyik napról a másikra megváltoztatni a fogyasztók gondolkodását, ugyanakkor képes lehet átalakítani azokat a piaci feltételeket, amelyek között a vásárlók és a gyártók meghozzák döntéseiket. A kulturális változás szerinte mindig lassú folyamat, de egy megfelelő szabályozás fontos lökést adhat neki.

Érdi Péter ugyanakkor felhívta a figyelmet: téves lenne azt feltételezni, hogy a vásárlók kizárólag anyagi szempontok alapján döntenek.

Az ár fontos tényező, de nem az egyetlen. Nem vagyunk Homo oeconomicus. A döntéseket befolyásolja a kényelem, az időráfordítás, a szervizhálózatba vetett bizalom és az is, hogy egyáltalán elérhető-e javítási lehetőség.

Példaként felidézte, hogy gyermekkorában még természetes volt a cipők javíttatása, hiszen a drága lábbeliket nem dobták ki egy kisebb sérülés miatt, hanem suszterhez vitték őket.

A professzor szerint, ha az uniós szabályozás valóban növeli a javíthatóság iránti igényt, annak hosszabb távon a gyártók üzleti modelljére is hatása lehet. Elképzelhetőnek tartja, hogy a vállalatoknak alkalmazkodniuk kell egy olyan piachoz, ahol a fogyasztók már elvárják a könnyebben javítható termékeket.

Ez nemcsak a tervezett elavulás visszaszorítását segítheti, hanem környezetvédelmi szempontból is jelentős előrelépést hozhat.

A hosszabb élettartamú készülékek csökkentik a nyersanyag- és energiafelhasználást, valamint az elektronikai hulladék mennyiségét, de Érdi szerint ennél is fontosabb, hogy másfajta gondolkodásra ösztönöznek: arra, hogy ne minden problémára egy új termék megvásárlása legyen az első reakció.