Oszkó Péter: Rengeteg pénzünkbe kerül a bizonytalanságot és bizalmatlanságot előidéző gazdaságpolitika

Jelentős visszhangot váltott ki Oszkó Péter üzletember, korábbi pénzügyminiszter egyik közösségi médiás bejegyzése, amelyben a magyar államadósság finanszírozási költségeiről közölt összehasonlító elemzést.

A poszt középpontjában egy grafikon állt, amely nem az adósság önmagában vett nagyságát, hanem annak kamatterhét helyezte fókuszba.

Nem csak az a kérdés, melyik országnak mekkora az államadóssága, hanem az is, hogy arra mekkora kamatot kell fizetnie

- fogalmazott.

A bemutatott ábra két dimenzióban hasonlította össze az európai országokat: a függőleges tengely a GDP-arányos államadósságot, míg a vízszintes tengely a GDP-arányos kamatköltséget mutatta. Oszkó Péter szerint ebből egyértelműen látszik, hogy Magyarország 2024-re látványosan eltávolodott az uniós és a régiós átlagtól.

Hiába tartozik az EU átlagába az adósságállományunk, ha közben kamatban a többszörösét fizetjük rá, mint bárki más

- írta.

Oszkó Péter szerint a magas kamatterhek mögött nem elsősorban az adósság nagysága, hanem a gazdasági környezet megítélése áll. Megfogalmazása szerint

rengeteg pénzünkbe kerül a bizonytalanságot és bizalmatlanságot előidéző gazdaságpolitika

mivel ez közvetlenül növeli az állam finanszírozási költségeit. A befektetők a kiszámíthatatlanságot magasabb kockázati felárral árazzák be, ami végső soron a költségvetésben jelenik meg, évről évre milliárdos nagyságrendű többletkiadás formájában.

A volt pénzügyminiszter konkrét példákat is hozott. Olaszország GDP-arányos államadóssága közelíti a 140 százalékot, Görögországé pedig meghaladja a 150 százalékot, ennek ellenére ezek az országok jellemzően a GDP 3–4 százalékának megfelelő kamatot fizetnek.

Mi ezzel szemben közel a GDP 5 százalékát fizettük ki kamatok formájában egy fele akkora adósságállományra már 2024-ben is, és ez az adat azóta csak romlott

- emelte ki. Különösen éles a kontraszt a közép-kelet-európai régióval. Oszkó szerint a környező országok nemcsak alacsonyabb vagy hasonló adósságszinttel rendelkeznek, hanem lényegesen kisebb kamatterhet is viselnek.

A régiós országok a nálunk valamivel alacsonyabb adósságállományra az általunk fizetett kamatok töredékét kénytelenek csak kifizetni

- fogalmazott, hozzátéve, hogy ez a különbség érdemben befolyásolja az államháztartás mozgásterét. Számításai alapján a magasabb kamatszint éves szinten nagyságrendileg a GDP 3 százalékának megfelelő forráselvonást jelent.

Nagyjából a GDP 3 százalékát veszítjük el ezen évente, illetve ellentétes megfogalmazásban ennyit lehetne csak ezen a tételen spórolni megfelelő irányba fordított gazdaságpolitikával

- írta. Szerinte ez a teher hosszabb távon is fennmarad, amennyiben nem változnak érdemben a finanszírozási feltételek. Oszkó Péter hangsúlyozta, hogy a különbségek nem magyarázhatók kizárólag külső tényezőkkel.

Ez nem a háború következménye, és nem is az évekkel ezelőtti covid járványé, mert az ugyanúgy érinti az összes más régiós országot

- fogalmazott. Értékelése szerint a befektetői megítélésben kulcsszerepet játszik a kiszámíthatóság és a bizalmi környezet, amely közvetlenül hat az állam finanszírozási költségeire.

Történelmi összevetésben is figyelemre méltó adatokat említett. A globális pénzügyi válság idején, 2009–2010-ben a GDP-arányos kamatteher alacsonyabb volt a jelenleginél, és egy év alatt sikerült annak mértékét mintegy fél százalékponttal csökkenteni.

Még a globális pénzügyi válság idején is alacsonyabb volt a GDP arányos kamatköltségünk, mint most

- írta, jelezve, hogy megfelelő bizalomépítő lépésekkel viszonylag gyors javulás is elérhető.

A bejegyzés összegzéseként Oszkó Péter arra hívta fel a figyelmet, hogy az államadósság fenntarthatóságának megítélésekor nem elegendő kizárólag az adósságráta alakulását figyelni. A kamatkörnyezet legalább ilyen fontos tényező, hiszen közvetlenül hat a költségvetésre és a gazdaság egészének finanszírozási feltételeire. Mint írta, „ez az igazi tragédia”: amikor egy közepes adósságszinthez kiugróan magas kamatteher társul, az hosszú évekre beszűkíti a gazdaság mozgásterét.