Súlyos, ami kiderült a magyar gazdaságról: erről eddig kevesen beszéltek, mindent megváltoztat

Az elmúlt években a KSH hónapról hónapra olyan adatokat közöl, amelyek egyre kevésbé hagynak kétséget afelől, hogy Magyarország gazdasági helyzete egyre törékenyebb állapotban van. A növekvő infláció, a stagnáló vagy csökkenő reálbérek, a magyar ipar válsága, az élelmiszerdrágulás, valamint a lakossági megtakarítások elolvadása sokak számára már nemcsak makrogazdasági tények, hanem a mindennapi megélhetés szintjén is érezhető problémák. A gazdasági válság itt nem egy elvont lehetőség, hanem a mindennapok valósága.

EZ IS ÉRDEKELHET

Rengeteg magyar készül radikális lépésre a pénzével: durván meggazdagodhat, aki időben lép

Az elmúlt hónapokban újabb gazdasági vihar kezdett kibontakozni: a vámháborúk következményei nem csak a világgazdaságot érintik, hanem a magyar háztartások pénzügyeit is.

Miközben a régió több országában már látszik a fény az alagút végén a koronavírus-járvány és az energiaválság okozta visszaesésből, Magyarországon a gazdaság szerkezeti gyengeségei továbbra is mélyülni látszanak. A recesszió nemcsak visszafogott GDP-növekedésként jelentkezik, hanem komplex társadalmi következmények formájában is: nő a jövedelmi szakadék, romlik a társadalmi mobilitás, a középosztály pedig egyre inkább elveszíti védettségét a gazdasági bizonytalansággal szemben.

A helyzet árnyaltságát jól mutatja az egyre bővülő árrésstop intézménye is. Az árak mesterséges befagyasztása első ránézésre a lakosság védelmét szolgálja, valójában azonban csak elfedi a valódi problémákat: a kereslet-kínálat torzulását, a belső fogyasztás zuhanását, a piaci bizalom megingását.

GDP: Ha csak ebből indulunk ki, Magyarország akkor sem áll jól

A bruttó hazai termék, vagyis a GDP, az egyik leggyakrabban hivatkozott mutató, ha egy ország gazdasági teljesítményéről van szó. Kormányok, elemzők és újságírók is előszeretettel használják arra, hogy megrajzolják a jólét vagy a fejlődés térképét. Ám felmerül a kérdés: tényleg alkalmas erre ez a mutató? A GDP ugyanis csak azt mutatja meg, hogy mekkora értéket állít elő egy gazdaság adott idő alatt – azt viszont nem, hogy ezt az értéket hogyan osztják el, milyen társadalmi hatásokkal jár, vagy mennyire fenntartható.

Elég csak ránézni néhány meglepő példára: a világ 21. legnagyobb gazdasága jelenleg Lengyelország, miközben olyan országok, mint

• Szingapúr (32. hely),
• Dánia (37.),
• vagy Finnország (48.),

jóval mögötte állnak a rangsorban – holott technológiai fejlettségben, tudástőkében, vagy jövedelmi szintekben messze megelőzik. Magyarország a globális GDP rangsorban egyébként az 57. helyen áll, többek között olyan országok mögött, mint Görögország, Irak vagy Kazahsztán.

A statikus GDP-mutató mögé nézve: mi történik valójában a gazdaságokkal?

Talán érdemesebb lenne a pillanatnyi nagyság helyett azt vizsgálni, hogyan alakul az időarányos GDP-növekedés vagy éppen csökkenés. Ez ugyanis jobban tükrözheti az aktuális gazdasági hangulatot, és – ha nem is teljesen – valamennyire közelebb vihet az emberek mindennapi tapasztalatához, jólétéhez, vagy legalábbis annak alakulásához.

Az RTT News összesítése szerint az elmúlt három hónap legrosszabb gazdasági teljesítményét Új-Zéland produkálta, -1,1%-os GDP-zsugorodással. Őt követi Szlovénia (-0,7%), Ausztria (-0,5%) és Luxemburg (-0,4%). A listán szerepel több balti ország, valamint Japán, Olaszország, Dél-Afrika és Magyarország is – utóbbi -0,1%-os negyedéves visszaeséssel.

És itt jön a lényeg: bár a Q1-es negyedéves adat alapján Magyarország „csak” a nyolcadik a negatív listán, a legfrissebb számok szerint a GDP már 0,2%-kal csökkent az előző negyedévhez képest. Éves összehasonlításban pedig 0,4%-os a visszaesés, amely a régió legrosszabb eredménye.

Ez azt jelenti, hogy nemcsak a bázisérték, hanem a trend is negatív, ami különösen aggasztó. A gazdasági teljesítmény romlása hosszabb távon már nemcsak statisztikai kérdés: visszahat a foglalkoztatottságra, a bérek reálértékére, a befektetési kedvre és az állami költségvetés mozgásterére is.

Mennyire egyenlően élünk? – a jövedelemegyenlőtlenség és az újraelosztás valódi hatása

Egy másik érdekes mérőszám, az Income Inequality Index, pontosabban a Gini-együttható, azt méri, milyen mértékben koncentrálódik a jövedelem a társadalom felső vagy alsó rétegeinél. Az érték 0 és 1 között mozog: 0 teljes egyenlőséget jelent (mindenki ugyanannyit keres), míg 1 a totális egyenlőtlenséget (minden jövedelem egyetlen személyhez kerül).

A jövedelemegyenlőtlenség mérésekor az első és legfontosabb kérdés: melyik jövedelmet nézzük?

• Adózás és transzferek előtt: ez a „nyers” jövedelem, amit az emberek a munkájukból, befektetéseikből vagy egyéb forrásokból szereznek, mielőtt bármiféle állami beavatkozás történne (pl. adók, szociális juttatások, nyugdíjak).
• Adózás és transzferek után: ez már a „valódi” jövedelem, ami végül ténylegesen a háztartások zsebében marad.

A kettő közti különbség nemcsak technikai részlet. Ez mutatja meg, mennyit tesz az állam a jövedelmek kiegyenlítéséért. A magyar adózási rendszerről és a többkulcsos adózás esetleges visszatéréséről egyébként ebben a cikkben írtunk részletesen, amikor Dóda Balázs adószakértővel beszélgettünk. 

A Gini-együttható – hogyan olvassuk?

Minél magasabb a Gini-érték, annál nagyobb a társadalmon belüli jövedelemkülönbség. A jövedelmek újraelosztása (azaz adók és jóléti kiadások) éppen ezt a különbséget csökkenti. Ezért szokás kétféle Gini-együtthatót is vizsgálni:

• Bruttó Gini (adózás előtt)
• Nettó Gini (adózás után)

Az igazán érdekes információ nem maga az érték, hanem a kettő közti különbség, vagyis az újraelosztás hatása.

Mit mondanak az adatok? – egyes országok példái

Vegyünk néhány példát:

• Chile: az adózás előtti Gini itt 0,5 körüli – tehát jelentős egyenlőtlenséget mutat. Az adózás és transzferek után azonban alig változik: az állam szinte semmit nem tesz az egyenlőtlenség csökkentéséért.
• USA: szintén magas kiinduló Gini (kb. 0,5), de az adózás utáni érték kb. 0,4 körül alakul. Ez kb. 20%-os újraelosztást jelent – nem jelentéktelen, de nem is kiemelkedő.
• Japán: hasonló kiinduló Gini, viszont az adórendszer és jóléti kiadások kb. 30%-kal csökkentik az egyenlőtlenséget.
• Belgium: szinte azonos bruttó Gini (kb. 0,5), de az adózás utáni érték alig haladja meg a 0,25-öt. Vagyis az állam majdnem felére csökkenti az egyenlőtlenséget, intenzív újraelosztással.
• Magyarország: többféle statisztika is mérte az utóbbi években a hazai Gini-koefficienst. Ha a legfrissebb Eurostat mérést vesszük alapul, akkor ez hazánkban mindössze 0,276-os értéket mutat, ami nem egy rossz arány – igaz, más mérések kevésbé hízelgőek:

Mint látható, a véletlenszerűen kiválasztott országok összehasonlításában papíron Magyarország egyáltalán nem áll rosszul ezt a mérőszámot figyelembe véve. Ugyanakkor sokakban felmerülhet, hogy Belgiumban ez a mutató hasonló, 0,25-ös értéket mutat, holott egy sokkal kiegyensúlyozottabb gazdaságú országról beszélünk. Ezzel szemben Magyarország keleti részén rendkívül sok helyen van mélyszegénység, a középosztály szűk, míg egy nagyon szűk elit nagyon sok pénzt birtokol, ami miatt például az átlagbér, mint mutató sem reflektál reálisan a magyarok jövedelmi helyzetére. Vajon minek köszönhető ez?

Először is: a Gini-koefficiens csak egyféle egyenlőtlenséget mér

A Gini az egy főre jutó jövedelem eloszlásának egyenetlenségét méri – azaz azt, mennyire tér el a jövedelmek eloszlása az egyenlő (ideális) eloszlástól. Ez önmagában még nem fogja meg az alábbi tényezőket:

• Területi különbségeket (pl. Budapest vs. Szabolcs-Szatmár Bereg megye)
• Vagyonkoncentrációt (nemcsak jövedelem, hanem tulajdon, ingatlan, részvény, stb.)

Emellett a magyar statisztikai adatgyűjtésnek vannak további korlátai is:

• A Gini-számítás alapja a háztartási felmérés (HIS – Household Income Survey), ahol sokan nem vallják be pontosan a jövedelmüket, főleg a leggazdagabb réteg.
• A hivatalos adatgyűjtés elkerüli az extrém jövedelműeket, így a „farkas a nyájból kimarad” – ez lefelé torzítja a Gini-értéket.
• A feketegazdaság és a nem bejelentett jövedelmek is kimaradnak – ezek Magyarországon még mindig jelentősek.

Nemzetközi összehasonlítási problémák

Belgiumban a magyarországinál erősebb újraelosztás van – de a statisztikai rendszerük részletesebb és pontosabban képes megragadni az egyenlőtlenséget.

Magyarországon a transzferek (pl. családtámogatás, nyugdíj) is jövedelemként jelennek meg, ami csökkenti a számított egyenlőtlenséget, de nem feltétlenül javítja a valós esélyeket vagy életkörülményeket.

A „nagy számok” félrevezethetnek

Ezért talán érdemesebb lehet a globális, pl. a Világbank által végzett, komplexebb mérési formulákra hagyatkozni. Az elmondottak mindenesetre nem jelentik azt, hogy a Gini-koefficiens alkalmatlan lenne társadalmi/gazdasági folyamatok mérésére, ha pedig például egy politikai reform kiküszöböli az ellátási rendszerből fakadó mérési torzításokat, akkor még érdemesebb lehet odafigyelni rá. Természetesen léteznek az elmondottakon kívül más mérőszámok is, amelyeket szintén érdemes lehet figyelembe venni.

A lényeg: ha csupán a GDP-t vagy az átlagjövedelmet nézzük, úgy tűnhet, hogy például az Egyesült Államokban, Chilében, vagy akár Magyarországon (relatíve) magas az életszínvonal. Csakhogy ha a jövedelmek eloszlása rendkívül egyenlőtlen, akkor ez az átlag egyáltalán nem tükrözi a valóságot az emberek többségére nézve. Egy ország lehet gazdag, miközben az emberek többsége mégis küzd a megélhetésért. 

Ezért is fontos körültekintően kezelni, hogy milyen statisztikáknak adunk hitelt, hiszen mindenre megvan az a mérési formula, amely a valódinál kedvezőbb adatokat mutat majd.

Miért fontos ez a különbség a politikai döntések szempontjából?

Az újraelosztás mértéke nemcsak gazdasági, hanem társadalmi stabilitási kérdés is. Minél nagyobbak a jövedelmi szakadékok, annál erősebbek lehetnek a társadalmi feszültségek, csökken a társadalmi mobilitás és romlik az általános jólétérzet. Ezért fontos, hogy:

• az állam valós hatással legyen az egyenlőtlenség csökkentésére,
• az adórendszer progresszív és igazságos legyen,
• a jóléti juttatások valóban elérjék a rászorulókat.

EZ IS ÉRDEKELHET

Ilyen lakásokban senyvednek magyarok milliói: ez már tényleg a lakáskatasztrófa kezdete?

Az energiaszegénység több millió embert érint itthon: rengeteg lakó nem tudja megfelelően fűteni otthonát, vagy túlfizeti az energiát az elavult rendszerek miatt

Tanulság: nem mindegy, honnan nézzük a számokat

A jövedelemegyenlőtlenség kérdése túlmutat a gazdasági statisztikákon. A bruttó mutatók (mint a GDP) sokat mondanak arról, mennyit termel az ország. A nettó mutatók (mint az adózás utáni Gini) pedig arról, hogyan oszlik el az, amit megtermel. Ha hosszú távon fenntartható, stabil, jól működő társadalmat akarunk, akkor nem elég a növekedésre figyelni – legalább ilyen fontos, hogyan oszlik meg annak haszna.