30 év alatt egyszer történt ilyen Magyarországon: sokaknak fájhat, hogy az elitgazdagok helye lettünk

A társadalmi egyenlőtlenségek mérésénél gyakran a jövedelmi adatokra koncentrálunk – holott a valódi különbségek nem havi fizetésekben, hanem vagyoni koncentrációban rajzolódnak ki. A vagyoni egyenlőtlenség (wealth inequality) azt mutatja meg, hogy az egyének vagy háztartások mekkora része birtokolja a gazdaság teljes vagyonának mekkora szeletét – lakások, részvények, földterületek, vállalkozások, megtakarítások formájában.

Ez azért különösen fontos, mert a vagyon nemcsak egy pillanatnyi gazdasági státuszt jelent. A vagyon hatalom. Hatalom a döntések fölött, a jövő fölött, sőt a generációk feletti lehetőségek fölött is. Míg a jövedelem havi szinten érkezik és el is fogy, a vagyon felhalmozódik, öröklődik, kamatozik – és minden következő generációban tovább növeli az előnyöket.

Ezért is tartják a közgazdászok a vagyoni egyenlőtlenséget sokkal mélyebb és súlyosabb problémának, mint a jövedelmi különbségeket.

A „legfelső 1%” világa így nem csupán anyagi előny, hanem egy teljesen más gazdasági univerzum. Olyan világ, ami még a középosztály számára is gyakorlatilag elérhetetlen. A világ legnagyobb vagyontárgyai – ingatlanportfóliók, részvénycsomagok, luxuscégek – jellemzően egy szűk kör kezében összpontosulnak, akik gyakran már nem is dolgoznak érte, csak öröklik és működtetik a rendszereket.

A World Inequality Database adatai szerint a globális vagyonkoncentráció mindezt brutális világossággal mutatja: szinte minden országban a leggazdagabb 10 százalék birtokolja az összes magánvagyon több mint felét, míg az alsó 50 százalék maximum alig több mint 10 százaléknyi részesedést kap, a legjobb esetekben. Ez a különbség nem csupán számszerű – hanem meghatározza azt is, ki hol élhet, hogyan tanulhat, mibe ruházhat be, és mennyi esélye van egyáltalán előrébb lépni az életben.

Világok harca Magyarországon

Amikor a világ vagyoneloszlásának legdurvább példáiról beszélünk, akkor a legfrissebb elérhető adatok szerint Dél-Afrika mindenkit lenyom a páston. Itt a leggazdagabb 10 százaléka a lakosságnak az összes vagyon 85,8 (!) százalékát birtokolja. Ezzel gyakorlatilag a világ legegyenlőtlenebb országa, ami a vagyonelosztást illeti. Hasonlóan brutális a helyzet Mexikóban is, itt a 10 leggazdagabb százalék az összes vagyon 78,4 százaléka felett prosperál.

A dobogó harmadik helyén pedig Szaúd-Arábia áll, ahol a legvagyonosabb 10 százalék kezében az összes vagyon 73,3 százaléka összpontosul. Nem sokkal marad el ettől az Egyesült Államok, ahol 71,2 százalékot birtokol a legfelső tized – és ezzel az ország a világ legfejlettebb gazdaságai közül a leginkább egyenlőtlen vagyoni szerkezetű. A sorban őt követi Kína 70,9 százalékos aránnyal, amivel világosan kirajzolódik: a vagyoni egyenlőtlenség nemcsak a szegényebb országokat sújtja, hanem a világ vezető nagyhatalmait is.

De az igazán nagy meglepetés, ami magyarok milliói számára inkább egy igencsak keserű pirula, csak most következik. Az Európai Unió legrosszabbul teljesítő tagja ezen a téren nem Görögország, Románia, Bulgária vagy olyan tehetős, és óriási hatalommal rendelkező országok, mint Franciaország vagy Németország, hanem Magyarország.

Magyarország ugyanis az az ország, ahol a leggazdagabb 10 százalék 67,1 százalékát birtokolja az összes személyes vagyonnak. Ezzel hazánk nemcsak az EU, de szinte a teljes fejlett világ egyik legszélsőségesebben egyenlőtlen társadalma lett vagyoni szempontból.

Összehasonlításként: az EU-átlag 59,3 százalék, míg a lista legjobbjának számító Hollandia „csak” 45,4 százalékos arányt mutat. És például az Unión kívüli Észak-Macedónia és Izland is kiegyensúlyozottabb képet fest, 56,5–56,7 százalék közötti arányukkal.

Az adatokból kiindulva Magyarország olyan szuperhatalmakkal játszik leginkább egy ligában, mint Kína és India. A 67,1 százalékos arányszámunk pont a két ország közé ékelődik be. Mindezt teszi úgy, hogy egyébként a két országban tömegével élnek világviszonylatban is a legvagyonosabbak közé tartozó személyek.

De pikáns elemként említhetnénk azt is, hogy arányaiban Magyarország a vagyon elosztása szempontjából gyakorlatilag egyenlőtlenebb, mint az az India, ami bár már hivatalosan nem tagozódik a kasztrendszer szabályai szerint, de gyakorlatilag az emberek a mai napig akképp élnek.

Hogyan lett Magyarország ennyire kétpólusú?

Ha jobban a számok mögé szeretnénk nézni, akkor lehetőségünk van a magyar adatokat 1995 és 2023 között is vizsgálni. Ezen időszak eleje, egészen pontosan 1995-2014 között egy látszólagos nyugalomról tanúskodik. Erre a majd két évtizedre azt lehetne mondani, hogy a rendszerváltás utáni vagyoni elosztás gyakorlatilag bebetonozódott. A korszak társadalmát leginkább mérsékelten egyenlőtlennek írhatnánk le.

A leggazdagabb 1 százalék 24,4–24,9 százalék közötti részesedést mondhatott magáénak, míg a felső 10 százalék 59–59,9 százalék között birtokolta az ország vagyonának túlnyomó részét (emlékezzünk, ez kb. a mostani EU-átlag). Ugyanakkor a társadalom alsó fele is rendelkezett egy mérsékelt – 4,7-4,8 százalékos – vagyoni részesedéssel, ami nemzetközi összevetésben nem is volt olyan rossz.

Azt mondhatjuk tehát, hogy a rendszerváltási vagyonelosztás után bár a gazdagok jóval többet birtokoltak, de nem voltak akkora extrém különbségek, mint manapság. Ezt jól jelzi az is, hogy néhány tized százalékpontnyi változást leszámítva gyakorlatilag be volt betonozva a vagyon eloszlása két évtizeden keresztül. Sőt, 2015-ben a legszegényebb 50 százalék az örökös 4,7 százalékos tulajdonlásából 4,8-ra fel tudott kapaszkodni, ergo el lehetett volna indulni legalább az 5 százalék felé. Ám ez nem így történt, így csak a zuhanás lett nagyobb.

2015-2017: 3 év alatt brutálisan átalakul a hazai vagyonszerkezet

Ahogy az adatokból látjuk, a két évtizedig tartó stabilitás 2015-ben megtört, és a következő három évben látványos átrendeződés zajlott le.

• a leggazdagabb 10 százalék részesedése 59,6%-ról 67,2%-ra nőtt,
• míg az alsó 50 százalék 4,8%-ról 3,9%-ra esett vissza.

Más szóval: az ország leggazdagabb rétege rövid idő alatt több mint 7 százalékponttal növelte részesedését az összvagyonból – ez ennyire rövid időtávon egy rendkívüli mértékű átrendeződésnek számít.

A grafikon külön érdekessége, hogy a legfelső 1% vagyoni részesedése is éppen ugyanekkor kezdett rohamosan emelkedni: 2014-ben még 24,6% volt, míg 2017-re már 33,4%. Ez az ugrás majdnem 9 százalékpontnyi növekedés, ami arra utal, hogy

a leggazdagabbak közül is főként a szupergazdag elit gyarapodott, tehát a magyar vagyonkoncentráció nemcsak általánosan az igen tehetősek körében, hanem extrém mértékben a piramis csúcsán történik.

Azt is látjuk, hogy az azóta eltelt, tehát a 2017-től 2023-ig tartó időszakban ez a vagyoneloszlás gyakorlatilag „befagyott”: a 10 százalék 67,1%-on, az 1 százalék 33,3%-on, míg az alsó 50 százaélk 3,9%-on áll évről évre. Vagyis a három év alatt bekövetkező átrendeződés tartósnak bizonyult.

Egy új vagyoni rend született, ami így mára bebetonozódott a magyar társadalomban.

Magyarország az EU Dél-Afrikája?

Ahogy azt láttuk, a 2023-as magyar vagyoni adatok nemcsak a hazai, de az európai és globális kontextusban is egészen szélsőségesnek számítanak – és ezek fényében már egészen más képet kapunk Magyarországról, mint amit akár egy évtizede láthattunk. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy hazánk az Európai Unió társadalmilag leginkább széttagolt országa lett vagyoneloszlás szempontjából, és világ szinten is egy olyan klub tagjai vagyunk, ahol olyan játékosok vannak, mint Kína vagy India.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a vagyonkoncentráció ilyen szintje már nemcsak gazdasági, hanem társadalmi kockázatokat is jelent. Szűkülnek a társadalmi mobilitás csatornái, egyre kisebb az esély arra, hogy valaki munkával, megtakarítással, vállalkozással felkapaszkodjon a magasabb rétegekbe. Így összességben a magyar adat azt sugallja, nemcsak a középosztály csúszott lefelé, de a legszegényebbek arányaiban még kevesebb vagyonhoz jutnak – vagyis az egyre nagyobb vagyon még kevesebb kézben összpontosul.

Ez pedig társadalmi feszültséghez, a fiatalok elvándorlásához, és hosszabb távú instabilitáshoz vezethet. És ha ez nem lenne elég, bőven lehet a gazdasági növekedés egy, a rendszerbe ivódott kerékkötője is. Így, ha struktúrájában nézzük a 2023-as számokat, azt mondhatjuk, az EU-ban egyedülálló a magyar adat. Az ország tehát a valamilyen szintű vagyoni kiegyenlítődés helyett a világ leginkább vagyoni egyenlőtlen országaihoz kezd hasonlítani.

A nemzetközi összevetés pedig arra világít rá, hogy a tömegeknek szembe kell nézniük a csökkenő társadalmi mobilitással, a középosztálynak azzal, hogy egyre szűkölnek a lehetőségei a vagyonfelhalmozásra, miközben fokozódik a függés az állami újraelosztásoktól.