Megszólalt a pesti elitgimi igazgatója: Ezer sebből vérzik a közoktatás, és nem ugyanaz vérzik Borsodban, mint Budapesten

Az önök tapasztalata szerint azok a diákok, akik a gimnáziumi évek alatt a legerősebb tanulmányi teljesítményt nyújtják, tehát a kinűnők, azok lesznek később az életben és a pályájukon is a legsikeresebbek?

Kiss Gyöngyi: Mivel nálunk szinte mindenki kitűnő, erre összességében azt lehet mondani, hogy igen. Ugyanakkor ez nem ennyire egyértelmű, vannak életrevalóbb diákok, akik már valamennyire szelektálni tudnak a saját tárgyaik között. Én inkább azt ragadnám meg, hogy mi a Berzsenyi vonzereje. Nem is feltétlenül a beiskolázás szempontjából, hanem hogy az idejáró gyerekek rendkívül motiváltak. A diákok túlnyomó többsége határozott célokkal érkezik: legalább annyit biztosan tudnak, hogy tovább szeretnének tanulni, és ezért hajlandók erőfeszítéseket tenni. Emiatt nálunk viszonylag kevés a lemorzsolódó réteg, emellett az iskola légköre önmagában is ösztönzően hat. A diákok érzik, hogy egy erős, teljesítményorientált közösség részei, és igyekeznek felvenni a ritmust a többiekkel. Ez nem külső kényszer, hanem belső motiváció: szeretnének ehhez a közösséghez tartozni, és ennek megfelelően teljesíteni. Ennek eredményeként a tanulóink döntő többsége sikeresen jut be felsőoktatási intézményekbe, akár Magyarországon, akár külföldön, és általában elérik azokat a célokat, amelyeket kitűznek maguk elé.

Nemecskó István: A tanulmányok mellett nálunk rendkívül erős a közösségi élet is. Sok diák nemcsak a tanulmányi eredményei révén bontakozik ki, hanem a közösségi életben is megtalálja a saját útját. Az itt szerzett szervezési tapasztalatok olyan készségeket adnak a diákoknak, amelyek túlmutatnak az iskolai tantárgyakon. Összességében azt látjuk, hogy a tanulóink többsége sikeresen megtalálja a helyét akár a saját szakterületén, akár a közösségi életben.

Kiss Gyöngyi: Egyébként így is tekintünk magunkra, hogy tehetséggondozó iskola vagyunk, de a tehetség az nem feltétlenül szaktárgyhoz kapcsolódó tehetség. Természetesen fontos az is, de meghatározó a közösségi lét is. Sok olyan készség van, amely nem egyetlen tantárgyhoz kötődik: ilyen például a kommunikációs készség, az előadói készség vagy a művészetek iránti érzékenység. Mi azt várjuk a diákjainktól, hogy valamiben mutassák meg, hogy kiválóak. Nem kell mindenből kitűnőnek lenni, és visszakapcsolódva a kérdésre, nem biztos, hogy a legjobbakból lesz a legsikeresebb ember, de a legéletrevalóbbakból biztos. Itt az iskolában pedig a diákok találkozhatnak sok olyan élménnyel – játékokkal, élményszínházzal, osztály- és iskolaszintű rendezvényekkel –, amelyek segítik kiteljesedni a képességeiket. Úgy gondoljuk, ha egy fiatal megtalálja, miben igazán jó, akkor azt később az életben is sikeresen tudja kamatoztatni.

Kiss Gyöngyi, a Berzsenyi Dániel Gimnázium igazgatója.

Milyen elvárásokkal érkeznek általában a diákok a Berzsenyibe, és ezzel párhuzamosan milyen hozzáállást vagy teljesítményt vár el tőlük az iskola az itt töltött évek során?

Kiss Gyöngyi: Azt várják, hogy tanítsuk őket a legjobb tudásunk szerint. Mi pedig azt várjuk tőlük, hogy becsüljék meg azt, hogy egy jó iskolába kerültek. Nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy a tanár, a szülő és a diák valódi szövetséget alkosson, ez a hármas együtt tudja segíteni a gyereket abban, hogy megtalálja a saját útját, a képességeit és a céljait. Az iskolában nagyon sok mindent kínálunk a diákoknak, így mindenki kiválaszthatja közülük azt, ami közel áll hozzá, amiben komfortosan érzi magát, amiben ki tud teljesedni.

Mely egyetemek és szakok a legnépszerűbbek a berzsenyis diákok körében? Jellemzően hová mennek továbbtanulni innen a végzősök?

Nemecskó István: Ez tagozatfüggő, mindegyiknél más-más irányok jellemzők. A humán osztályból nagyon sokan mennek az olyan klasszikus humán irányokba, mint a történelem, a szabad bölcsészet vagy a filozófia. A speciális matematika tagozatnál ez egyértelműbb: onnan többnyire informatika, matematika, fizika szakra vagy valamilyen műszaki, illetve elemzői, gazdasági terület felé mennek tovább. A természettudományos osztályban az egyik irány a biológia és a kémia, a másik a fizika, ott is sokan választják az informatika szakot vagy a műszaki egyetemet. A nyelvi osztály már érdekesebb, onnan sokan mennek a kommunikáció, a társadalomtudományok vagy akár a közgazdaságtan felé is, és érdekes, hogy bár a biológiai tagozatról nagyon sokan mennek az orvosi egyetemre, a nyelvi osztályból is meglepően sokan próbálkoznak az orvosival, emellett pedig a pszichológia szak is nagyon népszerű.

A diákok karrierképe idomul a munkaerőpiaci elvárásokhoz? Például amikor néhány éve folyamatosan az informatikushiányról lehetett hallani, az megjelent abban is, hogy többen fordultak az informatika vagy a műszaki területek felé?

Nemecskó István: Igen, az informatika nagyon népszerű. A matek- és fizikatagozatról rengetegen mennek tovább az informatika felé, ugyanakkor azt nem látom bennük, hogy már 18 évesen kimondottan a munkaerőpiacra figyelnének, és azt mondanák: „én a Microsoftnál akarok elhelyezkedni, ezért erre a szakra megyek”. Ilyen tudatosság nincs bennük. Inkább az érdeklődés iránya a fontos: mi az, ami érdekli őket, és amivel szívesen foglalkoznának.

Nemecskó István, a Berzsenyi Dániel Gimnázium igazgatóhelyettese.

Az előbb említésre került, hogy a diákjaik közül sokan külföldi egyetemekben is gondolkodnak. Mennyire népszerű ez az irány, és melyik országok felé nyitnak leginkább?

Kiss Gyöngyi: Olyan 10 százalék körül van azok aránya, akik külföldre mennek a gimnázium elvégzése után. Ez minden évben így van, de az elmúlt 3–4 évben különösen felerősödött a tendecia. Van, aki az Egyesült Királyságba megy, de tavaly volt egy kiváló sportolónk, aki a Harvardra felvételizett, és fel is vették, hárman pedig Japánban próbálkoztak. Nagyon változatos a kép, a gyerekek maguk néznek utána annak, mi tetszik nekik, és milyen lehetőségeik vannak, mi nem szoktuk őket irányítani, hogy hova menjenek.

Ez az iskola egyik karakterisztikája is: nálunk nagyon nagy a szabadság, természetesen ésszerű keretek között.

Nem szoktuk például azt sem megmondani, hogy ki miből menjen versenyezni, ki hova felvételizzen, vagy milyen tárgyból érettségizzen. Meghagyjuk a döntést a diákoknak. Tanácsot természetesen adunk, ha kérik, de alapvetően az ő választásukról van szó. Ugyanez igaz arra is, ha valaki külföldre szeretne menni. Mi persze jobban örülünk, ha itthon marad, de ez végső soron az ő döntése. A feladatunk az, hogy megadjuk neki a szabad választás lehetőségét.

Gyakran elhangzik, hogy az elitgimnáziumok között nincs igazán nagy különbség, legfeljebb csak arculatban. Önök szerint mi az, ami a Berzsenyit igazán megkülönbözteti a többi hasonló intézménytől, miben érzik az iskola egyediségét vagy különleges erejét?

Kiss Gyöngyi: A Berzsenyi szellemisége az, amit ilyenkor mindig kiemelek. Ahogy más iskoláknak is megvan a maguk karaktere, nálunk is létezik egy nagyon erős belső kultúra, csak ez nem valamilyen kifelé épített tudatos arculati elem.

Azt érzem, hogy nálunk különösen jó egyensúlyban van a teljesítmény és a közösségi lét. Erre nagyon büszkék vagyunk. Például amikor évente kiosztjuk az elismeréseket, mindig vannak díjak a kiemelkedő tanulmányi eredményekért, de legalább ugyanekkora hangsúlyt kap a közösségért végzett munka is. A Berzsenyi egyik legnagyobb ereje szerintem éppen ez a közeg. Természetesen mindenki ambiciózus és teljesítményorientált, a tanárok is komoly elvárásokat támasztanak, de mindehhez olyan légkört próbálunk biztosítani, amelyben a diákok szabadon mozoghatnak, választhatnak, és kialakíthatják a saját útjukat. 

A 21. században az együttműködés az egyik legfontosabb érték. A munka világában is általában csapatok dolgoznak az emberek: kutatócsoportok, fejlesztők, elemzők közösen hoznak létre eredményeket.

Nálunk ez a fajta közös gondolkodás és közös munka teljesen természetes része a mindennapoknak. A versengés persze jelen van, de valahogy feloldódik ebben az erős közösségi működésben.

Szokták azt is emlegetni, hogy a Berzsenyi liberális iskola, de ez így ebben a formában szerintem nem igaz. Inkább úgy fogalmaznék, hogy mi egy értékorientált középiskola vagyunk. Vannak közösen elfogadott értékeink és normáink, amelyekhez ragaszkodunk, ugyanakkor ezen belül nagy szabadságot adunk a diákoknak. Ha a liberalizmus alatt valaki a szellem szabad szárnyalását érti, akkor azt örömmel vállaljuk, de gyerekek itt ugyanúgy vannak jelen, mint például az Apáczaiban vagy a Fazekasban, csak nagyobb szabadságfokkal és több választási lehetőséggel.

Az öregdiákok milyen élményekről számolnak be a berzsenyis éveket illetően?

Kiss Gyöngyi: Az öregdiákok nem tudnak elszakadni az iskolától. Kicsit talán nevetségesen hangzik, de tényleg aktív résztvevői az új diákok bevonásának, részt vesznek a gólyatáborokban is, és viszik tovább a hagyományokat. Általában nagyon hálásak, és szívesen tesznek utólag is az iskoláért. Az is sokat elárul, hogy van 11–12 tanárunk, aki maga is berzsenyis diák volt, és visszajött tanítani, valamint hogy sok szülő a saját gyerekét is ide hozza. Ennél jobb visszaigazolás egy iskolának nem is kell. Aki egyszer idejárt, az mindig berzsenyis marad – ezt szoktam mondani a ballagási beszédben is. És ez valóban így van: visszajárnak, segítenek, részt vesznek az iskola életében, egy idő után kicsit szülővé is válnak az iskola körül.

Kiss Gyöngyi, a Berzsenyi Dániel Gimnázium igazgatója.

Milyen diákok tudnak igazán kiteljesedni a Berzsenyiben? Milyen személyiséget, hozzáállást vagy képességeket keresnek elsősorban a felvételin? Kik fogják itt a legjobban érezni magukat?

Kiss Gyöngyi: Szerintem bárki, akinek sikerül bekerülnie, az jól fogja itt érezni magát. Nyilván szükség van a megfelelő tudásra, de nem elsősorban lexikális tudást keresünk. A felvételin sem az számít elsősorban, hogy ki mennyi adatot tud visszamondani. Sokkal inkább az érdekel bennünket, hogyan gondolkodik egy diák, hogyan közelít meg egy problémát, mennyire kreatívan és rugalmasan tudja használni a meglévő kompetenciáit. Olyan gyerekeket keresünk tehát, akik motiváltak, ambiciózusak, tudnak és akarnak is tanulni. Ahogy a beszélgetés elején is mondtam: ezért van az, hogy nálunk nem jellemző a lemorzsolódás. 

Nemecskó István: A tudás mellett szerintem két dolgot különösen fontos kiemelni: a nyitottságot és a kíváncsiságot. Nálunk nagyon sok impulzus éri a diákokat, ezt pedig csak megfelelő nyitottsággal lehet jól kezelni. Természetesen tudás is kell, de a szóbeli felvételin éppen azt nézzük, amit az igazgató asszony is említett: a motivációt.

Mekkora a túljelentkezés?

Kiss Gyöngyi: Ha általánosságban nézzük, akkor olyan 6–7-szeres, de nagy eltérések vannak a tagozatok között. A nyelvi tagozat például kiugróan népszerű. Nálunk nem is az angol a legvonzóbb nyelv, a kisebb nyelvekre fókuszálunk: olaszra, németre, franciára. Ezekből épülnek fel a tagozatok is. Volt már olyan, hogy az olasz tagozatra 20–24-szeres túljelentkezés volt.

Milyen tagozatok közül választhatnak jelenleg a diákok a Berzsenyiben?

Kiss Gyöngyi: Nálunk nincs alaptantervű gimnáziumi osztály, minden osztályunk valamilyen irányultsággal működik. Persze nem teljesen átjárhatatlan a rendszer: ha valaki fizikát tanul, abból még lehet nyelvészprofesszor, de bizonyos irányultság már eleve megvan. Van humán tagozat, ami történelem és magyar fókuszú, van természettudományos osztály, amelyen belül az osztály egyik fele biológia-kémia, a másik fele pedig fizika tagozatos, van a speciális matematika tagozatos osztályunk és van a nyelvi tagozat, ahol az alapnyelv az angol, emellett a tagozatos nyelv lehet német, francia vagy olasz. Ezek közül az olasznak van a legnagyobb hagyománya a Berzsenyiben.

Van lehetőség változtatni a tagozaton?

Kiss Gyöngyi: Előfordult már, de nem egyszerű. Ha valakit felveszünk egy tagozatra, akkor nem vettük fel egy másikra, ezért ilyenkor különbözeti vizsgát kell tennie. Az is számít, milyen gyorsan akar váltani a diák, és van-e hely a másik tagozaton – általában nincs. Mi első körben minden osztályt beiskolázunk, ezért kevés a mozgástér.

Ugyanakkor összességében ez nem nagy probléma, nem feltétlenül kell tagozatot váltani, ha valakinek megváltozott az érdeklődése, hiszen a tanáraink tagozatos és nem tagozatos osztályokban egyaránt tanítanak, így a diákok fel tudnak készülni az emelt szintű érettségire akkor is, ha nem tagozaton tanulták az adott tárgyat. Ennek köszönhető például az is, hogy nyelvi tagozatról is sokan jelentkeznek az orvosi egyetemre.

A ChatGPT megjelenése alapjaiban változtatta meg a házi feladatokhoz és beadandókhoz való viszonyt. Önök szerint van még értelme hagyományos beadandókat íratni? Vagy miként lehet alkalmazkodni ehhez az új helyzethez?

Kiss Gyöngyi: A ChatGPT nyilván előkerül nálunk is, de nem abban a formában, hogy a diákok teljes mértékben megíratják vele a munkáikat, hanem inkább kutatási eszközként használják. A kritikai gondolkodásra nevelésben ennek nagyon nagy szerepe lesz.

Nemecskó István: Én abban is bízom, hogy a gyerekeink nagy része nem a „letudni” mentalitással áll hozzá a beadandókhoz. A ChatGPT-vel gyorsan meg lehet csinálni a feladatot, de a mi diákjaink többsége nem ezt akarja, hanem épülni szeretne belőle. Persze előfordulhat, hogy kevés az idejük, vagy egy tantárgy nincs annyira a fókuszban, és akkor használják. De a nagy többség nem a könnyebb utat keresi.

Kiss Gyöngyi: Egyébként a tanárnak is rengeteget segíthet a ChatGPT, például dolgozatok vagy feladatok előkészítésében. Tehát ez nemcsak probléma, hanem eszköz is. Azt kell megtanítani, hogyan lehet belőle a legtöbbet kihozni a veszélyei mellett, és tudatosítani a gyerekekben, hogy az a valódi érték, amit ők maguk tesznek bele a munkába. A merev tiltás valószínűleg itt sem működik, ahogy más területen sem. 

Mit tartanak jelenleg a NAT legnagyobb problémáinak? Mit változtatnának benne?

Kiss Gyöngyi: Komoly szakmai egyeztetésekre és széles körű konszenzusra lenne szükség ahhoz, hogy megállapítsuk, pontosan minek kellene szerepelnie a NAT-ban. Én azt érzem problémának, hogy túl sok minden van nagyon mereven és kötelező jelleggel meghatározva benne. Persze érthető az az elvárás, hogy ha egy országban az érettségi általános cél, akkor legyen egy közös minimumtudás, amit mindenkinek el kell sajátítania, de az már kérdés, hogy ezt milyen részletességgel és milyen kötöttséggel kell előírni.

Azt gondolom, hogy a jelenlegi rendszerben túl sok olyan elem van, amelyet nem feltétlenül kellene minden diáknak ugyanabban a formában és mélységben tanulnia. Sokkal nagyobb szabadságot kellene adni az iskoláknak és a tantestületeknek abban, hogy mit és hogyan tesznek hozzá a kötelező alapokhoz. A kötelező tananyagot világos keretek közé kellene szorítani, és nagyobb teret hagyni az intézményi szabadságnak.

Nemecskó István: Amit mindenképpen érdemes lenne átgondolni az az, hogy ma milyen szerepe van a lexikális tudásnak. Természetesen szükség van alapműveltségre és biztos tudásra, de nagyon nem mindegy, milyen részletességgel és milyen mennyiségben várjuk ezt el. A másik fontos kérdés a természettudományos tárgyak összemosása. Ez bizonyos szempontból veszélyes, mert ha megszűnnek az olyan külön tantárgyak, mint a fizika, kémia, biológia vagy földrajz, akkor ezekből később nagyon nehéz továbblépni a felsőoktatás felé. Nem a tantárgyak megszüntetésére lenne szükség, hanem a tudatosabb összehangolásra. Az is problémát jelent, hogy bizonyos dolgokat túl korán akarnak megtanítani, de tananyag mennyiségét, elhelyezkedését és egymáshoz való viszonyát is át kellene gondolni. Ehhez viszont

nagyobb szabadság kellene a tanároknak és az iskoláknak.

Biztosan vannak pedagógusok, akinek nagy segítség, ha megmondják neki, hogy „ettől idáig ezt, holnap meg azt tanítsd”, de egy igazán kreatív tantestületnek szerintem sokat segítene, ha nagyobb szabadsága lenne.

Nemecskó István, a Berzsenyi Dániel Gimnázium igazgatóhelyettese.

Melyek a magyar közoktatás legsúlyosabb problémái, és milyen területeken lenne szükség a leggyorsabb beavatkozásra? Mit kellene elsőként meglépnie az új oktatási minisztériumnak?

Kiss Gyöngyi: Már önmagában annak is örülök, hogy újra van önálló oktatási minisztérium, és az oktatás nagyobb figyelmet kap. Kérdés viszont, hogy egy ennyire összetett ügyet lehet-e kezelni, még a legjobb szándék mellett is. Sokféle a helyzet, minden terület ezer sebből vérzik, és nem ugyanaz vérzik Borsod-Abaúj-Zemplénben, mint Budapesten; az általános iskolában más a gond, mint a középiskolában, az egyetemről már nem is beszélve. Minden egyes részterületet most egy minisztérium próbál összefogni és valamennyire összehangolni, miközben mindegyik máshogy problémás. Ez hatalmas feladat. Ugyanakkor ha nem csinálunk semmit, akkor minden marad a régiben. Tehát valamit természetesen tenni kell, csak az a nagy kérdés, hogy ha az egyik oldalon meghúzunk egy szálat, a másikon mi fog történni.

Nemecskó István: Szerintem kulcsszó lesz az, hogy hagyják dolgozni az intézményeket. Ez a túlzott egységesítés – hogy minden iskola ugyanazt a Kréta-rendszert használja, mindegyiknek ugyanannyi óraszáma van – nem működik. Mások az igényei egy Berzsenyi Gimnáziumnak és mások egy kis falusi általános iskolának. Ezeket nem lehet összemérni.

Ha az új minisztérium részéről lesz annyi józanság és belátás, hogy megfelelő keretek között hagyják az intézményeket dolgozni, az sokat segíthet.

Ez a sokféleség ugyan sok helyen vérzik, de szerintem éppen ez a sokszínűség a magyar közoktatás egyik legnagyobb ereje lehet, ha jól használjuk ki.

Kiss Gyöngyi: A tanárok és az iskolák pontosan ismerik a saját közegük problémáit, és sok helyen megvan bennük a kreativitás is a megoldások kidolgozására. Érdemes lenne lehetőséget adni arra, hogy az intézmények saját utakat próbáljanak ki, majd idővel bemutassák, mi működött jól, és mi nem. Kicsit békén kellene hagyni az oktatást, és több teret adni a tanároknak. Szerintem ez lenne a legjobb.

Nemecskó István: A felzárkóztatás és a tehetséggondozás közötti egyensúly szintén meghatározó kérdés lesz. Ha minden energia a leszakadó térségek támogatására megy el, könnyen háttérbe szorulhatnak azok az intézmények és programok, amelyek a kiemelkedő teljesítményt segítik. Ez irtózatosan nehéz feladat lesz. De bizakodóak vagyunk.

Képek: Gosztola Judit