Kongatják a vészharangot: láthatatlan csapda emészti fel sok magyar bevételeit, de maguknak keresték a bajt

Az elmúlt egy évben a forint több mint tíz százalékot erősödött az euróval szemben. Bár ez makrogazdasági szempontból a megelőlegezett piaci bizalmat jelezheti, a jelentős exporttevékenységet folytató hazai cégek számára komoly érvágást jelent. Azok a vállalatok, amelyek bevétele nagyrészt devizában, míg kiadásaik forintban keletkeznek, most jelentős veszteségeket könyvelhetnek el. Ilyen kiadások például a bérek és a hazai beszállítók kifizetése. A helyzet különösen a kis- és középvállalkozásokat sújtja. Ugyanakkor a nagyvállalatok is megérzik a hatását, hiszen sokan jóval magasabb, 390 forint feletti euróárfolyammal tervezték a jövőbeli üzleti évüket.

A probléma elviekben elkerülhető lenne. A pénzügyi piacokon ugyanis ma már széles körű eszköztár áll rendelkezésre az árfolyamkockázatok kezelésére. A nagyobb cégeknél a treasury osztályok különféle határidős és opciós devizaügyletekkel akár évekre előre is rögzíthetik a számukra kedvező átváltási árfolyamokat. Így a bevételek forintra váltása kiszámítható maradna. Ez jelentősen megkönnyítené a tervezést, és megvédené a nyereséget a hirtelen árfolyamerősödéstől.

Joggal merül fel a kérdés: ha léteznek ezek a fedezeti eszközök, miért kongatják most mégis a vészharangot a vállalatok? A válasz az elmúlt huszonöt év gyakorlatában keresendő. A magyar cégek jelentős része egyszerűen hozzászokott a forint folyamatos, évről évre történő leértékelődéséhez. Ezt a tendenciát a vállalati üzleti tervekbe is beépítették. A gyengülésből származó árfolyamnyereség ugyanis extraprofitot generált számukra. Így végeredményben több pénzt kerestek, mint amit a tényleges működési hatékonyságuk indokolt volna.

Ezt az elkényelmesedést a korábbi gazdaságpolitika is bátorította, amely az exportvezérelt modell részeként preferálta a gyenge hazai devizát. Emellett a gyakran kiszámíthatatlan üzleti környezet, a váratlan különadók és a visszamenőleges hatályú jogszabályok miatt a cégeknek sokszor szükségük is volt erre a "könnyű" nyereségre a talpon maradáshoz. Aki felelősen járt el, és fedezte a devizakockázatait, az lényegében lemondott erről a pluszbevételről: sőt, a költséges fedezeti ügyletek miatt egyenesen versenyhátrányba került a piacon.

A monetáris fordulat azonban már 2022 őszén, az elszálló energiaárak és a rekordgyenge forint idején megkezdődött. A gazdaságirányítás számára ekkor már nem volt kívánatos a deviza további leértékelődése. Bár a vállalatok korábbi viselkedése évtizedekig logikusnak tűnt, legkésőbb a tavalyi folyamatos forinterősödéskor fel kellett volna ismerniük a megváltozott makrogazdasági trendeket és a fedezetlen pozíciókban rejlő kockázatokat.

A magyar vállalatvezetőknek most alapjaiban kell átalakítaniuk a gondolkodásmódjukat. A forint állandó leértékelődésére alapozott üzleti stratégia a jövőben már nem fenntartható. Az átállás egy tudatosabb, a devizakockázatokat ténylegesen fedező működési modellre rövid távon sokaknak okoz majd nehézséget. Ehhez azonban a kormányzat részéről is egy kiszámíthatóbb, vállalkozóbarát környezetre lenne szükség. Egy ilyen stabil háttér teremtheti meg a feltételeket ahhoz, hogy a hazai cégek az automatikus árfolyamnyereség nélkül is megőrizhessék piaci versenyképességüket.