Visszatérhet a többkulcsos adórendszer itthon? Annak fájna nagyon, aki ennyit keres

Pénzcentrum: Jelenleg Magyarországon egykulcsos adózás van érvényben. Azonban nem biztos, hogy mindenki tisztában van azzal, hogy ez mit jelent - legalábbis a részleteket illetően. Hogyan írná le a legfontosabb tudnivalókat?

Dr. Dóda Balázs: Igen, érdemes tisztázni néhány félreértést. Az egykulcsos adórendszer lényege, hogy mindenkinek fix adókulccsal adózik a jövedelme, függetlenül attól, hogy mennyit keres. Ez szemben áll a progresszív adózással, ahol a magasabb jövedelmeket magasabb adókulcs is terheli. Ugyanakkor a kép ennél jóval összetettebb. Magyarországon 1987-ben vezették be az első átfogó adóreformot, ekkor jelent meg az SZJA (személyi jövedelemadó). Az alapelvek szerint minden jövedelem adóköteles, a különböző jövedelmeket össze kell vonni, és az adózók saját maguk állapítják meg és fizetik be az adót – ez az önadózás rendszere.

A progresszív adótábla 2011-ig volt érvényben, és még ekkor sem volt teljesen egyszerű a helyzet. 2010 és 2012 között például létezett a „szuperbruttó” rendszer, amely gyakorlatilag sávos adózást jelentett az adóalap-kiegészítés miatt. Emellett a többsávos adótábla az összevont jövedelmekre vonatkozott, miközben egyes jövedelmek különadó alá estek az SZJA rendszerében. Fontos az is, hogy még ma sem teljesen egységes a rendszer, mivel többféle adókedvezmény is él, ami jelentősen módosíthatja a ténylegesen befizetett adó összegét. Jelenleg hatféle kedvezmény vehető igénybe: a családi adókedvezmény, az első házasok kedvezménye, atöbb gyermeket nevelő anyák kedvezménye, a 25 év alatti fiatalok kedvezménye, a 30 év alatti anyák kedvezménye, illetve további, egészségi állapot alapján járó kedvezmények.

A jelenlegi rendszer alapvetően a magasabb jövedelműeknek és a többgyermekes családoknak kedvez. A legnagyobb vesztesei azok lehetnek, akik alacsony jövedelemből élnek, nem nevelnek gyermeket, és elmúltak 25 évesek. Összességében tehát Magyarország jelenlegi jövedelemadó-rendszere technikailag egykulcsosnak tekinthető, de a kedvezmények és korrekciós mechanizmusok miatt ennél árnyaltabb a valóság.

Mit gondol, milyen szempontok játszottak szerepet abban, hogy Magyarország az egykulcsos adórendszert választotta? Hiszen a régióban vannak hozzánk hasonló gazdasági helyzetű országok, ahol más adózási modellt alkalmaznak.

A környező országokból leginkább Romániát említhetjük. Ott jelenleg 10%-os a személyi jövedelemadó kulcsa, ami az egyik legalacsonyabb a térségben. Magyarország azonban nemcsak az alacsony kulcs, hanem az egykulcsos rendszer mellett döntött, ami több szempontból is előnyös lehet. Az egyik érv az volt, hogy az egykulcsos rendszer csökkenti a magas jövedelmekre vonatkozó marginális adókulcsot.

Ez ösztönözheti a magasabb jövedelműek munkakínálatát, vagyis többen vállalnak több munkát vagy plusz jövedelmet generáló tevékenységet. Emellett versenyképességi előnyt is jelenthet, hiszen a munkaerőköltségek alacsonyabbak, ami vonzóbbá teheti Magyarországot a befektetők számára. Az egykulcsos rendszer emellett csökkentheti az adóelkerülés mértékét is, valamint mérsékli az adminisztrációs terheket, vagyis egyszerűsíti az adórendszer működtetését.

Ugyanakkor hátrányai is vannak. Az egyik fő probléma, hogy az újraelosztás mértékét csökkenti, ezáltal növelheti a jövedelmi és vagyoni egyenlőtlenségeket. Egykulcsos rendszer esetén az állam kevesebb lehetőséggel él a társadalmi különbségek mérséklésére. Emellett az adóbevétel is csökkenhet, ami a költségvetés szempontjából kockázatot jelenthet. A progresszív adórendszerek hátrányai viszont szintén érvként szolgálhatnak az egykulcsos modell fenntartása mellett. A progresszív rendszer például alacsonyabb jövedelmeknél kisebb elvonással ösztönözheti a fogyasztást, viszont a magas jövedelműek esetében – akik amúgy is többet takarítanak meg – a magasabb adókulcs visszafoghatja a megtakarításokat és a fogyasztást, ami végső soron a gazdasági növekedésre is negatívan hathat.

Egy másik gyakran hangoztatott érv a magasabb jövedelmű munkavállalók esetleges kivándorlása. Ha a progresszív rendszer túl magas terheket ró rájuk, előfordulhat, hogy olyan országot választanak, ahol kisebb az adókulcs. Emellett az adócsalás kockázata is nőhet egy sávos rendszerben, főként a magasabb jövedelmi kategóriákban – legalábbis ez gyakori szakmai érv.

Sokan kritizálják az egykulcsos adózást, Ön pedig már felsorolt előnyöket és hátrányokat is. Ha a jelenlegi gazdasági helyzetet nézzük Magyarországon, el tudja mondani, hogy melyik rendszer lenne hasznosabb: az egykulcsos vagy a progresszív?

Ez alapvetően gazdaságpolitikai kérdés, én pedig ügyvédként dolgozom, nem közgazdászként. Ugyanakkor az adózáshoz kapcsolódóan van tapasztalatom: korábban nyolc évig dolgoztam az adóhivatalnál, több ellenőrzési területen is. Így rálátásom van arra, hogyan működtek a korábbi rendszerek. A múltban előfordult, hogy akár 5–6 sávos adótábla is érvényben volt, és a legmagasabb adókulcs elérhette a 44–48%-ot is. Ráadásul ez csak a személyi jövedelemadó volt – ehhez még hozzájöttek a különböző járulékok, amik jelentősen növelték az összes adóterhet. Tehát a teljes elvonás ennél is magasabb volt.

A jelenlegi kormány 2010 óta az egykulcsos SZJA-t alkalmazza, amit különféle kedvezményekkel egészít ki – ezekkel célzottan igyekszik támogatni bizonyos társadalmi csoportokat, például a nagycsaládosokat, fiatalokat vagy az első házasokat. A 15%-os egységes adókulcs önmagában viszonylag alacsonynak számít, főleg nemzetközi összehasonlításban. Ez az arány érvényes nemcsak az összevont jövedelmekre, hanem a külön adózó jövedelmekre is. Ebből a szempontból a magyar SZJA-rendszer kifejezetten versenyképesnek mondható a nemzetközi porondon.

Hogy melyik lenne „jobb” rendszer? Az attól függ, milyen célt akarunk elérni. Ha az állam célja a versenyképesség növelése és az adminisztráció egyszerűsítése, akkor az egykulcsos rendszer előnyös. Ha viszont a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentése a cél, akkor egy progresszív rendszer hatékonyabb lehet. De ez már nem jogi, hanem gazdaságpolitikai döntés kérdése.

Tegyük fel, hogy megszületik a politikai akarat a jelenlegi adórendszer megváltoztatására. Ön szerint, ha ez komolyan felmerülne, milyen adókulcs lenne ideális? Mit javasolna?

Ez egy érdekes felvetés, és ha elméleti síkon gondolkodunk, akkor lehetne olyan megoldást találni, ami nem érintené a lakosság mindennapi jövedelmét, mégis bevezetne némi progresszivitást a rendszerbe. Az adórendszer jelenleg két fő részre bontható: az összevont jövedelmekre (önálló és nem önálló tevékenységből származó jövedelmek), valamint az elkülönülten adózó jövedelmekre (például ingatlanértékesítés, tőkejövedelmek).

Ezeknél az elkülönülten adózó jövedelmeknél – például tőkenyereség esetén – el lehetne gondolkodni egy olyan modell bevezetésén, ahol egy bizonyos nyereségösszeg fölött magasabb adókulcs lép életbe. Ez nem érintené a lakosság többségének mindennapi jövedelmét, csak azokat a speciális jövedelemtípusokat, ahol az adóalany jelentős, nem alapmegélhetést szolgáló bevételhez jut.

Egy ilyen rendszer megtarthatná az egykulcsos SZJA alapstruktúráját az összevont jövedelmeknél, miközben bevezethetne egy enyhe progressziót az elkülönülten adózó jövedelmek körében. Ez kiegyensúlyozottabbá tehetné a rendszert anélkül, hogy jelentős társadalmi feszültséget okozna.

Említette, hogy Románia eltérő adórendszert alkalmaz. Ha kicsit messzebbre tekintünk a régiónál, mik a nemzetközi trendek?

Van néhány említésre érdemes példa. Az Európai Unió tagországai közül 2012-ben még nyolc ország alkalmazott egykulcsos személyi jövedelemadót. Ezt akkoriban főként olyan kelet-közép-európai országok vezették be, amelyek a rendszerváltás után igyekeztek egyszerű, átlátható adórendszert kialakítani. Az OECD adatai szerint azonban ez a trend azóta visszafordult: a 2010-es évek végére a legtöbb ország visszatért a többkulcsos, progresszív adózáshoz. Jelenleg mindössze néhány ország alkalmaz tisztán egykulcsos személyi jövedelemadó-rendszert: ilyen például Bulgária, Románia és Magyarország. Bulgáriában és Romániában az SZJA kulcsa 10%, ami az egyik legalacsonyabb az EU-n belül. Magyarországon ez 15%.

A gazdasági reformok során ezek az országok az egykulcsos rendszerrel próbálták ösztönözni a gazdasági növekedést, egyszerűsíteni az adminisztrációt, és visszaszorítani az adóelkerülést. Ezek a célok részben teljesültek is, főként a vállalkozói szférában – ugyanakkor a jövedelmi egyenlőtlenségek nőni kezdtek, ami az egyik visszatérő kritika az egykulcsos rendszerrel szemben. Nyugat-Európában ezzel szemben a többkulcsos progresszív adózás az általános. Ilyen országokban – például Németországban, Franciaországban vagy a skandináv államokban – a legfelső adókulcsok gyakran elérik a 40–50% közötti sávot is. Magyarországon a többkulcsos rendszer idején – a 2000-es évek elején – szintén előfordult, hogy a legmagasabb SZJA-kulcs 44–48% volt, és 5–6 külön adósáv működött, így sokkal tagoltabb volt a jövedelmek adózása.

Korábban említette, hogy az adminisztrációs idő és költség is fontos szempont lehet az adórendszer kialakításában. Az utóbbi időben azonban a digitalizáció és a mesterséges intelligencia is egyre nagyobb szerepet játszik a munkaerőpiacon. Ez mennyire hatott az adózással kapcsolatos folyamatokra? Tényleg jelenthet manapság is kihívást egy többkulcsos rendszer működtetése?

A jelenlegi technológiai szint mellett egy többkulcsos vagy differenciált adórendszer működtetése technikailag már nem jelentene akkora akadályt. A digitalizáció mára szinte teljesen átalakította az adózással kapcsolatos ügyintézést. A vállalkozások számára régóta kötelező a digitális bevallás, és a magánszemélyek esetében is egyre inkább jellemző, hogy minden kapcsolatfelvétel az adóhatósággal elektronikus úton történik.

A mesterséges intelligencia és más automatizált megoldások további kapukat nyitnak. Az adatok feldolgozása, az űrlapok kitöltése vagy az adóbevallások ellenőrzése ma már jóval gyorsabb és pontosabb, mint korábban. Emiatt egy bonyolultabb, akár többkulcsos SZJA-rendszer adminisztrációja sem jelentene akkora többletterhet, mint 10–15 évvel ezelőtt.

Fontos azonban azt is kiemelni, hogy az SZJA kulcsa csak az egyik eleme a rendszernek. Korábban például létezett az adójóváírás intézménye is, amely alacsony jövedelműek számára biztosított adómentességet egy bizonyos határig. 2010-ben az adójóváírás mértéke a bruttó bér 17%-a volt, legfeljebb havi 35 100 forintig. Ezt teljes egészében azok tudták igénybe venni, akik éves jövedelme nem haladta meg a kb. 3 millió forintot. Ez is azt mutatja, hogy a rendszer igazságosabbá tétele nemcsak az adókulcsokon múlik. Lehetőség van például arra, hogy a nagyon alacsony jövedelmeket bizonyos szintig mentesítsék az adófizetés alól – ahogy ezt az adójóváírás is tette.

Említette, hogy az egykulcsos adózás egyik hátránya, hogy a magasabb jövedelműeket részesíti előnyben. Ha Magyarország visszatérne a többkulcsos adózáshoz, lehetne ennek olyan mellékhatása, hogy a tehetősebbek kiviszik a pénzüket az országból, vagy megnőne a féllegális, illetve illegális tevékenységek aránya?

Ez valóban egy létező kockázat. Ha a magasabb jövedelmeket magasabb adókulccsal terhelik, az befolyásolhatja a befektetési kedvet és a pénzügyi magatartást. A tőke természetéből adódóan nagyon mobil, ezért egyes adózási szigorítások akár tőke- vagy vagyonkivonást is eredményezhetnek, különösen ha nincs nemzetközi koordináció.

Épp a napokban olvastam egy korábbi NAV-os kollégám, Magyar Csaba nyilatkozatát, aki arról beszélt, hogy egyes nemzetközi tervezetek szerint a globális minimumadó mintájára a jövőben magánszemélyekre is kiterjeszthetnének egy hasonló rendszert. Az elképzelés szerint azoknak, akiknek vagyona meghaladja az 1 milliárd dollárt, évente a vagyonuk legalább 2%-át kellene adóként befizetniük – függetlenül attól, hogy hol élnek vagy hol tartják a vagyonukat. Ez a gondolat abból indul ki, hogy a világ leggazdagabbjai vagyonukhoz képest aránytalanul kevesebb adót fizetnek, miközben a reálhozamuk akár évente 7,5%-kal is nőhet. Így a 2%-os vagyonadó nem lenne aránytalanul magas, viszont szimbolikus és anyagi szinten is visszaadna valamit a közösségeknek.

Magyarországon is volt példa egyébként különadóra: 2010 előtt érvényben volt egy 98%-os különadó, amely az állami végkielégítésekre és állami cégektől kapott kiemelkedő juttatásokra vonatkozott. Ezt az eredeti formájában Alkotmánybíróság később eltörölte, de mutatja, hogy korábban is próbálkoztak célzott, extra adóterheléssel bizonyos jövedelmi típusokra.

Egy mérsékelt mértékű különadó – nem extrém, de szimbolikusan is jelentős – elvileg ma is elképzelhető lenne. Például közpénzből származó juttatásokra, kivételes bevételekre lehetne differenciált adókulcsot vagy különadót bevezetni. Természetesen ezt óvatosan, átgondolt szabályozással kellene kialakítani, hogy ne ösztönözze az adóelkerülést vagy a vagyonok elrejtését. Mindenki azt várja, hogy a gazdagabbak nagyobb részt vállaljanak a társadalmi szerepvállalásban, de ennek a megoldása azért nehézkes.

Egyértelmű tehát, hogy egy adókulcs-változás hatással lehet a gazdasági szereplők viselkedésére. Ha magasabb adókulcsot vezetnének be a nagyobb jövedelműekre, az csökkentheti a beruházási kedvet, hiszen ezek a rétegek jellemzően magas megtakarítási aránnyal rendelkeznek. Az ő többletjövedelmük elvonása kevesebb befektethető forrást jelenthet, ami a gazdaság egészére is visszahat, például a beruházások vagy a fogyasztás visszaesésén keresztül.

EZ IS ÉRDEKELHET

Így érkezhetne havonta ingyen pénz 9,5 millió magyarnak: küszöbön a Kánaán itthon is?

Az alapjövedelem gondolata elsőre utópisztikusnak tűnhet, mégis egyre több országban merül fel komoly lehetőségként.

Szó esett a különadókról. Ha nem is változik az adórendszer – ami jelenleg a valószínűbb forgatókönyv –, van-e olyan kevésbé radikális út, amely mégis segítene kezelni a közteherviseléssel kapcsolatos problémákat?

A nagyobb adóreformok jellemzően politikai fordulópontokhoz, kormányváltásokhoz kötődnek. A jelenlegi kormányzat inkább célzott támogatásokon keresztül próbál társadalompolitikai célokat elérni – ilyen például a gyermekvállalás ösztönzése, a házasságkötések számának növelése, vagy a nagycsaládosok támogatása. A szabályozásban ezek a szándékok már jó ideje megjelennek, de az eredmények még nem feltétlenül mérhetők egyértelműen.

Ugyanakkor korábban léteztek olyan eszközök is, mint az adóalap-kiegészítés vagy adójóváírás, amelyek célzottan segítették az alacsonyabb jövedelműeket, és hozzájárultak a közteherviselés kiegyensúlyozásához. Ezen kívül a családi pótlék összege 2008 óta nem változott, pedig ez is jelentős szerepet játszik a jövedelmi egyenlőtlenségek mérséklésében. Érdemes megemlíteni azt is, hogy a jövedelmet nemcsak az SZJA terheli, hanem különböző járulékok is, amelyek esetében szintén lehetőség van kedvezményekre. Jelenleg például a családi adókedvezmény már a járulékokra is igénybe vehető. Azonban az tapasztalható, hogy ezek a kedvezmények főként a három vagy több gyermeket nevelők körében hasznosulnak, míg az egy- vagy kétgyermekesek, illetve gyermektelenek kevesebb előnyt élveznek.

Az, hogy a nők SZJA-mentességét is elkezdték bővíteni, annak biztos, hogy lesznek költségvetési hatásai. A költségvetési adatok szerint az államháztartás SZJA bevétele 2786 milliárd forint volt, 2023-ban ez 3996 milliárdra nőtt. A 2024-es adat még nem ismert, de ha a mentességek és kedvezmények köre bővül, akkor előbb-utóbb az adóbevételek csökkenése is elkerülhetetlen lehet. Eddig azonban folyamatos növekedés volt tapasztalható az adóbevételek terén. A jövőbeli trendeket azonban sok tényező – gazdasági növekedés, infláció, foglalkoztatottság, nemzetközi környezet – együttesen határozza meg.

Már korábban is született egy politikai döntés, amely a fiatalok számára biztosított adókedvezményt. Most pedig újabb lépések történtek, amelyek részben az általános forgalmi adót, részben a személyi jövedelemadót érintik. De vajon ezek a könnyítések hosszú távon is fenntarthatók?

Ez mindenképpen összetett gazdasági kérdés, és fontos kiemelni, hogy a pontos költségvetési hatások előre nehezen megbecsülhetők. A közvetett adatok – például a nagy államháztartási beszámolók vagy a KSH statisztikái – mindig múltbeli adatokra épülnek. Jövőre vonatkozóan tehát sem én, sem más szakember nem tud megalapozott számszerű jóslatot adni, legfeljebb forgatókönyveket lehet felvázolni.

Az áfával kapcsolatban például jelenleg is fennáll az a kettősség, hogy bár az általános kulcs 27%, ami valóban kiugróan magas az európai összehasonlításban, léteznek kedvezményes kulcsok is. Ezeknek az értéke 5, illetve 18 és számos termékkört lefednek. Az alapvető élelmiszerek, bizonyos közüzemi szolgáltatások, sőt, egyes gyógyszerek és könyvek is ide tartoznak. Emellett van néhány eset, például a napilapok, ahol 0%-os áfakulcs érvényes. Igaz, ez utóbbi már jóval kevesebb embert érint, mint az élelmiszer-áfa csökkentés. A kormány kommunikációja ebben a kérdésben következetes: a gazdaságfejlesztési miniszter többször is elmondta, hogy nem tartja hatékonynak az általános áfakulcs csökkentését. Korábban egyébként voltak más kulcsok is – emlékezhetünk a 20 és 25%-os időszakokra is. Egy ideje ez stabilan 27%. Ennek oka, hogy ez az egyik legnagyobb állami bevételi forrás, így a csökkentésének komoly fiskális következményei lennének. Éppen ezért inkább azt az utat választották, hogy célzott kedvezményeket alkalmaznak, és ezzel próbálják kompenzálni a magas általános kulcs hatását.

Érdekes fejlemény az is, hogy az adópolitika mellett más eszközöket is bevontak a kormányzati szabályozásba – például az árstopokat. Ezek nem adózási megoldások, mégis hatással vannak a vásárlói árakra, és közvetetten az áfa-bevételre is. Egyes termékköröknél az árstop megakadályozza az inflációs nyomás átgyűrűzését, így bizonyos értelemben együtt kezelik az adó- és árszabályozási eszközöket. A kérdés másik része az SZJA-ra vonatkozott. Itt megint csak arról van szó, hogy az egykulcsos rendszer ugyan egyszerűbb és átláthatóbb, de hosszú távon lehet indokolt egy progresszívebb megközelítés. Legutóbb, amikor még kétkulcsos volt a rendszer, 5 millió forintig (17%) volt az adókulcs, az ezt meghaladó jövedelmekre pedig 32%. Azóta viszont jelentősen emelkedtek a bérek, így ha valaki azt mondja, hogy újra lehetne gondolni ezt a sávos rendszert, annak is megvan az alapja.

Személyes véleményem szerint évi 18–20 millió forintos jövedelemnél húzható meg egy újabb kulcs bevezetésének értelmes határa.

Ez egyébként összecseng az áfamentesség jelenlegi határával, illetve az új KATA törvényben meghatározott kedvezményes keretösszeggel. A szociális hozzájárulási adó, a szocho, szintén egy érdekes terület. Jelenleg 13%, de az elmúlt években folyamatosan csökkent. Van egy plafon is – ez a minimálbér 24-szerese –, amely fölött már más szabályok érvényesek.Itt sem feltétlenül a rendszer teljes átalakítása a cél, hanem inkább a meglévő határok rugalmasabb kezelése.

Magyarul: nem kell feltétlenül új rendszert bevezetni, de lehet értelme annak, hogy az egyes küszöböket, sávokat újraértelmezzük, hogy a jelenlegi gazdasági viszonyokhoz jobban illeszkedjenek. Például egyes különadózó jövedelmek (árfolyamnyereség, vagy bizonyos tőkejövedelmek után) esetében eltérő adómérték alkalmazása, vagy a jelenlegi plafon megemelése, esetleg eltörlése.

(Címlapfotó, képek: Mónus Márton)