Hihetetlen különbségek derültek ki az európai munkaidőkről: ebben az országban alig 32 órát dolgoznak egy héten

2025-ben az Európai Unióban a 20 és 64 év közötti teljes és részmunkaidős foglalkoztatottak tényleges heti munkaideje átlagosan 35,9 óra volt a főállásukban, ami csökkenést jelent a 2015-ös 36,9 órához képest. Az uniós országok között azonban igen jelentős eltérések láthatók a ledolgozott órák számában.

A leghosszabb munkaheteket Görögországban mérték, ahol az emberek átlagosan heti 39,6 órát dolgoztak. Bulgária és Lengyelország egyaránt 38,7 órával szerepel a lista élmezőnyében, míg Litvániában 38,4 órás átlagot regisztráltak. A másik végletet Hollandia képviseli, ahol mindössze 31,9 órás volt az átlagos munkahét, de Dánia és Németország esetében is csupán 33,9 órát, Ausztriában pedig 34 órát dolgoztak átlagosan a munkavállalók egy héten.

Az alábbi ábra jól szemlélteti az országok közötti különbségeket:

A foglalkozások között is komoly különbségek rajzolódnak ki. Az EU-ban a legtöbbet a szakképzett mezőgazdasági, erdészeti és halászati munkavállalók dolgozták, átlagosan heti 42 órát. A vezetők heti 40,6 órát, míg a fegyveres testületeknél dolgozók 39,4 órát töltöttek munkával.

Ezzel szemben a legrövidebb munkaheteket az egyszerű foglalkozású munkavállalóknál mérték, akik átlagosan heti 31,8 órát dolgoztak. Az irodai és ügyviteli dolgozók átlagosan 34 órát, a szolgáltatási és értékesítési területen dolgozók pedig átlagosan 34,5 órát töltöttek munkával egy héten.

Nyugat-Európában kevesebbet dolgoznak az emberek

Az adatokon jól látszik az a tendecia, hogy Kelet-Európában általában hosszabb munkahetekkel találkozni, mint Nyugat-Európa fejlettebb országaiban – és ez már évek óta így van. Ennek egyik oka, hogy a részmunkaidős foglalkoztatás jóval elterjedtebb ezekben az országokban. A KSH adatai szerint Hollandiában 2024-ben ezen foglalkoztatottak aránya több mint 42 százalék volt, Ausztriában és Németországban körülbelül 30 százalék, Dániában pedig majdnem 27 százalék.

Ezzel szemben Kelet-Európában sokkal kevésbé jellemző a részmunkaidős foglalkoztatás: Görögországban, Bulgáriában és Lengyelországban 7 százalék alatti (Bulgáriában alig másfél százalék).

Érdekes, hogy miközben az unióban lassan, de folyamatosan csökken az átlagos munkaidő, egyre több vita zajlik a négynapos munkahét bevezetéséről. Emellett több országban a munka-magánélet egyensúlya és a dolgozók mentális egészsége is fontos szempont lett a munkaerőpiacon.