Kifulladsz, mire felérsz a lépcsőn? Ez már nem biztos, hogy csak edzetlenség: súlyos betegséget jelezhet

Sokan tapasztalják, hogy egy-két emeletnyi lépcsőzés után kifulladnak. Ez önmagában még nem feltétlenül jelent problémát: a lépcsőzés jóval nagyobb terhelést jelent a szervezetnek, mint a sík terepen való séta. Bizonyos esetekben azonban a légszomj olyan tünet lehet, amelyet nem érdemes egyszerűen az alacsonyabb edzettségi szintnek betudni -írj a HuffPost.

Ha valaki egy emeletnyi lépcső után néhány percig gyorsabban lélegzik, az általában teljesen normális élettani reakció. Dr. Katherine Pohlgeers, a Louisville-i Egyetem Egészségügyi Központjának háziorvosi és sportorvosi szakembere szerint a lépcsőzés során megnő a szervezet oxigénigénye és a légzés intenzitására vonatkozó igény is.

A lépcsőzés ugyanis sokkal nagyobb fizikai munkát jelent, mint a sík terepen történő gyaloglás. Karl Erickson, a Mayo Clinic Sports Medicine teljesítményspecialistája szerint ilyenkor tulajdonképpen a saját testsúlyunkat emeljük, ezért a mozgás a guggoláshoz vagy a kitöréshez hasonló terhelést jelent.

Nem mindegy, mennyi idő alatt múlik el a légszomj

A kifulladás mértéke természetesen attól is függ, milyen tempóban közlekedünk. Más terhelést jelent kényelmesen felsétálni egy emeletet, mint felszaladni, vagy közben egy nehéz bőröndöt cipelni.

Az edzettségi szint szintén sokat számít. Egy élsportolónál előfordulhat, hogy egy emeletnyi lépcsőzés szinte egyáltalán nem okoz légszomjat, míg egy kevésbé aktív életmódot folytató embernél már ennyi is elég lehet a kifulladáshoz.

Egy átlagos középkorú embernél (...) teljesen normális lehet, ha valaki már egyetlen emeletnyi lépcsőtől is kifullad

– mondta Pohlgeers.

Erickson szerint ugyanakkor fontos figyelni arra, mennyi idő alatt áll helyre a légzés. Egy hosszabb lépcsőzés után egy-két percig teljesen normális lehet a gyorsabb légzés. Ha azonban három perc után sem rendeződik, vagy huzamosabb ideig fennmarad a légszomj, az már aggasztóbb lehet.

Ha korábban nem volt ilyen, érdemes kivizsgáltatni
Különösen fontos odafigyelni arra, ha a légszomj újonnan jelentkezik, vagy az idő múlásával egyre rosszabbá válik.

Pohlgeers szerint ilyenkor nem érdemes azonnal a legrosszabbra gondolni, de azt sem szabad egyszerűen elintézni azzal, hogy valaki „nincs formában”.

„A legfontosabb, hogy az emberek ne feltétlenül arra gondoljanak: »Úristen, haldoklom«, de ugyanakkor ne is söpörjék le egyszerűen azzal, hogy »csak nincs formában«” – fogalmazott az orvos.

Bizonyos betegségek ugyanis súlyosbíthatják a lépcsőzés után jelentkező légszomjat. Ilyen lehet például a szívelégtelenség, az elhízás, a krónikus tüdőbetegség, a COPD vagy a vérszegénység. A dohányzás szintén ronthatja a terhelhetőséget.

Pohlgeers szerint, ha valakinél megváltozik a korábbi terhelhetőség, az orvosok feladata annak kivizsgálása, hogy nincs-e valamilyen háttérben meghúzódó egészségügyi probléma.

A légszomj mellett jelentkező egyéb tünetekre is érdemes figyelni. Ha mellkasi fájdalom, fejfájás vagy látászavar jelentkezik, azt már nem tanácsos egyszerűen azzal magyarázni, hogy valaki elfáradt a lépcsőzéstől.

A rendszeres lépcsőzés is javíthat az állóképességen

Ha nincs olyan alapbetegség, amely miatt a lépcsőzés veszélyes lenne, az állóképesség fokozatosan fejleszthető. Erickson szerint a szervezet alkalmazkodik az őt érő terheléshez, vagyis ha valaki rendszeresen lépcsőzik, idővel hatékonyabban fogja tudni teljesíteni ugyanazt a feladatot.

A lépcsőzésben részt vevő izmok is erősödnek, ahogy egyre többet használjuk őket. Pohlgeers szerint ezt jól szemlélteti az is, hogy a műtét előtt álló betegek állapotfelmérésénél gyakran azt is megkérdezik, képesek-e három-négy emeletnyi lépcsőn felvinni a bevásárlást.

Az önmagában nem probléma, ha valaki a három-négy emelet végére kifullad. Sokkal fontosabb, hogy képes-e teljesíteni a feladatot mellkasi fájdalom, látászavar vagy fejfájás nélkül.

„Ha egy átlagos emberként, bevásárlószatyrokat cipelve felmész három-négy emeletet, akkor jól állsz. Ez nagyon jó jel” – mondta Pohlgeers.

Az állóképesség mellett az izomerő fejlesztése is segíthet. Erickson szerint a guggolások és kitörések erősebbé tehetik a lépcsőzéshez szükséges izmokat, míg a kardiovaszkuláris állóképesség javítása csökkentheti a lépcső tetején jelentkező fáradtságot.

Nem kell rögtön edzésként kezelni

Az állóképesség fejlesztését érdemes fokozatosan elkezdeni. Nem szükséges például egymás után többször fel- és leszaladni a lépcsőn.

Pohlgeers szerint a rendszeres mozgás sokféle formája segíthet: a több kerti munka, a sétálás vagy akár a kertészkedés is hozzájárulhat az általános fizikai állapot javításához. Ahogy fejlődik az izomerő és a kardiovaszkuláris állóképesség, a lépcsőzés is egyre könnyebbé válhat. Vagyis ha valaki ma még kifullad egy-két emelet után, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy baj van – lehet, hogy egyszerűen a szervezetének több rendszeres mozgásra van szüksége.

A legfontosabb azonban az, hogy ha a légszomj új jelenség, egyre rosszabbodik, szokatlanul sokáig tart, vagy mellkasi fájdalommal, fejfájással, illetve látászavarral jár együtt, azt már nem érdemes pusztán az edzetlenség számlájára írni.