Óvakodj ezeknek a halaknak a fogyasztásától: súlyos mérgezést okozhatnak, sokkoló dolgot mutattak ki

Bár a magyarok viszonylag kevés halat fogyasztanak – évi 6 kilót/fő, míg a világon évente 21 kilogramm az átlagos fejenkénti halfogyasztás –, a halat itthon is hosszú idő óta egészséges táplálékként tartják számon. Nagyon nem mindegy azonban, hogy honnan és milyen halat veszünk, főleg a karácsony közeledtével: a szennyezett hal fogyasztása ugyanis elsődleges forrása a higanykitettségnek. Ez a nehézfém különösen káros az emberi szervezetre, idegrendszeri károsodást, vesekárosodást és fejlődési rendellenességeket okozhat.

A higanykoncentrációt az Amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatal (FDA) rangsorolta és elemezte a különböző halpopulációkban és mintanagyságokban. A rangsorban millió részekben fejezik ki a nehézfém sűrűségét, és bár az egyes halfajtákkal kapcsolatos adatok több évesek vagy akár évtizedesek, összességében nem változott a kimutatott higanyszint: az FDA és az Amerikai Környezetvédelmi Hivatal (EPA) közös elemzése alapján nincs növekedés vagy csökkenés ezekben a számokban.

A halpopulációk szennyezettségét a széntüzelésű erőművek és gyárak által kibocsátott higany okozza, ami szennyezi a levegőt és a természetes vizeket. Innen veszik fel a táplálékkal a mérgező anyagokat a kisebb élőlények és halak, majd a nehézfém általuk indul el felfelé a táplálékláncban: mivel a nagyobb halak elfogyasztják a kisebbeket, a koncentráció minden egyes lépéssel ebben a láncolatban.

Ezek a halak a legszennyezettebbek

A higanyszint változhat fajta, méret és élőhely szerint, viszont általánosságban elmondható, hogy minél nagyobb a hal, annál magasabb a mért higanykoncentrációja. Ilyenek a nagy ragadozó halak, mint például a marlin (0,49 milliomod rész), a nagyszemű tonhal (0,69 milliomod rész), a cápa (0,98 milliomod rész) vagy akár a kardhal (ahol ez az érték 1).

A legnagyobb koncentrációt a homoki cseréphalban mutatták ki, méghozzá a Mexikói-öbölben található példányokban, amikben 1,12 milliomod rész a higanysűrűség. Ezek a halak mélyvízi fenéklakók, akár 30-40 évig is élhetnek és körülbelül 36 kilogrammosra nőnek meg. Kitettségük azért különösen magas, mert a mexikó-öböli cseréphalak meleg, sekély vizekben élnek (90-300 méter), így az ipari tevékenységből származó szennyező anyagok csapdába esnek a területen, a halak pedig a kisebb szennyezett zsákmányokból hamar felhalmozzák a higanyt.

Na de akkor mit lehet enni és abból mennyit?

A kutatásnak köszönhetően azt is tudjuk, hogy egy adott hal mennyire biztonságos a fogyasztás szempontjából, illetve mennyi ezekből az ajánlott havi adag. Négy kategóriát különböztethetünk meg: az elsőben azok a tengeri herkentyűk sorakoznak, melyekben elhanyagolható a higany tartalma. Ilyenek például a kagylók, a fésűkagylók és a garnélák, hiszen apró méretükből adódóan kevésbé halmozódik fel bennük a nehézfém, így biztonságosabban fogyaszthatjuk.

A második kategóriába sorolt halakra viszont már jobban oda kell figyelni, ezekből egy hónap alatt legfeljebb hat adagot ajánlott bevinni a szervezetünkbe. Ez nagyjából heti egy halételt jelent, például tőkehalból, sügérből vagy tonhal konzervből, mivel ezeknek a higanykoncentrációja 0,1 és 0,3 közötti értéket mutat.

A harmadik kategória tengeri herkentyűiben már magasnak mondható a higanytartalom. Ezekre fokozottan oda kell figyelni, és legfeljebb havonta három alkalommal érdemes belőlük fogyasztani. Ilyen például a sárgaúszójú tonhal és a fehér tonhal, de többek között a fekete tőkehal és a fűrészes sügér is ide tartozik.

A negyedik kategória halai pedig a már fentebb is tárgyalt nagyobb, ragadozó halakat jelenti, mint például a a cápa, a kardhal vagy a homoki cseréphal. Ezekben olyan magas a higanytartalom (0,5 és 1,12 milliomod rész közötti), hogy fogyasztásukat teljesen kerülni kell. Ugyan a cápa például távolinak tűnik innen Magyarországról, nem kell nagyon messzire menni ehhez, hiszen Horvátország egyes éttermeiben is felszolgálnak már ilyen fogásokat. Így ha tengerparti nyaralást tervezünk, érdemes nagyon megnézni az étlapon, hogy mit rendelünk, ez pedig a többi tengeri herkentyűre is igaz.

Összességében tehát azt láthatjuk, hogy egyes esetekben a higanykoncentráció kellően alacsony a fogyasztáshoz, de az nem mindegy, hogy milyen időközönként és mennyit eszünk ezekből. Kiemelten fontos odafigyelni még a kisgyermekek és a várandós nők elé került halételekre is, mivel ők különösen érzékenyek lehetnek ezekre az anyagokra.

A konzervek címkéjét is olvasd el!

Érdemes odafigyelni a konzervekre is, ugyanis egyáltalán nem mindegy, milyen terméket emelünk le a polcról. Azok a tartósított halak a biztonságosak, amik alapvetően kisebb halból készülnek – hiszen ezek nem halmozzák fel a nehézfémet kisebb szennyezett halak elfogyasztásával –, így a higanytartalmuk is alacsonyabb (ilyenek például a „chunk light” tonhalkonzervek, amik apróra felvágott, kevésbé jellegzetes ízű termékeket jelent).

A konzerv lazac szintén kevesebb higanyt tartalmaz, mert a lazac a többi kisebb, rövidebb életű halhoz hasonlóan kevesebbet higanyt halmoz fel. Emellett azt is jó tudni, hogy a konzerválási folyamat során a higanyban gazdag részeket eltávolíthatják, így még biztonságosabbá válik ezek fogyasztása.

Ha viszont szeretnénk biztosra menni, érdemes kifejezetten hazai halat vásárolni. Ezek jóval kisebb és ellenőrizhetőbb halgazdaságokból származnak, amik nem tartalmaznak mérgező anyagokat. Elsősorban a halpiacokon és a halboltokban érdemes körülnézni, ha jó minőségű és friss halat szeretnénk.