Veszélyes karbapenemáz-termelő baktérium fertőzött meg 3 beteget egy fővárosi kórházban

Az RTL Híradó birtokába jutott levél szerint karbapenemáz-termelő baktérium fertőzött meg három beteget is az Uzsoki Utcai Kórház intenzív osztályán. A kórház a levélben azt kérte, hogy zárják le az osztályt és az új betegeket máshova szállítsák, azonban a válaszlevél alapján ezt a hivatal nem tartotta indokoltnak. A fertőzött betegeket ugyan elkülönítették, de a kórház nem tud az ápolásukra külön egészségügyi személyzetet biztosítani, ami növeli a fertőzés továbbterjedésének esélyét.

Az antibiotikumokkal szemben ellenálló baktériumok, mint amilyen a kérdéses karbapenemáz-termelő baktérium, a kórházak mindennapi problémáját képezik Európa-szerte. A rezisztens baktériumok okozta fertőzések ugyanis megnehezítik a megfelelő antibiotikus kezelést, és olyan szövődményeket okozhatnak, amelyek a beteg elhúzódó kórházi tartózkodáshoz, állapotának súlyosbodásához, és egyes esetekben akár halálához is vezethetnek.

Az európai kórházakat sújtó antibiotikum-rezisztencia problémájának egyik fő oka, az antibiotikumok helytelen alkalmazása. Az antibiotikum alkalmazása rossz/nem megfelelő, ha feleslegesen írták fel; ha súlyos betegnél késik a terápia; ha a széles spektrumú antibiotikum használata túl általános vagy a szűk spektrumú antibiotikum helytelenül kerül alkalmazásra; ha az alkalmazott antibiotikum dózisa magasabb vagy alacsonyabb, mint amire a
betegnek szüksége van. Az alkalmazás akkor sem megfelelő, ha az antibiotikum kezelés időtartama túlságosan rövid vagy túlságosan hosszú; vagy az antibiotikum terápia nem célzott.

Miért alakul ki rezisztencia?

Az Egészségvonal azt írja, a tudomány fejlődésével egyre több lehetőség nyílt felvenni a harcot a kórokozókkal szemben – ezzel párhuzamosan azonban a kórokozók is egyre jobb védekezési stratégiákat dolgoztak ki. Ennek eredményeképpen mára olyan „szuperkórokozók” fejlődtek ki, amelyek ellen jelenleg tehetetlenek vagyunk, nincs rájuk megfelelően ható gyógyszer. Ezt a jelenséget, a kórokozók fokozódó ellenálló képességét az antibiotikumokkal szemben nevezzük antimikrobiális rezisztenciának, azokat a kórokozókat pedig, amelyek többféle típusú kezelésnek is képesek ellenállni, multirezisztens kórokozóknak. A rezisztenciának kétféle típusa létezik:

• a természetes rezisztencia egy örökletes tulajdonság, bizonyos típusú baktériumokra felépítésük és egyéb tulajdonságaik miatt jellemző, számítani lehet rá;
• a szerzett rezisztencia a természetes érzékenységi spektrum megváltozása egy generáción belül – erre nem lehet számítani, nem típusfüggő, és felderítése minden esetben laboratóriumi vizsgálatot igényel. A szerzett rezisztencia elkerülése érdekében van szükség a szűk spektrumú, célzott terápiára.

Azt, hogy egy baktérium nem reagál egy antibiotikumra, többféle módon tudja elérni:

• távol tarthatja a kezelőszert önmagától – olyan anyagok termelésével, amelyek elbontják a hatóanyagot, még mielőtt az bejuthatna a baktériumba, és kárt tehetne benne;
• megakadályozhatja a hatékony koncentráció kialakulását – pumpákat termel, amelyek kipumpálják a baktérium belsejébe jutott hatóanyagot;
• védheti az antibiotikum támadáspontját – megváltoztatja azoknak a biológiai szerkezeteknek a tulajdonságait, amelyekre a kezelés hatna. (A legismertebb antibiotikum, a penicillin például úgy hat, hogy bizonyos fehérjékhez kötődve nem engedi felépíteni a baktérium sejtfalát, de ezeken a fehérjéken egy apró részletet megváltoztatva máris nem tud hozzájuk kötődni, és hatástalan marad.)

Mit tehetnek a kórházak ?

A célzott terápia alkalmazása különösen a tömeges antibiotikum-felhasználások helyszínén, pl. kórházakban nagyon fontos (de a mezőgazdaságban és az állattenyésztésben is). Ezeken a helyeken ugyanis a betegek folyamatos széles spektrumú antibiotikummal való kezelése nagyon gyorsan multirezisztens formák megjelenéséhez vezethet. Azonban a célzott terápia is elővigyázatosan alkalmazandó: nem szabad folyamatosan egyféle antibiotikumot alkalmazni, hiszen azzal előnyt adnánk egyes rezisztens törzsek kiszelektálódásának.

Ezért a kórházakban külön protokoll van arra, hogy mikor milyen antibiotikumokat használjanak – ezt az Országos Epidemiológiai Központ által minden évben kiadott, a hazai rezisztenciaviszonyokat összefoglaló statisztikák (rezisztencia surveillance) alapján folyamatosan változtatják és naprakészen tartják az ún. antibiotikum-bizottságok. Az antibiotikum-bizottságok olyan, különböző szakemberekből álló csoportok, akik az infekciókontrollért és az antibiotikumok megfelelő használatáért felelősek. Az ő feladatuk figyelemmel kísérni a kórházban megjelenő fertőzéseket, az esetleg megjelenő multirezisztens kórokozókat, és megfelelően védekezni ellenük.

Mit tehetnek a betegek?

Világszerte egyre nagyobb problémát jelentenek a nem megfelelő és túlzó antibiotikum-felhasználás nyomán kialakuló multirezisztens törzsek. Léteznek olyan baktériumok, amelyek az elérhető hatóanyagok egyikére sem reagálnak. Magyarországon jelenleg még nem jelentenek olyan égető problémát, mint pl. az USA-ban, de néhány törzs már itt is megjelent. Vigyázni kell tehát, hogy ne is válhasson nagyobb problémává, és a megfelelően tervezett, fokozott elővigyázatossággal, megfelelő módon és ideig alkalmazott antibiotikum-terápiákkal ne szelektálódjanak ki potenciálisan halálos, semmilyen gyógyszerre nem reagáló törzsek! Az Egészségvonal tanácsa szerint

• Senki ne kezdjen öngyógyításba az antibiotikumok önkényes használatával! Az előző terápia során megmaradt antibiotikumot ne szedjen be orvosi utasítás nélkül! Gyógyszertárban vásárolt, vény nélküli antibakteriális készítmények alkalmazása előtt is konzultáljon kezelőorvosával, gyógyszerészével!
• Antibiotikumot csak orvos írhat fel.
• Az antibiotikumok csak bizonyos kórokozók által okozott fertőzések esetén hatékonyak – nem minden antibiotikum alkalmas minden bakteriális fertőzés kezelésére.
• Az antibiotikumok nem alkalmasak megfázás és influenza kezelésére, és nem alkalmazhatók fájdalomcsillapítóként.
• Amennyiben fertőzésre gyanakszik, kérjen tanácsot a patikában tünetei enyhítésére, ameddig eljut orvosához!
• Antibiotikumot pontosan az orvos által meghatározott ideig kell szedni (nem szabad előbb abbahagyni, és nem szabad az előírt mennyiségen túl többet beszedni).

A fertőzések jelentős része (körülbelül 30%-a) megelőzhető lenne a megfelelő higiéniás rendszabályok betartásával a kórházakban, szociális intézményekben és az otthonokban is. A megelőzés különösen a terápiarezisztens kórokozók esetében nagyon fontos, hiszen ezekben az esetekben a kezelés gyakran nagyon nehéz.

A rendszeres, alapos kézmosás, a kórházi textíliák, felületek és a dolgozó személyzet ruházatának megfelelő fertőtlenítése alapvető a kórházi fertőzések megállításában vagy legalább terjedésének lassításában. Jelentős emberi tényező a kockázatban a kórházi dolgozók higiénés gondossága és szokásai (bemosakodás, műtői viselkedés, ételosztás előtti kézmosás, takarítói felülettisztítás és -fertőtlenítés stb.). Kiemelt jelentőségű az intézményi látogatási rend betartása, a látogatók és a betegek alkalmazkodása és fegyelmezettsége is.