Összeomlás szélén az olajnagyhatalom? Óriási a baj: ez a világpiacon is komoly felfordulást okozhat

Venezuela leromlott olajkikötői termináljai tényleges exportkorlátot szabnak az ország újra fellendülő kőolaj-kitermelésének: a hajóknak az elöregedett infrastruktúra, az áramkimaradások és a minőségi problémák miatt akár 30 napot is várniuk kell a rakodásra – derül ki hajózási adatokból, forrásokból és dokumentumokból a Reuters szerint.

A késések akadályozzák az Egyesült Államok azon tervét, hogy egy vezető globális kereskedőházakkal kötött megállapodást követően gyorsan növelje Venezuela olajexportját. Az infrastruktúráért folytatott verseny várhatóan tovább éleződik, mivel a venezuelai állami energiacég, a PDVSA számos partnere arra készül, hogy az új szerződéses feltételek alapján önállóan értékesítse a kitermelésből rá eső részt.

Legutóbb akkor kellett a venezuelai olajvásárlóknak ilyen hosszú várakozásokkal szembesülniük, amikor az Egyesült Államok tavaly év végén tengeri blokádot vezetett be a dél-amerikai országgal szemben. Ez egy olyan stratégia része volt, amely végül január 3-án az akkori elnök, Nicolás Maduro elfogásához vezetett. Azóta az ideiglenes vezető, Delcy Rodríguez Washington tervét követi a venezuelai olajexport újjáélesztésére.

Az elmúlt hónapokban azonban a PDVSA és partnerei nem tudták napi 1,25 millió hordó fölé emelni az exportot, annak ellenére sem, hogy nőtt a kőolaj-kitermelés, csökkentek a készletek, és erős volt a globális kereslet – derült ki a hajók mozgását követő adatokból.

Amikor több mint két évtizeddel ezelőtt a kitermelés napi több mint 3 millió hordón tetőzött, az ország termináljai napi több mint 2,5 millió hordó exportját is képesek voltak kezelni, miközben a hajók kevesebb mint egy hét alatt be- és kihajóztak a venezuelai vizekről.

A rakodási problémák vitákat váltanak ki a hajók várakozási idejéért felszámított késedelmi díjakról, a kőolaj minőségéről és a hajók szennyeződéséről – derül ki tengeri szállítási dokumentumokból, négy forrásból és a hajók mozgását követő adatokból.

„A kőolaj tartályokból a hajókra történő átfejtésének sebessége hihetetlenül lassú, ami arra kényszeríti a tartályhajókat, hogy a kijelölt rakodási időablaknál hosszabb ideig foglalják el a kikötőhelyeket. Ha pedig egy hajó importszállítmány lerakodása miatt érkezik, még tovább tart a folyamat az üzemanyag-tároló kapacitás hiánya miatt” – mondta a PDVSA egyik forrása.

Venezuela olajügyi minisztériuma és a PDVSA nem válaszolt a megkeresésekre.

A késések jól láthatók azon tartályhajók tucatjain, amelyek az olajszállítmányokra várakozva köröznek az ország horgonyzóhelyein, különösen Venezuela északkeleti partvidékén, a José kikötő közelében, amely az ország teljes exportjának mintegy 70 százalékát kezeli.

A Reuters által megtekintett vállalati hajózási jelentések szerint idén a José kikötőben a berendezések meghibásodása, minőségi problémák és áramkimaradások miatt is akadozott a rakodás és a kirakodás.

Még azok a vállalatok is, amelyek a PDVSA-val fennálló évtizedes partnerségük miatt kedvezőbb helyzetben vannak a kikötőhelyek használatát illetően – például az amerikai Chevron olajipari óriás –, megoldásokat keresnek a rakodás felgyorsítására. A források szerint a Chevron azt is kérte, hogy hozzáférhessen olyan kikötőkhöz, amelyeket eddig kizárólag belföldi hajózásra használtak. A Chevron nem válaszolt a megkeresésre.

Az Egyesült Államokkal kötött, többször meghosszabbított venezuelai olajexport-megállapodás lehetővé tette, hogy olyan kereskedőházak, mint a Vitol és a Trafigura, idén több mint 140 millió hordó nyersolajat és üzemanyagot szállítsanak. A rakományok többsége az Egyesült Államokba tartott, más szállítmányok pedig olyan piacokra kerültek vissza, amelyek évek óta nem láttak venezuelai olajat, például Európába és Indiába, miközben enyhültek az amerikai szankciók.

Miközben Washington egy 100 milliárd dolláros venezuelai energetikai újjáépítési tervet szorgalmaz, amely elsősorban a kőolaj-kitermelés növelésére összpontosít, a középső és alsóbb szakaszokhoz kapcsolódó beruházások – köztük a terminálok és finomítók helyreállítása – nem élveznek elsőbbséget.

Amerikai és venezuelai tisztviselők ezen a héten két houstoni konferencián is méltatták az olajexport fellendülését, ugyanakkor elismerték az infrastrukturális problémákat is, amelyek szerintük új beruházásokkal kezelhetők.

„Ma a helyreállítás szakaszában vagyunk, de az infrastruktúra megvan” – mondta a PDVSA alelnöke, Jovanny Martinez az egyik konferencián. „Vannak hiányosságok, és javítani kell a megbízhatóságon.”

A José és a szomszédos Pozuelos horgonyzóhelyeken kialakult torlódás részben már a jelenlegi exportboom előtt is létezett. Venezuela olajkikötőit ugyanis telezsúfolják azoknak az éveknek a maradványai, amikor az országot súlyos amerikai szankciók sújtották. Ilyenek például a feketelistára került tartályhajók, amelyek titokban érkeztek, és azóta sem tudtak távozni.

Egyikük – amely hamis guyanai zászló alatt hajózik – a PDVSA Puerto La Cruz-i Guaraguao kikötőjében vesztegel, és már távolról is jól láthatóan rozsdás a hajóteste és a fedélzete. A korábban Syrma néven ismert hajó, amelyet olaj Kubába szállítására használtak, majd Consul névre kereszteltek, két éve maradt ott, miközben az Egyesült Államok fellépett az úgynevezett sötét flották ellen, amelyek lefoglalásokhoz és letartóztatásokhoz vezettek – derül ki hajózási adatokból és tengeri adatbázisokból.

A hajó a többiekhez hasonlóan most is olyan kikötőhelyet foglal el, amelyből egyre nagyobb a hiány, miközben külföldi vállalatok megpróbálják újra üzembe helyezni a leállított terminálokat az olajexport bővítése érdekében. Augusztus közepén a Guaraguao hét kikötőhelyéből mindössze kettő működött teljes kapacitással – mondta a terminál egyik dolgozója.

A kikötői kapacitásért folyó verseny miatt számos vásárló kénytelen olyan terminálokat és hajóról hajóra történő átrakodási területeket igénybe venni, ahol gyakoriak az olajszivárgások, amelyek beszennyezik a tartályhajók hajótestét, további késéseket és költségeket okozva – állítják a források és a dokumentumok.

A PDVSA eközben egyre több, több ezer dolláros késedelmi díjat kénytelen fizetni. Ezt a pótdíjat minden olyan nap után felszámítják, amikor egy tartályhajó a számára kijelölt rakodási időablakon túl is várakozik. A vállalat azonban vállalta, hogy ezeket a díjakat csak kőolajban egyenlíti ki.

A források szerint az állami vállalat az új ügyfelektől azt követeli, hogy a rakományok ellenértékét már az átadáskor fizessék ki, hitelnyújtás nélkül. Ez megnehezíti a számlázást abban az esetben, ha az ügyfelek késedelmi pótdíjakat vagy a kőolaj minőségéhez kapcsolódó árengedményeket követelnek.

Az energiaipari reform keretében új szerződéses feltételekre átálló olajszállítási megállapodások tucatjai várhatóan tovább élezik az infrastruktúráért folyó versenyt. A reform július végén lépett hatályba.

A források szerint azonban a PDVSA világossá tette, hogy legalább egyelőre továbbra is ellenőrzése alatt tartja a terminálokat, beleértve az összes rakomány berakodásának ütemezését is.