Sokkoló beismerést tett az Európai Unió: ennek még nagyon súlyos ára lesz, senki sem tudja majd kihúzni magát alóla

Az iráni válság miatt az energiaárak ismét az egekbe szöktek Európában. A kontinens lakói szinte déjà vu-t élhetnek át. Alig hagyták maguk mögött az orosz-ukrán háború nyomán kialakult energiaválságot, máris egy újabb áremelkedési hullámmal kell szembenézniük. Európa energiaszükségletének több mint felét importból, elsősorban kőolajból és földgázból fedezi. Ez rendkívül kiszolgáltatottá teszi a gazdaságot a külső sokkhatásokkal szemben. A jelenlegi helyzet ismét a politikai viták középpontjába helyezte az energiafüggetlenség kérdését, és elhozta az atomenergia látványos reneszánszát.

Az energiamix összetétele drámaian eltérő képet mutat szerte a kontinensen. Spanyolországban például évek óta komolyan fejlesztik a szél- és napenergiát. Ennek köszönhetően a villamos energia ára várhatóan a fele lesz az olasznak, ahol az idő kilencven százalékában a földgáz határozza meg az árakat. A nukleáris energiára erősen támaszkodó Franciaországban a jövő havi áramárak a németországi árszint ötödét teszik ki. Ez a kontraszt különösen elgondolkodtató annak fényében, hogy Németország a 2011-es fukusimai katasztrófa után kivezette az atomenergiát. A döntés következményei most különösen erősen érezhetők.

A berlini gazdaságkutató intézetek a héten a felére csökkentették a 2026-os növekedési előrejelzésüket a gázárak emelkedése miatt.

A párizsi nukleáris csúcstalálkozón Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke "stratégiai hibának" nevezte, hogy Európa korábban nagyrészt hátat fordított az atomenergiának. Míg 1990-ben a kontinens villamosenergia-termelésének mintegy harmadát adta a nukleáris energia, ez az arány mára átlagosan 15 százalékra esett vissza. Az atomenergia iránti lelkesedés ugyanakkor ismét kézzelfogható. Olaszország például az atomenergia-tilalom feloldására készül, Belgium pedig teljes fordulatot hajtott végre korábbi elutasító álláspontjához képest.

Ezzel párhuzamosan Görögország nyilvános vitát indított a fejlett reaktortechnológiákról, Svédország pedig visszavonta az atomenergia elhagyásáról szóló négy évtizedes döntését. Az Egyesült Királyságban Rachel Reeves pénzügyminiszter a szabályozás egyszerűsítését jelentette be, amellyel az új atomenergetikai projekteket kívánják felgyorsítani.

A szakértők ugyanakkor óvatosságra intenek. Chris Aylett, a Chatham House kutatója szerint aki azt gondolja, hogy az atomenergia gyors megoldásként egyszerűen "beilleszthető" az európai energiarendszerbe, az figyelmen kívül hagyja az ágazat kontinensen belüli történelmét. Az atomerőművek építése rendkívül hosszú megvalósítási idővel jár. Ezt jól mutatják a francia Flamanville-3 és a brit Hinkley Point C projektek esetében tapasztalt évtizedes csúszások is. Emellett Európa meglévő reaktorainak jelentős része elöregedett, így már a jelenlegi nukleáris kapacitás fenntartása is hatalmas befektetéseket igényel. A környezetvédők eközben arra figyelmeztetnek, hogy az atomenergiába áramló tőke elvonhatja a forrásokat a gyorsabban telepíthető és mára olcsóbbá vált megújuló energiaforrásoktól.

Az Európai Bizottság éppen ezért a kis moduláris reaktorokra (SMR) helyezi a hangsúlyt. Ezek a berendezések költséghatékonyabbak, gyári körülmények között sorozatgyárthatók, és különösen alkalmasak lehetnek a mesterségesintelligencia-adatközpontok, a hidrogéntermelő üzemek és a távhőhálózatok energiaellátására. Brüsszel nemrégiben egy 330 millió eurós nukleáris beruházási csomagot hirdetett meg, amelyben az SMR-ek kiemelt szerepet kapnak. A tervek szerint a technológia a 2030-as évek elejére állhat üzembe. Ezzel párhuzamosan az Egyesült Államok és Japán egy 40 milliárd dolláros közös SMR-projektet jelentett be, míg az Egyesült Királyságban a Rolls-Royce kapott zöld utat ilyen reaktorok építésének előkészítésére. Ugyanakkor az SMR-technológia kereskedelmi méretekben még nem bizonyított: 2026 elején az Európai Unióban még egyetlen építési engedélyt sem adtak ki.

Európa kormányai tehát egyértelműen a közép- és hosszú távú megoldás részeként tekintenek az atomenergiára. Rövid távon azonban a kontinens továbbra is ki van szolgáltatva a fosszilis energiahordozók importjának. Ahogy Chris Aylett fogalmaz: Európa elemi érdeke, hogy ne függjön többé a kiszámíthatatlan exportőrök szeszélyeitől, legyen szó autoriter rezsimekről vagy a nyersanyagpiacokat mozgató algoritmusokról.