Kockázatos fegyvert vetett be az olaj ellen a világ egyik legnagyobb gazdasága: ez a váratlan húzás mindent a feje tetejére állíthat

Kína évtizedek óta tartó, tudatos állami zöld iparpolitikája bizonyítja, hogy a gazdasági növekedés az olajfüggőség növelése nélkül is fenntartható. Az elektromos járművek robbanásszerű elterjedése sikeresen fékezi az ország közlekedési célú olajigényét. Ez az út azonban új gazdasági, környezeti és geopolitikai feszültségeket is teremt. Emiatt Európa számára inkább tanulságként, mintsem másolható receptként szolgál - derül ki a Másfélfok egy friss kutatásából.

Szunomár Ágnes, a Budapesti Corvinus Egyetem és a KRTK Világgazdasági Intézetének kutatója rámutat: a kínai zöld átállás nem a spontán piaci folyamatok eredménye. Az állam már a kétezres évek elejétől célzottan építette fel a stratégiáját. Vásárlási támogatásokkal, adókedvezményekkel, kvótarendszerekkel és jelentős infrastruktúra-fejlesztéssel ösztönözte az elektromobilitást. Nem csupán a keresletet élénkítették, hanem a teljes ellátási láncot is megteremtették. Ez a kutatás-fejlesztéstől egészen az akkumulátorgyártásig terjedt. Ezzel az állami beavatkozással a környezetvédelmi célokat szorosan összekapcsolták a gazdasági versenyképességgel.

EZ IS ÉRDEKELHET

Történelmi átrendeződés zajlik az energiapiacon: hamarosan tényleg eltűnhet a szén, földgáz, kőolaj?

A fosszilis energiahordozók, mint az olaj, a földgáz és a szén, több mint egy évszázada képezik az alapját a Föld energiarendszerének.

Ennek az aktív stratégiának köszönhetően Kínában mára megtorpant a közlekedési célú olajfelhasználás növekedése. Sőt, a kereslet 2023 körül már el is érhette a csúcspontját. Figyelemre méltó, hogy ez a folyamat a gazdaság bővülése és a világ egyik legnagyobb autópiacának lendülete mellett zajlik. A hagyományos üzemanyagokat egyre inkább a villamos energia váltja fel. Ezt a városi tömegközlekedés zöldítése és az energiahatékonyság javulása is támogatja. Mindez igazolja, hogy a gazdasági növekedés és a bővülő olajigény közötti korábbi szoros kapcsolat sikeresen szétválasztható.

A gyors átállásnak azonban komoly ára van. Az erőteljes állami beavatkozás túlkínálatot és árversenyt idézett elő a napenergia- és az elektromosjármű-iparban. Ez nemzetközi kereskedelmi feszültségekhez és egyre szigorúbb protekcionista válaszlépésekhez vezetett. Ráadásul a környezeti mérleg sem egyértelműen pozitív. Bár maguk az elektromos járművek működés közben nem bocsátanak ki káros anyagot, az akkumulátorok előállítása rendkívül erőforrás-igényes. Emellett a kínai áramtermelés még mindig erősen támaszkodik a fosszilis energiahordozókra, főként a szénre. A zöld technológiákért folyó küzdelem pedig új globális függőségeket és geopolitikai konfliktusokat teremt.

Európa számára mindebből az a legfőbb tanulság, hogy határozott állami szerepvállalás nélkül elképzelhetetlen a gyors zöld átállás. A szigorúan központosított ázsiai modell azonban az európai intézményi keretek között nem alkalmazható egy az egyben. Kína csupán egy lehetséges jövőképet mutat meg. Az viszont, hogy ebből a világ többi része mennyit és hogyan hasznosít, már nem csupán technológiai, hanem alapvetően politikai döntés kérdése.