Így még visszafordíthatatlan kár is lehet az árrésstopból: na, ezt nagyon nem kellene kivárni

Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter múlt héten a Kormányinfón, illetve legutóbbi Facebook posztjában felvetette az árrésstop kiterjesztésének lehetőségét egy közelebbről meg nem határozott, általa „háztartási, illetve pipere” cikként meghatározott árucsoportra. Tekintettel arra, hogy ezt a felvetést ezúttal sem előzte meg szakmai egyezetetés, az Országos Kereskedelmi Szövetség (OKSZ) a szakmai tisztánlátás érdekében fontosnak érzi, hogy kifejtse álláspontját ezzel kapcsolatban.

Az árrésstop célja elméletileg az infláció csökkentése, a gyakorlatban azonban olyan beavatkozást jelent az árképzésbe, amely csökkenti az érintett kereskedők nyereségét, vagy tovább növeli az eddig elszenvedett veszteséget, és ezáltal a működésüket is veszélyezteti. Ha a kereskedők veszteségesek, akkor nem tudnak beruházni, fejleszteni, de még akár a puszta fennmaradásuk is bizonytalanná válik. Ezzel szemben mindannyiunk érdeke, hogy a magyar vásárlók továbbra is olyan körülmények között tudjanak vásárolni, amit megérdemelnek.

Az árrésstop meghosszabbítása és kiterjesztése teljesen ellentétes a piacgazdaság működési logikájával, és hosszú évekre tönkreteszi a hazai kiskereskedelem működését, aminek végső soron a magyar családok és nyugdíjasok isszák meg a levét. Az OKSZ meggyőződése szerint az infláció csökkentését hosszútávon már az élelmiszer árrésstop sem szolgálja, de a háztartási- és tisztítószerek bevonása az árrésstopba rövid távon sem indokolt.

• Ebben a termékkörben az elmúlt 1 évben regisztrált áremelkedés minimális volt, a háztartási szerek pillanatnyilag lefelé húzzák az inflációt, azaz nem volt az elmúlt hónapokban jelentős áremelkedés.
• A termékkör súlya a fogyasztói kosárban az élelmiszerek 25-30 százalékával szemben 2-3 százalék, ami miatt egy esetleges jelentős árcsökkenés sem hat érdemben az inflációra.
• Az élelmiszerekkel ellentétben ebben a termékcsoportban a forgalmazott márkákat döntően globális multinacionális cégek birtokolják, a sajátmárkás termékek súlya pedig elenyésző (20-25 százalék). Míg az élelmiszereknél a kiskereskedelem élénk és előremutató párbeszédet folytat a jórészt hazai beszállítókkal, ebben a termékkörben erre korlátozottak a lehetőségek.

Az árrésstop intézménye az élelmiszer termékkörben kétségtelenül hozott átmeneti árcsökkenéseket, de hosszú távú fenntartása káros az egész gazdaságra nézve, hiszen korlátozza a vállalatok fejlesztési lehetőségeit, hosszú távon ellehetetleníti a működésüket, másrészt döntően olyan termékcsoportokat érint, ahol a kicsi az árrugalmasság, ezért az alacsony ár nem jár együtt a forgalom stabil növekedésével. ilyen körülmények között az árrésstop kiterjesztése számos vállalkozás működőképességének a végét jelentheti.

A magyar kiskereskedelem üzletláncainak egy része már az intézkedés bevezetése előtt is veszteséges volt, mások szerény nyereséggel működnek. A verseny terepe a szektorban a forgalom nagysága és a hatékonyság. Az élelmiszer árrésstop még az ígért május végi kivezetéssel is legalább egy évvel elodázza a kiskereskedelmi szereplők hatékonyságjavító beruházásait, ami a jövőben az árakban, a foglalkoztatottak számában, végső soron a fogyasztók gyengébb kiszolgálásában üthet vissza, miközben erre senki nem vágyik.

Mindez nem a kiskereskedelem negatív válasza a szektort ért folyamatos támadásokra, hanem piaci törvényszerűség, ami alól senki nem tudja kivonni magát. Az infláció kordában tartása minden piaci szereplő elemi érdeke, de ehhez ellátási lánc szinten kell feltárni és kezelni az áremelkedést előidéző okokat, gazdasági tényezőket, meghagyva a vállalkozások számára a piaci logika alapján történő döntési szabadságot.

Az árrésstop háztartási szerekre történő kiterjesztése ugyanilyen hosszú távú negatív hatásokkal jár, rövid távú pozitív hatása az inflációra azonban nincs, vagy elenyésző lehet, ennélfogva közgazdaságilag nehezen értelmezhető, gyakorlatilag csak ideiglenesen lefojtott inflációs adatokat produkáló adminisztratív intézkedés lenne.