Nincs vége az árhorrornak: folyamatosan drágul a magyarok kedvenc sajtja

Egy év alatt 89 százalékkal emelkedett az Agrár-közgazdasági Intézet október elejei adatai alapján az átlagos feldolgozói átadói ár a trappista sajtok esetében – mondta a Tej Szakmaközi Szervezet és Terméktanács feldolgozói társelnöke, aki egyben a FrieslandCampina Hungária Zrt. vezérigazgatója is. Arról, hogy a tejtermékek ára az egekbe szökött, korábban már mi is írtunk, azonban az árhorrornak még nincs vége.

Szautner Péter most az Indexnek elmondta, hogy a drágulás hátterében több tényező is áll. Többek között a tejfeldolgozás rengeteg energiát igényel. A fűtés, a pasztőrözés, illetve a késztermék tárolásakor nélkülözhetetlen hűtés központi szerepet játszik a tejtermékek gyártása során, amelynek a folyamata rendkívül energiaigényes, ezáltal jelentősen növeli a költségeket az energiaárak drasztikus emelkedése is a tejfeldolgozó üzemekben.

Ezenfelül a csomagoló- és adalékanyagoknál is extrém árnövekedést tapasztalnak az előállítók. Minden további feldolgozóipari önköltségelem (logisztika, vegyszer, munkaruha, szennyvízköltség stb.) kiszámíthatatlanul és folyamatosan emelkedik. A költségek nagy részének esetében nemcsak azok árának emelkedése játszik szerepet, hanem az import-csomagolóanyagoknál a folyamatosan gyengülő forintárfolyam is, ami jelentősen tovább drágítja egyes anyagok és szolgáltatások árát.

A tejtermékek előállítása során a legfontosabb elem a hazai nyerstej, amelynek a termelői ára éves szinten 65-70 százalékkal emelkedett

– mondta Szautner Péter, aki közölte, hogy az alapanyag termelése az elmúlt években folyamatosan emelkedett. Ugyanakkor jelenleg lassulás észlelhető, de a hazai megtermelt tej mennyisége még így is teljes mértékben képes a belföldi fogyasztás kiszolgálására és a hazai gyártású tejtermékekhez szükséges alapanyag biztosítására. Így alapanyaghiány nem tapasztalható, azonban az exportpiacokon is magas igény mutatkozik a hazai nyerstejre, amelynek mintegy 9,5 százalékát külföldre szállítják, ennek a magasabb árai és a gyenge forint miatti előny szintén hajtják az alapanyag-drágulást.  

A tejtermelők esetében az inputanyagok, valamint az állattartásban felhasznált üzemanyag, takarmány és energia árának emelkedése, illetve az ezeket szükségszerűen lekövető élőmunka-költség növekedése, valamint a munkaerőhiány eredményezi a drágulást.

A terméktanács társelnöke szerint az alapanyag-beszerzés, a szállítás és a bérköltségek növekedése csak úgy gazdálkodható ki, ha a tejtermelő és a tejfeldolgozó az elszenvedett drasztikus költségnövekedések azon részét, ami hatékonyságnöveléssel vagy egyéb, belső költségcsökkentő akciókkal már nem gazdálkodható ki, tovább tudja terhelni az ellátási lánc következő szereplője felé, azaz végül ezek a költségek megjelennek a fogyasztói árakban is. Ezek a kedvezőtlen hatások pedig nemcsak a trappista sajt, hanem minden feldolgozott tejtermék önköltség- és ebből adódóan az átadási árak növekedésében is alapvető szerepet játszanak.

Több év átlagához viszonyítva az év első felében jól tartotta magát a tej, a vaj, illetve a trappista sajt értékesítése, bár júliustól kezdve már érezhető bizonyos lassulás, a tejtermékek többségének esik a fogyasztása, egyetlen kivétel talán a hatósági áron kapható 2,8 százalék zsírtartalmú UHT-tej. Október elejéig pedig az előző évekhez képest a tejföl 5, míg az ömlesztett sajtok értékesítése 13 százalékkal csökkent.

Szautner Péter kiemelte: törvényszerű, hogy a magas fogyasztói árak –  amennyiben a bérek növekedése ezzel nem tart lépést, és a háztartások reáljövedelme is csökkenni kezd – negatív hatással lesz az eladott élelmiszerek, így a  tejtermékek fogyasztásának mennyiségére is.

Ugyanakkor az élelmiszer-fogyasztás – jellegéből adódóan – kevéssé rugalmas, de az összetétele megváltozhat. Egyes termékcsoportok fogyasztása jobban vagy kevésbé sínyli meg ezt a tendenciát. Ez a csökkenés a tejtermékek közül a magasabb minőségű, drágább, bio, prémium stb. tejtermékeket érintheti először, míg a legnagyobb volumenben, a legtöbb háztartás által fogyasztott termékkategóriák fogyasztása kisebb mértékben változhat majd.

Kitért arra is, hogy a trappista sajtok a drágulás miatt  közelítenek az importsajtok árához, de arról nincs szó, hogy a trappista általánosan drágább lenne az importsajtoknál, például a francia brie-nél. Sőt, a számok azt mutatják, hogy a trappista a legnagyobb forgalmú üzletláncokban továbbra is szignifikánsan olcsóbb. A nyugat-európai sajtüzemek a piac méretéből, az üzemméretből adódóan általában hatékonyabbak, ebből adódóan jelentős előnyre tehetnek szert az egy kiló késztermékre jutó költségekben, ugyanakkor az alapanyag-, az energia- és a gyártási költségek más európai országokban is nőttek, tehát az importsajtok ára is megdrágult az utóbbi időben, és ezt még a gyenge árfolyam is tovább növeli.

A legfontosabb különbség azonban, hogy míg egy kilogramm trappista előállításához átlagosan 9,5-10,5 liter tejre van szükség, addig egy kilogramm brie sajt anyagszükséglete csak 7-7,5 liter tej, tehát a felhasznált alapanyag mennyisége és így a költsége is jelentősen eltér

– tette hozzá.