Delfinszámlálók és "gazdag szegények": máshogy töltik szabadidejüket

Japánban, az USA-ban egyre inkább jellemzőek az olyan szabadidős tevékenységek, melyek megosztáson alapulnak, hasonlóan a szálláshelymegosztáshoz, csak itt éppen az ápolandó hobbikerten (kertshare), vagy a bevásárlóközpontok fűtött, őrzött parkolóin osztoznak, utóbbit futópályaként használva.

Az egyre elterjedtebb otthoni munkavégzés azonban sokak számára stresszt, bizonytalanságot szül, amit a nagy multicégek úgy próbálnak meg feloldani, hogy juttatási rendszerükbe rehabilitációs célú szabadidős tevékenységeket, utazásokat építenek be, amihez még fizetett szabadságot is biztosítanak.

Akadnak olyanok, akik feltöltődés gyanánt önkéntes munkát, például delfinszámlálást, teknősmentést vállalnak, mondván, ez jobban motivál és feltölt, mint az élvezethajhász szórakozás.

Mások épp ez utóbbira vágynak, az úgynevezett "képzelt hedonisták", akiknek az a fontos, hogy az előre elképzelt élményt átéljék, ők mindig valami extrát keresnek. Szakemberek "gazdag szegényeknek" nevezik őket, mivel a rengeteg munka ugyan vagyonhoz juttatja őket, azonban szabadidejük szinte nincs, így azt a keveset sokféle tevékenység kipróbálására akarják fordítani.

Ez új típusú szakembereket hívott életre, élménytervezőket, képzeletmérnököket, akik épp az ő igényeiket elégítik ki.

Itthon persze más a helyzet, hiszen mi még az átlagos szórakozást, gyakran még a belföldi utazást sem tudjuk megfizetni, az évi átlag 55 ezer, szabadidős tevékenységre költött forintunkból.

A magyarok harmada ugyanis otthon tölti a szabadidejét, tévézéssel, olvasással, takarítással, receptgyűjtéssel.