A hajdani Merkur forgalmáról csak álmodnak a mai autóértékesítők

A kereslet és a lakossági igények jóval meghaladták a kizárólag szocialista márkákból álló autókínálatot, de nyugati autókkal csak elvétve lehetett találkozni az utakon. Az 1989-ig működő Merkur statisztikáit a rendszerváltás után csak 2001-ben sikerült utolérni, majd az azt követő években túlszárnyalni. A keleti autóipar remekeire 10 % előleget kellett befizetni, a várakozási idő innen kezdve akár 2-5 év is lehetett (a Skoda egy év alatt, a Dacia egy éven belül megjött).

Az átvétel napján megindult a roham az autókért, a kívánt színért sokszor meg kellett vesztegetni az illetékeseket. Ha elfogyott az adott színű autó és a vevő nem érte be másikkal, akkor hónapokkal meghosszabbodott a várakozás.Az 1988-as statisztikák szerint 360 ezren vártak új autóra, miközben hazánk csak 124 ezer járművet importált abban az évben.

A 60-as és 70-es években igazi kincs volt az autó, a tulajdonosok sokkal jobban vigyáztak a járművekre, mint manapság. 1973-ban 380 ezer autó futott az utakon, a tulajdonosok a járművek 39 %-ára kötöttek casco biztosítást. Mára majdnem kilencszer ennyi autót tartanak nyilván, cascóval kevesebb, mint egyharmaduk rendelkezik.

Ár szempontjából a két végletet a Trabant és a Zsiguli jelentette, a Skoda és a Dacia a rövidebb várakozási idő és a kedvezőbb ár miatt volt népszerű. A kilencvenes években beindult a gépjárműpark cseréje, a nyugati autók vették át a főszerepet. 1990-ben a keleti márkák aránya 94 % volt, ami egy évtized alatt 50 %-ra csökkent, ma 15 % alatti.

A keleti autók átlagéletkora 23 év, a statisztikák szerint még mintegy 150 ezer Lada és Zsiguli, valamint 55 ezer Trabant koptatja az utakat.