Háromfrontos harcot vívnak a magyar szülők: ebbe előbb-utóbb valaki belerokkan

Egy hónap telt el a digitális oktatás bevezetése óta, ami sok családnak azt jelentette, hogy a hétköznapok szervezése, a digitális eszközök és programok biztosítása, a közös tanulás és a munkahelyi feladatok ellátása töltötte ki a mindennapjaikat.

"A jelenlegi helyzet mindenki számára lehet bizonytalan, feszültségekkel teli és szorongató" - mondta el a Pénzcentrumnak Szánthó Tünde, klinikai szakpszichológus jelölt, majd figyelmeztetett:

Az otthoni tanulás és a home office változásokat hoz a már kialakult otthoni szabályrendszerbe is, ezért fontos azokat újra közösen megbeszélni és rugalmasan kezelni.

EZ IS ÉRDEKELHET

Home office-ban dolgozol? Ezt az 5 hibát mindenképp kerüld el

Mutatjuk, mire érdemes figyelni.

Ha mindenkit bevonva, olyan szabályok születnek, amik a család minden tagjára vonatkoznak és nem csak a gyerekekre, akkor azokat a gyerekek is könnyebben betartják. Például meghatározhatjuk a tanuláson vagy munkaidőn kívüli kütyühasználati időt, amit mindenki be tud tartani.

Hogyan segíthetjük gyermekünket a tanulásban?

Pontosan egy hónapja, 2020. március 16-tól a magyar iskolákban a nevelés-oktatás úgynevezett tantermen kívüli, digitális munkarendben folyik. Ahogy arról a Pénzcentrum korábban beszámolt, az országból érkező számos visszajelzés is igazolja, hogy a legfőbb probléma általában az eszközellátottsággal van. Régiós szinten ugyan változó mértékben, de mind intézményi, mind a diákok részéről okozhat fennakadást az informatikai eszközök, illetve a szélessávú internet hiánya.

EZ IS ÉRDEKELHET

Sok gyerekhez el sem jutott a digitális távoktatás híre: ők mind buknak?

Mi lesz velük?

"Igen, az első lépés magának az eszköznek és az internetelérésnek a biztosítása lenne. Sokan használják most a családi gépet vagy telefont, de jó tudni, ha valakink nem állnak rendelkezésére a digitális oktatás eléréséhez a feltételek, akkor a helyi önkormányzathoz, családsegítőhöz, illetve különböző alapítványokhoz fordulhat segítségért" - hívja fel a figyelmet a szakember, majd hozzáteszi, ha van gépünk vagy telefonunk, amit a gyermekek rendelkezésére tudunk bocsátani, akkor fontos beszélni velük az internethasználat szabályairól, hiszen sok kisiskolás eddig nem használta ilyen gyakran ezeket az eszközöket:

"Azért fontos velük (kortól függetlenül) beszélgetni erről, hogyha olyan tartalommal vagy internetes magatartással találkoznak, amit nem értenek, vagy ami megijesztette őket, akkor ők is bátran kérdezzenek és tudják, van hova fordulniuk. A kamaszokkal érdemes arról is beszélgetni, hogy melyek azok a megbízható hírportálok, ahonnan tájékozódhatnak.

Ha rendelkezésre állnak az eszközök és a programok, akkor azzal is segíthetjük gyermekünket, ha lehetőségünk van rá, akkor kinevezünk a lakásban egy helyet, ahol a tanulás zajlik. Olyan helyet próbáljuk kijelölni, ahol nincs nagy nyüzsgés és nyugodtan tudja végezni a feladatait vagy hallgatni az órai anyagokat.

Váljunk tanárrá?

A gyerekek (akárcsak a felnőttek) változóan reagálnak a kialakult helyzetre: van, aki könnyebben alkalmazkodik a digitális oktatásra való áttérésre és van olyan, aki több segítséget igényel. Sok szülő érzi úgy, hogy neki kell felvállalnia a pedagógus szerepét is. Azonban ebben a helyzetben is sokat segíthet a kommunikáció: megkérdezhetjük a gyerekeket, hogy miben igényelnek segítséget és mi az, amit önállóan szeretnének elvégezni? 

Szánthó Tünde szerint most abban támogassuk őket, hogy képesek legyenek önállóan tanulni és kérjenek segítséget, ha elakadtak valamiben. Nem biztos, hogy a krízishelyzet közben hozza majd a megszokott átlagot a gyerek, de gondoljunk bele, hogy vajon tényleg ezen múlik az egész jövője? Mi tudunk ugyanolyan hatékonyan dolgozni, mint a járvány előtti időszakban? Ha a válasz nem, akkor miért várnánk el ezt a gyerekeinktől? Biztos, hogy megéri azon a feladaton veszekedni? Ha lazítunk az elvárásainkon és rugalmasan állunk a helyzethez, akkor könnyebben átvészelhetjük ezt az időszakot.

Ez a kijelentés vonatkozik az oktatásra is. Ne feledjük el, hogy a pedagógusok egy hétvége alatt dolgozták ki a digitális oktatás módszerét. Nem várható el, hogy ezekben a kezdeti időkben ne legyenek hibák, tévedések, rosszul felmért terhelhetőség, túl sok vagy túl kevés feladat. A pedagógusok is próbálkoznak, ismerkednek a helyzettel. Ha kommunikálunk és visszajelzéseket adunk nekik, segítséget kérünk tőlük ha elakadtunk, akkor ők is könnyebben mérik fel, hogy mi működik és mi szorul változtatásra vagy továbbgndolásra.

Ez tulajdonképpen az egész időszakra igaz: mindenki keresi a helyét az új helyzetben. Próbálkozunk, kommunikálunk, majd levonjuk a tapasztalatokat és ha valami nem működik, akkor újratervezünk. Ebben a helyzetben el kell engednünk, hogy mindent tökéletesen csináljunk és arra kell koncentrálnunk, ami segíti a helyzettel való megküzdést: figyelni a saját és a környezetünk igényeire és vigyázni magunkra és egymásra. Elfogadni azt, hogy lehet, hogy ez lesz az az időszak a család életében, amiből ha később visszagondolnak erőt tudnak meríteni: ha ezzel megküzdöttek együtt, akkor jöhet bármi!