Sírhatnak a szlovákok a gázszámla miatt

A statisztikai hivatal adatait nézve érthető, hogy a magyar lakosságot miért viseli meg lelkileg is egy újabb energiaár-emelés, hiszen 2002 óta gyakorlatilag nem volt példa másra. Emelés, emelés és emelés! Elfáradtunk. A gáz ára több mint a háromszorosára emelkedett az elmúlt hét évben, míg az áramért is a 2002-ben érvényes tarifáknál 80%-kal többet kell fizetni. Azt hihetnénk, hogy komoly okunk van az elégedetlenkedésre, és hogy a mostanra kialakult árszintek már túlzottan drágák, már nyugat-európai színvonalúak. Hát nem...

Az elmúlt pár évet vizsgálva a gázárak esetében a magyar lakosság igen komoly fore-ral indult a régió többi, hasonló fejlettségű országához képest. 2007 második félévében az Eurostat átlagos lakossági (minden adót tartalmazó) árait alapul véve a pozsonyiak több mint kétszer annyit fizettek a gázért, mint a budapestiek. Időközben a hazai árak is elkezdtek közeledni az átlag körüli 15 eurós szinthez, amelyet például a csehek, 2008 második felében a Lengyelek, illetve a gazdaságilag sokkal fejlettebb Ausztria polgárai fizetnek. (Bár lényegesen ésszerűbbnek tűnik, hogy országunkat inkább azokhoz az országokhoz hasonlítsuk, amelyek 40 évig egy "külön barátságban" éltek együtt velünk, mint sem hogy az osztrák árszínvonalat vegyük viszonyítási alapul, azért tájékoztató jelleggel érdemes pillantást vetni a nyugati szomszédunk áraira is egy-két esetben).

A román árak a legalacsonyabbak a térségben, ehhez hozzá kell tenni, hogy Romániában mind a mai napig komoly gáztermelés folyik, így jóval kisebb a gázimportjuk, mint a régió többi államában (csupán 30% körüli), ettől függetlenül igencsak érdekes, hogy a román és szlovák lakossági árak között négy-ötszörös eltérés van.

A magyar árak nagyjából a lengyel tarifákkal mozogtak együtt az elmúlt időszakban, meglehetősen szűk sávban 15 cent környékén. A lengyel árakban szintén nem volt nagyobb kilengés 2007 óta, nagyjából a hazai tarifákkal mozogtak együtt, igaz, náluk volt 17 cent feletti ár is. A románok - akárcsak a gáz esetében - szintén messze alacsonyabb díjakat fizetnek a térség többi államához mérten, a tárgyalt időszakban egyszer sem emelkedett az ottani díjszabás 11 cent fölé, amely közel a harmada a cseh és osztrák tarifáknak.

Akárcsak a gáznál, az áram esetében is - a régióban - a magyar árak az alsó részben mozognak.

Szlovákiában és Csehországban mind a gáz, mind az áram esetében a lakosság kénytelen jobban a zsebébe nyúlni, a szlovákoknál például 2008 első félévében 70%-kal volt magasabb az átlagos lakossági gáztarifa az iparihoz képest, de az azóta eltel időszakban sem csökkent 35% alá. Az áramszolgáltatásánál arányaiban a csehek fizetik a legtöbbet egy kilowattóráért, igaz, az elmúlt pár évben itt nem volt nagyobb különbség 40%-nál. A lengyelek nagyjából kiegyensúlyozottan kezelték a díjszabást +/- 10%-os eltérések közepette, az áramnál többnyire negatív, a gáznál pedig többször pozitív kilengéssel. Az Eurostat adatai szerint a magyar lakossági átlagos tarifák az elmúlt időszakban az ipari alatt tartózkodtak, főként a gáznál, ahol 20-30%-os különbség is tapasztalható volt. A románok (akárcsak mi) egyértelmű döntést hoztak a szociális szempontok mellett, gáz esetében a lakossági tarifa alig 60-70%-a az iparinak, míg a villanynál csupán 20% körüli különbség van.

Persze a magyar emberek ettől még nem lesznek boldogabbak (bár talán egy páran igen), azonban ez az összehasonlítás azt is magában foglalja, hogy a hazánknak is előbb vagy utóbb szembe kell néznie az energiapolitika, azon belül is főként a (burkolt) támogatási rendszerek felülvizsgálatával, ami vélhetően tovább fogja emelni a már most is magasnak tartott lakossági árakat.