Végleg szétszakadhat az egyik nagyhatalom: népszavazást tartanak: ez lehet a Brexit 2.0?

Október 19-én népszavazást tartanak a kanadai Alberta tartományban arról, hogy megkezdjék-e a Kanadától való elszakadás későbbi referendumához vezető jogi folyamatot. A voksolás nem jelenti azt, hogy a tartomány egyik napról a másikra függetlenné válhat, politikai jelentősége mégis komoly. A kanadai föderációval szembeni elégedetlenség ugyanis évek óta erősödik a nyugati tartományban, ahol sokan úgy érzik, hogy Ottawa a gazdasági érdekeik ellenében alakítja az ország energiapolitikáját.

A Reuters által ismertetett Angus Reid-felmérés szerint az albertaiak 66 százaléka Kanada része maradna. A megkérdezettek háromötöde ugyanakkor úgy véli, hogy a szeparatista mozgalomnak soha nem lesz vége. Ez arra utal, hogy a referendum eredményétől függetlenül továbbra is komoly politikai kérdés maradhat a tartomány és a szövetségi kormány viszonya.

Alberta mintegy ötmillió ember otthona, és Kanada egyik legfontosabb energetikai központja. A tartomány gazdaságában meghatározó szerepet játszik az olajipar, ezért a szövetségi környezetvédelmi szabályozások és a nyersanyag-kitermelés jövője közvetlenül érinti a helyi vállalkozásokat és munkavállalókat.

A szeparatisták egyik legfontosabb érve, hogy a liberális vezetésű ottawai kormány környezetvédelmi politikája korlátozza Alberta olajiparát, miközben a tartomány a gazdasági teljesítményéhez képest keveset kap vissza a szövetségi rendszerből. A függetlenség hívei szerint a helyben megtermelt bevételekről és az erőforrások felhasználásáról nagyobb arányban kellene a tartománynak döntenie.

Cory Morgan, a függetlenséget támogató Pathway to Independence szervezet alapítója a Reutersnek úgy fogalmazott, hogy szerinte a kanadai rendszer a központi kormányzatnak és a központi régióknak kedvez a külső, termelő tartományok rovására.

A vita tehát elsősorban gazdasági természetű. Míg a francia nyelvű Quebecben a szeparatizmus hagyományosan a kulturális és nyelvi önazonossághoz kapcsolódik, Albertában a pénzügyi újraelosztás, az energiapolitika és a tartományi önrendelkezés került a középpontba.

Mark Carney számára is kellemetlen a helyzet

A népszavazás Mark Carney kanadai miniszterelnöknek is komoly politikai kihívást jelent. A kormányfő az ország egységének megőrzését a politikája egyik központi elemévé tette, miközben az Egyesült Államok vámintézkedéseivel és Donald Trump ismételt, Kanadára vonatkozó annektálási kijelentéseivel is szembe kell néznie.

Carney Albertában nőtt fel, és a referendum előtti héten aktívan kampányolt amellett, hogy a tartomány maradjon Kanada része. A nemzeti összetartozásra hivatkozva azt hangsúlyozta, hogy az ország tartományai közötti kapcsolat nem pusztán a befizetett és visszakapott pénzek mérlegéről szól.

A kormányfő a szeparatista elégedetlenség enyhítésére gazdaságpolitikai engedményeket is tett. Visszavont bizonyos környezetvédelmi intézkedéseket, és támogatott egy olyan tervezett olajvezetéket, amely növelhetné Alberta ázsiai exportját. Ezzel Ottawa részben éppen azokat az aggályokat igyekszik kezelni, amelyek a függetlenségi mozgalom megerősödéséhez vezettek.

A kérdés azonban az, hogy ezek a lépések elegendőek-e a bizalom helyreállításához. A szeparatista tábor egy része ugyanis nem egyszerűen a jelenlegi kormány politikájával elégedetlen, hanem magát a szövetségi rendszert tartja igazságtalannak.

Sokan csak üzenni akarnak a szövetségi kormánynak

A népszavazás egyik sajátossága, hogy a függetlenségi folyamat elindítását támogató választók motivációi sem feltétlenül azonosak. Az Angus Reid felmérése szerint azoknak az albertaiaknak a körében, akik egy jövőbeli, kötelező erejű elszakadási referendumon igennel szavaznának, 60 százalék azt mondta, hogy elsősorban üzenni szeretne a szövetségi kormánynak. Mindössze 37 százalék jelölte meg célként egy önálló ország létrehozását.

Ez azért lényeges, mert a mostani voksolás támogatása nem feltétlenül jelent egyet a tényleges függetlenség támogatásával. Egyes választók a népszavazást politikai nyomásgyakorlásra használhatják, abban bízva, hogy Ottawa komolyabban veszi Alberta gazdasági és politikai követeléseit.

A tartomány miniszterelnöke, Danielle Smith a referendum kiírása ellenére Kanada egységének fenntartását támogatja. A kérdést azért tűzte napirendre, mert hónapokon keresztül nyomást gyakorolt rá a kormányzó Egyesült Konzervatív Párt egy kisebb, de hangos szeparatista csoportja. Smith korábban azt mondta, hogy amennyiben a választók támogatják az elszakadási folyamat megindítását, kezdeményezni fogja egy későbbi, kötelező erejű népszavazás előkészítését.

A referendum legfontosabb hosszú távú kérdése az lehet, hogy mi történik a szeparatista mozgalommal, ha a választók többsége Kanada mellett teszi le a voksát. Duane Bratt, a calgaryi Mount Royal Egyetem politológusa szerint a függetlenség hívei már megszervezték magukat, hálózatokat építettek ki, és politikailag is mozgósítható közösséget hoztak létre.

A mozgalom ezért akkor is fennmaradhat, ha most nem sikerül elérnie a célját. A támogatók a jövőben újabb referendumot követelhetnek, vagy önálló politikai pártot alapíthatnak, hogy a tartományi és a szövetségi választásokon is képviseljék a függetlenség ügyét.

A tényleges elszakadás azonban rendkívül összetett folyamat lenne. A szeparatista csoportok már készítettek átmeneti terveket, de továbbra is számos alapvető kérdés megoldatlan. Ilyen például a védelem megszervezése, a pénznem megválasztása, a határellenőrzés, valamint az új állam gazdasági és intézményi kapcsolatainak kialakítása Kanadával.

Egy esetleges függetlenségi folyamat ráadásul nem kizárólag Alberta és Ottawa ügye lenne. A tartomány jövőjét érintő tárgyalásokban más kanadai tartományoknak és az őslakos közösségeknek is szerepük lehetne. A hétfői népszavazás így nem feltétlenül tesz pontot Alberta függetlenségi vitájának végére. Akkor is hosszú távú következményei lehetnek, ha a tartomány végül Kanada része marad, hiszen a voksolás megmutatja, mekkora politikai támogatást élvez az ottawai kormány gazdaságpolitikájával szembeni elégedetlenség.