Sokkoló látlelet a magyar oktatási rendszerről: a diákok több mint negyede nem is érti, miről olvas

„Nem újdonság, hogy a 15 évesek olvasási készségeit mérő, nemzetközi PISA-felmérésen, valamint a hazai kompetenciamérésen is számottevő a gyengén teljesítő magyar diákok aránya. Kutatásunk során megtaláltuk a rendre alulteljesítő gyerekeket – a vizsgálatunk alapján a tanulók mintegy negyede már az olvasás technikájának elsajátításában is nehézségekbe ütközik” – magyarázza dr. Sipos Zsóka gyógypedagógus és logopédus, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola oktatója, a Meixner Alapítvány oktatási szakértője.

Sipos Zsóka a negyedikes gyermekek olvasási képességeit mérő vizsgálatához a Meixner Ildikó nevéhez fűződő olvasólapokat használta. A kutatást egy 1000 fős, iskolai végzettségre, település- és iskolatípusra egyaránt reprezentatív mintán végeztek el, a felmérés pedig megerősítette a többi nagymintás vizsgálat – vagyis a PISA- és a kompetenciatesztek – eredményeit.

„A gyerekek olvasási képességeit a szülő szociokulturális háttere jelentősen befolyásolta, vagyis a magasabb iskolai végzettséggel rendelkező anyák gyermekei jobban teljesítettek a felmérésen. Vizsgáltuk azt is, hogy a nehezen olvasó diákok mennyire jutnak hozzá a megfelelő szaksegítséghez. Sajnos azt láttuk, hogy ezeknek a gyermekeknek mintegy kétharmada semmilyen segítséget nem kap” – magyarázza a szakértő. Hozzátette:

azok a tanulók jutnak nagyobb eséllyel szakmai támogatáshoz, akik nemcsak lassan és sok hibával, döcögve olvasnak, de az olvasott szöveg értelmezésével is gondjaik vannak.

Az ellátatlan, segítség nélkül maradó gyerekek magas aránya szükségessé teszi, hogy ne csak a gyógypedagógusok, fejlesztőpedagógusok rendelkezzenek olyan tudással, amivel segíthetik ezeknek a diákoknak az oktatását. Az Apor Vilmos Katolikus Főiskolán minden leendő pedagógus képzésében hangsúlyos szerepet kap az oktatási módszerek gazdagítása, a differenciáló-segítő szemléletmód kialakítása. A főiskola részt vesz a Magyar Tudományos Akadémia köznevelési kutatópályázatai közül többek között a Pécsi Tudományegyetem által koordinált „Fluens olvasás és szövegértés” Kutatócsoport munkájában is.
A járvány még mindig érezteti negatív hatását

A szakértő szerint a pandémia időszaka és a kényszerű otthontanulás még inkább kiélezte a gyerekek közti társadalmi különbségeket.

„Az óvodapedagógusok azt vették észre, hogy a Covid-járvány időszaka alatt megnőtt azoknak a gyermekeknek a száma, akik 3 éves korukra még nem beszéltek. Ez nem véletlen, hiszen a pandémia ideje alatt a gyerekeket sokkal kevesebb új impulzus érte, márpedig ez sok esetben a beszédfejlődésüket is visszavetette. Az írott nyelv elsajátításának azonban a beszéd az alapja, így azok a gyerekek, akik ezen a téren már óvodáskorukban hátrányba kerülnek, valószínűleg több nehézséggel találkoznak majd az iskolában is” – mondja Sipos Zsóka.

A szülő számára árulkodó jel lehet, ha azt látja, hogy a gyermekének nehezen jutnak eszébe a szavak. Sipos Zsóka kiemelt jelentőségűnek tartja, hogy az iskolás kor előtti időszakra kialakuljon a gyermek nyelvi tudatossága is, vagyis a kicsiknek meg kell érteniük, hogy a nyelvünk építőkockákból épül fel.

A szakembereknek és a szülőknek is érdemes odafigyelniük arra, hogy egy nagycsoportos gyermek tud-e szótagolni, a szótagokat megszámolni, le tudja-e választani a szavak első és utolsó szótagját. Ugyancsak árulkodó jel lehet, ha egy gyerek nehezen emlékszik a szóban elhangzó mesék elejére, azok szereplőire és magára a történetre

– teszi hozzá Sipos Zsóka.

A szakértő szerint a megfelelő mennyiségű és minőségű impulzusok, ingerek a gyerekek beszédfejlődése szempontjából elengedhetetlenek. Kiemelt jelentősége van a közös családi programoknak, a meseolvasásnak, a mondókázásnak és a beszélgetésnek is, ugyanakkor nagyon fontos, hogy a gyerekeknek legyen lehetőségük minél több olyan tevékenységet kipróbálni, ami iránt valóban érdeklődnek.