Itt a friss PISA-felmérés: sereghajtók vagyunk problémamegoldásban is

A világszerte 72 országban, több mint félmillió középiskolás bevonásával készült kompetenciafelmérésbe első alkalommal került be a diákok együttműködési képességét tesztelő modul. A rossz teljesítmény egyik oka a tudásalapú magyar oktatás, ami nem a képességekre épít. Az együttműködési képességet változatos feladatokon keresztül vizsgálták a felmérésben, az egyikben például a diákoknak két mesterséges intelligencia csapattárssal kellett chaten kommunikálva megválaszolniuk kérdéseket egy kitalált országról, miközben a gépek folyamatosan megnehezítették a közös munkát.

Míg az OECD átlag 500, a magyar diákok mindössze 472 pontot értek el. A posztszovjet országok közül előttünk van Észtország (535), Szlovénia (502), Csehország (499), Lettország (485) és Horvátország (473) is. Mögöttünk mindössze Litvánia (467), Szlovákia (463) és Bulgária (444) végzett a mért államok közül. A legjobb helyen Szingapúr végzett 561 ponttal.

A világ élmezőnyében a kelet-ázsiai országok és az angolszász országok szerepelnek, valamint jól teljesítettek a sokszor hivatkozott finnek vagy az elmúlt években felzárkózó észtek is. A régiós lemaradásunkat alátámasztja, hogy az OECD számításai alapján is lényegesen (10 ponttal) a gazdasági potenciálunk alatt teljesítünk. Viszont, ha a kiszámolt 10 ponttal többet értek volna el a magyar diákok, még akkor is elmaradnánk a csehektől, a szlovénoktól és az észtektől is. Ez arra enged következtetni, hogy ezek az országok gazdasági erejükön felül teljesítenek az oktatásban.

Mi magyarázhatja a gyenge eredményeket?

Míg a magyar oktatás alapvetően tudásalapú és költők életrajzát, valamint történelmi dátumokat kérnek számon feleléskor, a PISA új modulja készségeket mér. Nem csoda hát, hogy a magyar diákok nem tudtak mit kezdeni az olyan feladatokkal, amikor például két, számítógép által irányított játékossal kellett együtt dolgozniuk a Xandar nevű, fiktív országról szóló kérdések megválaszolásán. A feladat során a diákoknak el kellett dönteniük, hogy a csapat milyen szabályok szerint dolgozzon, egyáltalán legyenek-e a közös munkának szabályai. Majd később a feladat során számos hirtelen szembejövő problémát kellett megoldaniuk, például a robotok szándékosan megszegték a korábbi megállapodásokat.

A rossz eredmények másik oka a magyar iskolarendszer, illetve a társadalom egyenlőtlensége. Míg a gyerekek családi helyzete a problémamegoldás modulnál kevésbé meghatározó a legtöbb vizsgált országban, hazánkban most is jelentős tényező: nálunk határozza meg legjobban az elért pontszámot a diák élethelyzete. Így volt ez az eddigi három, PISA által vizsgált tárgynál - a matematikánál, a szövegértésnél és a természettudománynál - is, és szintén igaz a kollaboratív problémamegoldásra. Ez egybecseng a sokak által kialakult képpel, miszerint itthon csak azok a diákok érnek el jó eredményt, akiknek szülei finanszírozni tudják a különórákat, a többieknek marad a készségeket figyelmen kívül hagyó nemzeti kerettanterv.

Az OECD-országokban átlagosan a diákok 8 százaléka ért el kimagasló eredményt, 6 százalékuk pedig nem érte el a minimum szintet sem. Ez az arány nálunk 3 százalék és 9 százalék: tehát kevesebb, mint feleannyi tehetségünk van és másfélszer annyi leszakadónk. Különösen lesújtóak ezek az adatok az élbollyal összehasonlítva: Szingapúrban például a diákok 21 százaléka nevezhető kiemelkedő tehetségnek.

Van remény

Napjaink munkahelyein egyre fontosabb, hogy másokkal együttműködve - legyenek azok kollégák, beszállítók vagy akár ügyfelek - tudjunk problémákat megoldani. Az OECD statisztikái szerint az ilyen készségekben erős emberek jóval többet keresnek a többieknél. Nem túlzás, hogy egyre komplexebbé váló világunkban a 21. század egyik legfontosabb munkavállalói képessége a problémamegoldás lesz. Itthon először a multicégeknél jelent meg az igény a problémamegoldásban jártas munkavállalókra. Ma már azonban számos területen megkövetelik ezeket a készségeket a jelentkezőktől. Az ilyen készségekre utalnak az álláshirdetésekből jól ismert “csapatjátékos", “gyors tanuló" és “jó szervező és kommunikátor" kifejezések.

- mondja Juhász István, a Case Solvers egyik alapítója, akik tehetséges diákok kollaboratív problémamegoldó-képességét esetversenyek szervezésével fejlesztik itthon és külföldön egyaránt.

A hazai egyetemistáknak szóló esetversenyek az elmúlt években megszaporodtak: a Case Solvers által végzett felmérés szerint míg a 2012-es tanévben alig kilenc ilyen verseny volt Magyarországon, napjainkra ez a szám meghaladja a negyvenet. Ebben közrejátszik, hogy a vállalatok is egyre inkább keresik az ilyen munkavállalókat. Az esettanulmány-versenyek pozitív hatása a PISA-felmérés eredményein is tetten érhető, például Kanada esetében, ahol az esetversenyeknek már a középiskolákban jól bejáratott, kialakult rendszere van.