Havi egymillió forintos segítség a babák után? Elképesztő jólétben élnek a Bécsbe menekült magyarok

Lilla és Áron 2023 őszén költöztek Berlinből az osztrák fővárosba, hogy közelebb legyenek az itthon élő családtagjaikhoz. Mint mondják, Berlin nem jött be nekik, túl nagy volt, elveszettnek érezték magukat. Ahogy Lilla fogalmaz: „Úgy éreztük, mindenki Berlinbe megy”. Nagyon nehéz volt albérletet találniuk. A Kaiserstadt ismerős volt nekik, ha más nem, az Adventi vásáros látogatások kapcsán. Barátaik is laktak itt. Lilla egy francia élelmiszeripari cégnél, Áron egy IT multinál talált állást. Bence fiúk tavaly szeptemberben látta meg a napvilágot egy helyi klinikán.

Martin és Viktória 2025 tavaszán itthonról költöztek ki. A döntésük oka alapvetően nem anyagi jellegű volt, de azért az sem volt elhanyagolható szempont. Martin szoftverfejlesztőként 1,5-szer, Viktória építészmérnökként 2-szer annyi pénzt visz haza, mint otthon. Ebből minden hónapban félre tudnak tenni. Kislányuk, Laura karácsony után néhány nappal született.

Lilláék tapasztalata alapján Bécs családiasabb, mint Berlin. Bár kevésbé multikulti mint a német főváros, de itt is szinte mindenki beszél angolul. Az ügyintézés sokkal egyszerűbb, mint ott. A hivatalokban, kedvesebbek, nyugodtabbak az osztrákok, mint a németek. Martin azért kicsit árnyalja az idilli képet:

Bár tényleg a takarító néni is beszél angolul, de azért a hivatalokban jobban szeretik, ha valaki németül szólal meg. Kicsit olyanok, mint a magyarok.

Martin munkahelyén - annak ellenére, hogy egy, még a Monarchia idején alapított, osztrák gyökerű cég- nagyon nemzetközi a hangulat, 140 nemzetiséget képviselnek. Felülreprezentáltak a kelet-európaiak, szerbek, csehek, horvátok, magyarok és a Közel- keletiek. A mindennapi tapasztalata alapján Bécs igazi világváros, biztonságos és nyugodt hely.  Semmilyen atrocitásnak nem voltak tanúi az elmúlt 2,5 évben. A család kedvence az arab piac, ahová sűrűn járnak bevásárolni.  

Teljes az összhang közöttük abban, hogy az élet, főleg az esti, éjszakai programok terén Bécs  unalmasabb, mint a magyar főváros, még ha ez, kisgyerekesként kevésbé fájó is nekik. A  bulizás hátra szorult a prioritáslistájukon. Lilla francia kollégái is Budapestre járnak, ha éjszakai programokra vágynak. Bécs éjjel – a turistákkal zsúfolt 1. kerületet kivéve – meghal. Frappáns megfogalmazása szerint „a helyiek a tyúkokkal mennek aludni.” A boltok hétközben is korán zárnak, vasárnap pedig mindenhol lehúzott rolókat talál a járókelő. Az Ő arab-zsidó negyedük az egyik üdítő kivétel.  

De természetesen a kultúra Bécsben sem hiánycikk, sok program közül válogathatnak. Mint mondják, főleg nyáron rengeteg az ingyenes lehetőség. Koncertek, táncelőadások, non stop kino. Ez utóbbiban a havi bérlet két jegy árába kerül. Érdekes tény, hogy Magyarországon 1-2 héttel korábban jönnek ki a filmújdonságok.  A városban sok ingyenes gyerekprogram van, kisgyerekeknek főként játszóházszerű helyeken. Itt az anyukák is összejönnek. Nagyon rendben tartott játszóterek közül válogathatnak. A lakásuk melletti parkban, működik egy „Familienbad”, kizárólag gyerekes családok részére. Belépőjegyet csak a felnőtteknek kell venni, ami baráti, 4,5 euro. Minden kerületben működik családi központ, ahol számtalan program várja a kicsiket, az anyukák pedig jóga, tanácsadás, tornák közül választhatnak. Születés után egy csomagot kapnak, amiben pelenkák, cumik és különböző cégek és szolgáltatók kuponjai vannak. Martinnak újdonság volt Budapesthez képest, hogy az utcákon, játszótereken sokkal több gyerekes szülőt látni. Sok a magyar szó az utcán, csak a beszélgetésünk napján három honfitárs családdal futott össze véletlenül. Laurát csecsemőúszásra viszik a szülei. Találtak magyar gyermekorvost is az állami ellátásban. 

„Magyar programokban” sincs hiány. Hivatalosan 25-30 ezer magyar él Bécsben, de a valós számuk ennek legalább a duplája. A Collegium Hungaricumban dedikált kolléga foglalkozik a gyerekprogramokkal. Ringató, kerekítő, zenés, mondokázós, beszélgetéses eseményeket szerveznek. A családok öntevékenyek, maguk is találkoznak piknikezős, spontán programok során. A Svung nevű bécsi magyar színház sok gyermekelőadást is tart, többek között havi bábelőadásokat.

A bécsi lakáshelyzet részleteibe Martin avat be minket. Elmondása alapján irigylésre méltó állapotokra derül fény. Az osztrák főváros legalább egy évszázada szociálisan érzékeny hely, amely a lakhatásban erősen érződik. Az első világháború után, a Monarchia összeomlását követően katasztrofális lakhatási válság tombolt: munkáscsaládok tömegei nyomorogtak túlzsúfolt, sötét, higiénia nélküli magánbérleményekben. Ezért a városvezetés 1920-ban elindította az Európában egyedülálló szociális programját. Az úgynevezett „Vörös Bécs” korszakban, vagyis a szociáldemokrata városvezetése alatt kétféle rendszert vezettek be, melyek ma is meghatározók.  Az egyik a Gemeindewohnung (vagyis önkormányzati lakás), amelyben – osztrák viszonylatban - alacsony bérleti díj mellett, határozatlan idejű szerződéssel lehet élni. Ennek feltételei a betöltött 18. életév, legalább 2 éve folyamatosan Bécsben tartózkodás. Jövedelmi határok vannak, de a középosztály számára is elérhető. A lakókat csak nagyon indokolt esetben lehet kiköltöztetni.

Hasonló struktúra a Genossenschaftswohnung (szövetkezeti lakás), amely szintén kedvező bérleti díjjal érhető el, de a beköltözéskor egy egyszeri építési/finanszírozási hozzájárulást kell fizetni. Ez az összeg lakásnagyságtól függően több ezer vagy akár 20-50 ezer euró is lehet, amely kiköltözéskor (részben) visszajár. Mindkettő elérhető nem osztrák állampolgároknak is. A városban járva sok hatalmas, száz éve épített bérháztömböt láthatunk, ezek képezik a fenti két típusú ingatlant. Fontos megjegyezni, hogy a házak döntő része szépen felújított, a lakások  nagyon élhető, jó beosztású, távolról sem „szükséglakás” kategóriájúak. 

A két fiatal anyuka tapasztalata alapján a terhesség, a kisgyerekkel való törődés egyszerűbb, mint otthon. Mint mondják, itt nem stresszelik az embert. A kórházban minden lazább, az orvosok, nővérek barátságosak. A kórházi ebédet, vacsorát egy weboldalról lehetett kiválasztani. Szülés után mindketten 3 napig volt bent, ez az átlag, ha nem merül fel valamilyen probléma.  

A szociális háló a kisgyerekes családok alatt is nagyon erős. A családbarátság itt nem szlogen, hanem a mindennapok része. Két hónappal a szülés előtt kötelező „szabadság” jár a leendő anyának, melyet a cégnek ki kell adnia. Ez idő alatt kapja a teljes fizetését. Szülés után 8 hónapig van „gyes”, ami fizetés alapú, de maximum 2.400 euró. Amiből azért elég jól ki lehet jönni... A terhesség végén a munkáltatóval egyeztetik, hogy az anyuka meddig akar otthon maradni, de ezt később is lehet módosítani.

Lilla éppen ezt teszi, eredetileg szeptemberig tervezte a gyerekkel közös mindennapokat, de jövő év február lett belőle. A 20 fő fölötti vállalatok kérés esetén kötelesek részmunkaidőt adni az anyának a gyerek 6 éves koráig. A törvény ugyanakkor védi a kis cégeket, őket nem kötelezik erre.

Ezért Viktóriának – aki egy építész irodánál dolgozik – kicsit nehezebben megy az egyeztetés. A „papamonat” intézménye mindennapos: a szülés után az apák 1 hónap „csecsemősszabadságot” kapnak, majd a gyerek két éves koráig szabadon eldönthető időpontban újabb egy hónapot. Áron munkahelye nagyon rugalmas volt: a papamonat után még 2 hét fizetett szabadságot húzott rá.  A csecsemő 6 hetes koráig szülésznő jön házhoz, aki Lilláéknál történetesen egy fiatal német fiú volt. Készségesen válaszolt a kérésekre, ha kellett éjszaka is el lehettet érni.

A bölcsődei ellátás kerületként változó. Van privát bölcsőde, amelynek költségét nagyrészt a város fedezi. Lilla és Áron az úgynevezett „tageseltern” (napi szülő) szolgáltatást választják. Bencének „tagesfater”-ja lesz, egy fiatal férfi, aki a saját lakásában 6-8 kisgyerekre vigyáz napközben. Ennek költsége étkezéssel együtt nagyjából havi 100-110 euro. A kisfiú várhatóan februártól élvezi majd ezt a szolgáltatást.

Az ingatlanpiacot Bécsben – csakúgy, mint a legtöbb Nyugat-európai nagyvárosban – az albérletek dominálják. Lilláéknak elvárásuk volt, hogy könnyebb legyen a lakásbérlés, mint Németországban. Sőt azóta – a hazai két lakásukat eladva és hitelt felvéve – a saját otthonukba költöztek. Ezzel kapcsolatban úgy foglamazott:

Ez sokkal drágább lett, mint gondoltuk, de számunkra fontos, hogy otthon érezzük magunkat. A felújítandó lakás annyiba került, mint a pesti Pozsonyi úton egy felújított. Itthon azért nagyobb a kínálat, több az ingatlanhirdetés. A hitelügyintézés viszont nagyon gyors és egyszerű volt, a kamat 3%.

Martin szerint az albérlet nem sokkal drágább, mint Budapesten. Ők egy jó környéken lévő, azon belül drágább utcában álló, új építésű házban a 1,5 szobás, 50 négyzetméteres, erkélyes lakásért havi 1.000 eurot fizettek. Pár hete költöztek egy nagyobb lakásba, Laura babának szüksége volt a saját szobára.

Az itthoninál keményebb a bécsi nyár. A nyári hőség megviselte őket, mindkét lakásban hetekig 28-29 fok volt. Itt ugyanis szigorúak a szabályok a légkondival kapcsolatban: ahhoz, hogy valaki beszereltesse magának, az összes lakó beleegyezése kell. Állítólag ezen a közeljövőben könnyítenek. Sokan a forró napokban emiatt hotelbe költöznek. E tekintetben az irodák sem jobbak, a legmodernebbek kivételével nincs klíma, a nagyvállalatoknál is csak mobilklímák vannak 70-80 munkatársra.  

Tapasztalataik alapján az „átlag” bécsi munkavállaló nem szakad bele a mindennapokba.  Áron Budapesten egy piacvezető IT cégnél dolgozott, ahol megszokta a pörgést. Elmondása szerint az itteni, hasonló profilú vállalatnál kényelmesebb, ráérősebb az élet. „Fejlesztgetnek, de nem viszik túlzásba.” Egy országos start up eseményen 30-40 ember lézengett. Olyan, mint az említett éjszakai élet, Budapesthez képest gyerekcipőben jár ez a szektor. „Érezhető, hogy gazdaságilag nem erre pörögnek rá, bár digitálisan még így is a németek előtt járnak.”   

Martin így summázza a mindennapokat: „Bécs érezhetően jobban működik, mint Budapest. Látszik a sok pénz és hogy azt a városlakók érdekében költik el. Budapest szebb, de Bécs minden szempontból előttünk jár. Sokkal több és jobb minőségűek a bicikliutak, magasabb színvonalú a tömegközlekedés. Kirívó a különbség az egészségügy területén. Az utcákat, köztereket folyamatosan felújítják, foglalkoznak velük. A városvezetés aktívan tesz a klímaváltozás ellen: nagyon sok helyen parkosítanak, zöld területeket építenek. 10 év múlva ez egy zöld város lesz. Nap mint nap tapasztalja az ember, hogy az adója jó helyre megy, abból neki adnak vissza.”