Benéztünk a számok mögé, sehogy sem jön ki a matek: sok magyar melós érezheti magát átverve?

A Központi Statisztikai Hivatal legfrissebb, 2025. májusra vonatkozó adatai újabb részletet tárnak fel a hazai kereseti viszonyokról. Az összkép – bár első ránézésre bíztató – közelebbről vizsgálva jóval árnyaltabb. A teljes munkaidőben foglalkoztatottak bruttó átlagkeresete 702 800 forintra nőtt, míg a nettó átlagkereset 483 000 forintot ért el, ami 7,8, illetve 7,7%-os növekedést jelent az előző év azonos időszakához képest. A reálkeresetek – vagyis az inflációval kiigazított bérek – viszont csupán 3,2%-kal emelkedtek, ami mérsékelt javulást jelez a vásárlóerő szempontjából.

Külön figyelmet érdemel a mediánkeresetek alakulása, amelyek a lakosság többségének jövedelmi viszonyait jobban tükrözik, mint az átlagértékek. Májusban a bruttó mediánkereset 562 300 forint volt, a nettó pedig 391 200 forintot tett ki. Ezek az értékek 7,9, illetve 8,2%-kal magasabbak, mint egy évvel korábban, ami azt jelzi, hogy nemcsak a felső jövedelmi szinteken tapasztalható bérnövekedés, hanem a középső sávban is mérhető elmozdulás történt. Ugyanakkor a mediánértékek relatív alacsonyabb szintje ismét rávilágít arra a régi, de sokszor elfeledett statisztikai igazságra, miszerint az átlag könnyen félrevezető lehet.

De hogyan számolják?

Valójában az átlagkereset számítása egy egyszerű matematikai művelet. A vizsgált csoport összes keresetét összeadják, majd elosztják a dolgozók számával. Ez a módszer azonban érzékeny a szélsőséges – vagy más szóval kiugró – értékekre. Elég néhány extrém magas fizetésű felsővezető vagy multinacionális vállalati vezető, hogy az átlagot jelentősen felfelé torzítsák, még akkor is, ha a dolgozók túlnyomó többsége ennél jóval kevesebbet keres.

Ha például tíz emberből kilencen 400 000 forintot visznek haza, de a tizedik 3 millió forintot, az átlagkereset máris meghaladja az 650 000 forintot, miközben a kilenc dolgozó ebből semmit sem tapasztal.

EZ IS ÉRDEKELHET

Brutális bérszakadék Magyarországon: minden harmadik ember szinte éhbérért dolgozik

A legfrissebb jövedelmi adatok szerint Magyarországon tovább nőtt a kereseti egyenlőtlenség.

Ezzel szemben a medián olyan középértéket jelöl, amely pont félbevágja a kereseti mezőnyt. A munkavállalók fele ennél kevesebbet, a másik fele pedig ennél többet keres. A medián tehát sokkal ellenállóbb a szélsőséges értékek hatásával szemben, és

épp emiatt tekinthető megbízhatóbb mutatónak a társadalom egészének bérhelyzetét illetően.

Ha a medián jóval alacsonyabb az átlagnál – mint ahogyan ez Magyarországon hosszú évek óta jellemző –, az arra utal, hogy jelentős a jövedelmi szórás, és hogy a bérnövekedés elsősorban a legjobban kereső csoportok javát szolgálja. Szemléltetésként készítettük a következő ábrát: 

A májusi adatok azt mutatják, hogy bár az átlagkeresetek növekedése továbbra is stabil ütemben halad előre, azonban a reálértékű emelkedés már korántsem ilyen látványos. Ennek oka elsősorban az infláció tartós jelenléte, amely folyamatosan csökkenti a bérek vásárlóerejét. Az elmúlt időszakban a leginkább érintett területek az élelmiszer- és lakhatási költségek voltak, így hiába nőnek a nominális fizetések, a háztartások egy része nem érzékel ebből valódi javulást az életszínvonalában. Ez különösen igaz az alacsonyabb jövedelmű rétegekre, akiknek kiadásaiban ezek a költségek aránytalanul nagy súllyal szerepelnek.

A kereseti statisztikák mögött természetesen nem csupán gazdasági, hanem társadalmi folyamatok is húzódnak. A bérek emelkedése a munkaerőhiányos ágazatokban gyorsabb, míg az állami szférában, különösen az oktatásban és egészségügyben, sokszor stagnáló vagy csak lassan növekvő fizetésekkel találkozunk. Ezek az eltérések hosszú távon nemcsak a munkaerő áramlását befolyásolják, hanem a társadalmi feszültségek erősödéséhez is hozzájárulhatnak.

Éppen ezért fontos, hogy a kereseti adatokat mindig a megfelelő kontextusban értelmezzük.

Az átlagbérek növekedése kétségkívül pozitív fejlemény, de nem elegendő feltétele a lakosság általános jólétének. A mediánértékek figyelembevétele, a reálkeresetek alakulása és a regionális, illetve szektorális különbségek elemzése mind hozzájárulhat ahhoz, hogy a közpolitikai döntések valóban célzottan, és ne csupán statisztikailag kedvezően hassanak a munkavállalók életére.

A jelenlegi folyamatok alapján elmondható, hogy a bérek reálértékben nőnek ugyan, de mérsékelten, és a növekedés hatása nagyon különböző lehet attól függően, hogy ki hol helyezkedik el a jövedelmi rangsorban. Az átlagkereset emelkedése tehát önmagában nem jelenti azt, hogy minden dolgozó jobban él, mint egy éve – csupán annyit, hogy a számokban ez mutatkozik meg. A kérdés továbbra is az: hogyan lehet úgy alakítani a bérpolitikát és gazdasági környezetet, hogy a kereseti növekedés ne csak a felső 10-20% kiváltsága maradjon, hanem valóban elérjen a társadalom szélesebb rétegeihez is.

A hazánkban jelenlévő társadalmi problémákra mutat rá a munkanélküliségi statisztikák is. Magyarországon egyszerre nőtt a foglalkoztatottak és a munkanélküliek száma – elsőre ellentmondásosnak tűnik, mégis ezt mutatják a legfrissebb statisztikák. A Portfolio szerint 2025 elején közel 400 ezren vallották magukat munkanélkülinek, ami jóval magasabb a hivatalos adatoknál. További érdekességek és rejtett ellentmondások a NAPICSÁRT videójában részletesebb elemzésre kerülnek:

Valutát tekintve nem is állunk rosszul?

A UBS Global Wealth Report 2025 című jelentése részletes képet ad az európai és globális vagyoni helyzetről. A dokumentum Magyarországot a feltörekvő gazdaságok közé sorolja olyan országokkal együtt, mint Brazília, Kína, India, Lengyelország vagy Törökország. Az egy felnőttre jutó reálvagyon az európai országok döntő többségében növekedett 2023 és 2024 között. A jelentés a medián értékekre helyezi a hangsúlyt, mivel ezeket nem befolyásolják a szélsőséges kiugró értékek, szemben az átlagokkal.

Magyarország 18,6 százalékos növekedéssel vezeti a listát, amit Litvánia (16,9%), Svédország (15,3%), Olaszország (15%) és Lettország (15%) követ. Az EU-tagállamok, tagjelöltek, EFTA-tagok és az Egyesült Királyság közül mindössze két országban csökkent a medián vagyon: Törökországban 20,9 százalékkal, Belgiumban pedig 5,6 százalékkal.

Európa öt legnagyobb gazdasága közül Olaszországban volt a legmagasabb a növekedés (15%), míg az Egyesült Királyságban a legalacsonyabb (5,3%). Franciaország (10,3%), Németország (9,5%) és Spanyolország (9%) a középmezőnyben helyezkedett el. A leggazdagabb Svájcban 7,7 százalékos növekedést regisztráltak. Európán kívül jelentős növekedést ért el Dél-Korea (13,9%), Ausztrália (10,7%), Kanada (9,6%) és Japán (8,6%). Az Egyesült Államokban mérsékeltebb, 2,3 százalékos volt a bővülés, míg Kínában és Oroszországban csökkenést tapasztaltak (6,3%, illetve 8,2%).

Az átlagos vagyonváltozást vizsgálva több európai országban is csökkenés mutatkozott. Törökország (-14,6%) és Belgium (-0,3%) mellett Luxemburg (-1,3%), Észtország (-2,3%), Franciaország (-1,8%) és az Egyesült Királyság (-3,6%) is negatív tartományban zárt. A hosszabb távú, ötéves változásokat vizsgálva (2020 elejétől 2024 végéig) Ausztriában csökkent legnagyobb mértékben az egy főre jutó medián vagyon (18%), míg Cipruson nőtt a legjobban (43,9%). Az öt legnagyobb európai gazdaság közül Németországban volt a legnagyobb a növekedés (20,1%), Olaszországban pedig a legalacsonyabb (4,7%).

A UBS elemzése szerint az egy felnőttre jutó átlagos reálvagyon csökkenése több országban elsősorban a magas inflációnak volt köszönhető, különösen Ausztriában, Belgiumban és Hollandiában. Egyes országokban a felnőtt lakosság számának növekedése, illetve a valuta leértékelődése is hozzájárult a negatív tendenciákhoz. Tehát összességében elmondható, hogy a forinton belül nem állunk rosszul, ami az átlagos reálbér növekedést illeti, azonban nagyon fontos hangsúlyozni, hogy ez nagy részben köszönhető annak, hogy hazánkban nem került még bevezetésre az euró. Ugyanis ha az euró univerzumán belül gondolkodunk, a helyzetünk már nem olyan fényes.

Címlapkép: Lakatos Péter, MTI/MTVA