Régen látott munkaerőpiaci válság körvonalazódik: egyre több magyar retteghet a kirúgástól 2025-ben?

Az elmúlt hónapokban egymást érik a hírek céges leépítésekről. Nem csak a multinacionális óriásvállalatoknál vált gyakorlattá az elbocsátás, hanem már a stabilnak hitt középvállalkozásoknál is megjelent a létszámleépítés szelleme. A számok mögött pedig valódi emberi sorsok húzódnak: tapasztalt szakemberek, lojális munkavállalók, akik egyik napról a másikra találják magukat munka nélkül, gyakran előzetes figyelmeztetés nélkül.

A gazdasági környezet romlása – legyen szó inflációról, a vásárlóerő csökkenéséről vagy épp a piaci bizonytalanságról – egyre több cég számára teszi indokolttá a költségcsökkentést, aminek első állomása sokszor a munkaerő leépítése.

A HR-szektorban dolgozók szerint 2025 nyarára szinte minden iparágban van már példa tömeges vagy csendes elbocsátásokra. Szakértők úgy látják, hogy a munkaerőpiaci kilátások legalább év végéig ingatagok maradnak – és nem csak a pályakezdőknek vagy az alacsonyabb képzettségűeknek kell aggódniuk.

A számok nem hazudnak: mit mutat a munkanélküliségi ráta?

Ahogy azt már korábban elemző cikkünkben megírtuk a legfrissebb KSH-adatok szerint a magyar munkaerőpiac valójában szerkezeti gyengeségekkel küzd: 2024 első negyedévéhez képest 32 ezerrel csökkent a foglalkoztatottak száma, és a regionális különbségek is egyre látványosabbak.

Budapest stabilan vezeti a rangsort, 925 ezer foglalkoztatottal 2025 elején, míg a legrosszabb helyzetben Dél-Dunántúl (385,9 ezer fő) és Észak-Magyarország (470,2 ezer fő) van. Ez komoly problémát jelent, mivel a legtöbb lakossági támogatás (CSOK, Babaváró, Otthon Start) munkaviszonyhoz kötött – így pont azok a térségek szorulnak ki ezekből a programokból, ahol a legnagyobb szükség lenne rájuk.

Miközben az utóbbi hónapokban a nyilvánosságot sorra járták az elbocsátásokról szóló hírek – elég, ha a Dunaferr, a CATL vagy más ipari szereplők átszervezéseire gondolunk –, és a kormány meghirdette az új, 3%-os kedvezményes vállalati hitelprogramot, különösen indokolt rápillantani arra, hogyan is áll ma a magyar munkaerőpiac. A legfrissebb, 2025. áprilisi KSH-adatok alapján a munkanélküliségi ráta 4,4% volt, ami első ránézésre stabilnak tűnik, azonban a részletek már komolyabb szerkezeti kihívásokat jeleznek.

De a CATL és a Dunaferr példája csak a jéghegy csúcsa – a munkaerő-kölcsönzésre és bérletörzítésre épülő rendszer most a rugalmasság árnyoldalait mutatja meg: amikor baj van, először a magyar munkások kerülnek sorra. Szakértők szerint azonnali irányváltásra lenne szükség: transzparens, kiszámítható szabályozásra, a dolgozók valós védelmére és célzott átképzési programokra – enélkül a mostani tendencia akár rendszerszintű foglalkoztatási válsággá is fajulhat. Ezekből is tisztán látszik, hogy jobb felkészülni az esetleges kellemelteln helyzetre, hogy bárki elveszítheti a munkáját. 

EZ IS ÉRDEKELHET

Óriási foglalkoztatási válság jöhet Magyarországon: megindult a lavina, a tömeges elbocsátás a kezdet

Miközben a nyilvánosság figyelmét a tömeges leépítések és az ipari gigaprojektek körüli botrányok kötik le, szakértők egy átfogóbb és aggasztóbb folyamatra hívják fel a figyelmet.

Fel lehet készülni arra, hogy kirúgnak?

Egyre többek fejében merül fel a kérdés: „Mi van, ha én leszek a következő?” A bizonytalanság érzése bénító lehet, különösen akkor, ha valaki hosszú évek óta ugyanazon a munkahelyen dolgozik, és nehezen tudja elképzelni, mi jönne utána.

A magyar munkaerőpiacon ráadásul még mindig erős a munkahelyhez való kötődés kultúrája, a váltást gyakran kudarcként értelmezik. Ez még tovább nehezíti a felkészülést, pedig pont ez az, amire most szükség lenne. Valójában nem az a kérdés, hogy féljünk-e az elbocsátástól, hanem az, hogyan reagálunk rá. Ma már egyfajta karrierbiztonság része az is, hogy tudjuk:

mikor kell kilépni, és hogyan maradjunk irányítás alatt akkor is, ha kirúgnak. 

Aki még dolgozik, de tart a leépítéstől, az kezdjen el „csendes stratégiát” építeni, tehát 

• frissítse az önéletrajzát,
• nézze át a kapcsolati hálóját,
• figyelje a piaci trendeket
• és gondolja végig, milyen készségei piacképesek jelenleg.

Emellett hangsúlyozza az anyagi vésztartalék fontosságát, ami néhány hónapnyi biztonságot nyújthat akkor is, ha egyik napról a másikra kiesik a jövedelem. Az is fontos, hogy ne csak a túlélésre készüljünk, hanem a következő lépésre is. Aki az elbocsátást egy új kezdetként tudja felfogni – akár egy új szektor kipróbálásaként, akár vállalkozás indításaként –, az sokkal gyorsabban talpra tud állni. Az utóbbi években több példát is látunk arra, hogy az elbocsátás katalizátora volt egy későbbi, sikeresebb karrierútnak – de ehhez előbb túl kell lépni a sokkon és a bizonytalanságon.

Bár az elbocsátás soha nem könnyű, a tudatos felkészülés és a proaktív gondolkodás jelentősen csökkentheti az ezzel járó stresszt. A mai világban már nem a stabil munkahely a legnagyobb érték, hanem az alkalmazkodóképesség, a tanulási hajlandóság, és a kapcsolati tőke. Akinek ezekre van stratégiája, az nemcsak túléli a nehezebb időket, de akár erősebben is kerülhet ki belőlük.