Eddig tiltólistán volt, 2023-tól álomfizetést érhet a magyar munkahelyeken: egyre többen lépnek

Az állásból állásba ugrálás nem újdonság, az egyre gyakoribb jelenség, főként az elmúlt néhány év feszes munkaerőpiaci körülményei miatt. Az Employee Benefit Research Institute által végzett tanulmány szerint a húszas éveikben járó munkavállalók több mint 22 százaléka töltött 1 évet vagy annál kevesebbet a munkahelyén tavaly, amivel 2006 óta a legmagasabb arányt érték el. A karrier turizmustól pedig a recesszió sem veszi el a fiatalok kedvét, a LinkedIn jelentése szerint legalábbis az amerikai munkavállalók több mint fele fontolgatja, hogy idén elhagyja a munkahelyét.

Emellett kiderült az is, hogy az Y és Z generáció tagjai nagyobb arányban tervezik a felmondásukat, mint bármely másik generáció.

Hiszen ők fogékonyabbak a karrierturizmusra, nem akarnak hosszú időre egy helyen letelepedni. A saját feltételeik szerint dolgoznának, és bár a fizetés fontos számukra, a szabadság, a munka és magánélet közti egyensúly többet jelent számukra. Amíg pedig ezirányú igényük ki nem elégül, addig munkahelyről munkahelyre ugrálnak. Ám hogy ennek mik lehetnek a pontos okai, azt a Forbes gyűjtötte össze.

Az infláció tudatosabbá tesz

Amikor a fizetések nem inflációkövetőek, akkor az aggódó alkalmazottak hajlamosak jobban fizető állások után nézni, ami rendszerint kifizetődő vállalkozás a részükről. A Federal Reserve Bank of Atlanta jelentése szerint 2022-ben a munkahelyváltásra készülők 49 százalékának haladta meg a fizetése az infláció mértékét, míg az állásukat megtartók mindössze a 42 százaléka részesült az infláció mértékét meghaladó béremelést.

Márpedig az évtizedek óta növekvő amerikai inflációs trend, valamint az egekbe szökő megélhetési költségek mellett nem csoda, hogy egyre több alkalmazott keresi a lehetőséget arra, hogy az első adandó alkalommal állást váltson.

Változik a munkával kapcsolatos alapfelfogás

A kiegyensúlyozottság kora lejárt, azaz már egyre kevésbé trend, hogy valaki 30-40 évet lehúz egy munkahelyen, majd tisztességes mértékű nyugdíjjal a zsebében visszavonulót fúj. A mai munkavállalók már nem várnak ki évtizedeket egyetlen munkahelyen, nem lesznek lojálisak egyetlen céghez ennyi ideig, amire különösen a Covid-járvány időszaka mutatott rá.

A gyakori munkahelyváltás mára sokkal kevésbé kirívó, a fejvadászok egyre inkább felismerik, hogy a fiatalabb alkalmazottak sokkal vállalkozó szelleműbbek idősebb társaiknál. Így amikor egy Y vagy Z generációs jelöltet kiválasztanak, aki gyakran költözik és vált munkahelyet, akkor inkább felteszik a kérdést, hogy miért, ahelyett, hogy az egyes szerepkörökben eltöltött ideje alapján ítélnék meg.

A vállalatok kevésbé lojálisak az alkalmazottakhoz

Titkon mindenki hisz abban, hogy ha keményen dolgozik és elég elkötelezett alkalmazottá válik, úgy jutalmat kaphat, előléptetik és majd a cégvezetők gondoskodnak róla. Csakhogy nem a mai vállalati struktúrában. A cégek manapság ugyanis ahelyett, hogy a szirupokat, szószokat és italporokat gyártó, csaknem 100 éves Torani példáját követnék (a vállalat a fennállása óta egyetlen munkavállalóját sem bocsájtotta el), inkább az ellenkezőjét teszik, és sorra utcára teszik a dolgozóikat.

Az amerikai elbocsátások zöme a technológiai területen megy végbe, ahol 2023 januárja óta összesen 949 vállalat több mint 200 ezer alkalmazottat rúgott ki. De a húsipar sem panaszkodhat, miután a szektor óriása, a Tyson Foods előbb megszüntette a felsővezetői pozíciók 15 százalékát, majd elsöpörte a vállalati szerepkörök 10 százalékát is. Ezek a tendenciák azonban felerősítették az egyébként is népszerű karrierturizmus jelenségét.

A jó céges kultúra lehet a fluktuáció gátja

Holott ennek nem kellene így lennie, a vállalatok egy kis odafigyeléssel ugyanis könnyedén megtarthatná a munkavállalóit. Egy tavalyi McKinsey-tanulmánya szerint a karrierturisták legfőbb indoka a szakmai előrehaladás és a fejlődés hiánya volt váltáskor, míg az MIT Sloan Management felmérése kiderítette azt is, hogy a megkérdezett munkavállalók 67 százaléka ugyan szeretne előre lépni a karrierjében, ám 49 százalékuk a megfelelő tanácsok hiánya és a céges kultúra miatt ezt nem tudja megtenni.

Aminek egyetlen megoldását abban látják, hogy munkahelyet váltanak.

Persze rengeteg olyan vállalat akad, amelyek igyekeznek a munkavállalók minden igényét kielégíteni, a megtartásuk érdekében például láthatóvá teszik dolgozóik potenciális karrierútját, elérhetővé tesznek számukra minden előre lépési lehetőséget. Mert tisztában vannak azzal, hogy amennyiben továbbra is figyelmen kívül hagyják a munkavállalóikat, úgy fennáll a veszélye annak, hogy teljesen elidegenítik őket a cégtől, egyúttal azt éreztetik velük, hogy inkább a szervezeten kívül kell az előrelépési és fejlődési lehetőségeket keresniük.

Összességében, amit érdemes szem előtt tartani az Y és Z generáció karrierturistái kapcsán, hogy ők sem élvezik az álláskereséssel járó bonyodalmakat. A legtöbben közülük szívesebben maradnának inkább egy olyan cég munkavállalói (legalábbis egy ideig), ahol úgy érzik, a számukra megfelelő kihívásokkal találkoznak, vezetőik pedig értékelik a munkájukat. A legtöbben ugyanis csupán azért adják ugrálásra a fejüket, mert úgy gondolják, erre van szükségük ahhoz, hogy megtalálják az ideális munkahelyüket. A vállalatok zöme ugyanakkor továbbra is inkább negatívan értékelik a gyakori váltást, mivel kevesen ismerték fel közülük, hogy egy szervezet ma már nem lehet csak téli melegedő, ennél sokkal többet kell nyújtania a munkavállalók számára. Különben könnyedén azzal szembesülhetnek, hogy legjobb munkavállalóik csukják be maguk mögött az ajtót, hogy aztán egy olyan versenytársnál helyezkedjenek el, mely képes maradéktalanul kielégíteni az elvárásaikat.