Miért nem költöznek el a felnőtt gyerekek a szülői házból?

"Kitolódik az az életkor, amit a családban élő fiatalok gyermekként élnek". - mondta el a legutóbbi népszámlálási adatokat értékelve az Inforádiónak Kamarás Ferenc.

A felmérés alapján ugyanis láthatóan megnövekedett a családokban azoknak a gyermekeknek az aránya, akik részben nagykorúak, azaz 18 év felettiek, részben felnőttkorúak, vagyis 25 év felettiek. A legutóbbi adatok szerint az összes család mintegy felében van 18 év feletti gyermek, a családoknak mintegy egyötödében pedig felnőttkorú .

"A fiatalok részben halogatják az önálló életkezdést, házasságkötést, családalapítást, például a továbbtanulás, vagy a lehetőségek hiánya miatt, másrészt ez az állapot valószínűleg biztonságosabb, kényelmesebb, "kifizetődőbb" is számukra" - mutatott rá a szakember. Más szóval ők tovább "parkolnak" a szülői háznál.

A népszámlálási adatokból kitűnik, hogy az élettársi kapcsolatokban jóval alacsonyabbak ezek az arányok, kevesebb, mint fele a házasokénak. Ennek részben az a magyarázata, hogy az élettársi kapcsolatban élők fiatalabbak, mint a házaspárok, másrészt a nagykorú vagy felnőtt gyermekek 20-25 évvel ezelőtt, vagy még korábban születtek, amikor az élettársi kapcsolatok jóval ritkábbak voltak, mint jelenleg.

Figyelmet érdemlő módon a legnagyobb arányban az egyszülős családokban élnek nagykorú, vagy felnőtt korú gyermekek, az ilyen családok 64, illetve 42 százalékában. Ez mind a szülő, mind a gyermek részéről érthető és elfogadható magatartás, mivel a válást vagy özvegyülést követően szorosabbá válik a szülő-gyermek kapcsolat, és erősebben ragaszkodnak egymáshoz. A szülők nem kívánnak egyedül maradni és nehezebben "engedik el" gyermeküket.

Az is kiderült az adatokból, hogy minél magasabb a gyermekszám, annál alacsonyabb az olyan családok aránya, ahol a nagykorú és felnőtt korú gyermek együtt él a szüleivel. Az egygyermekes családok több mint felében - 55 százalékában - élt nagykorú és 35 százalékában felnőtt korú, 25 éves vagy idősebb gyermek. Itt is az egyszülős családok esetében a legmagasabbak ezek az arányok, nevezetesen 67, illetve 47 százalék.

Érdekes, hogy az egyszülős apák gyakrabban élnek ilyen korú gyermekeikkel, mint az egyszülős anyák.