Tönkremehet bele a fiatal generáció: új függőség fenyegeti őket

Az elmúlt 14 -15 hónapban a világ jelentős része monitorok elé kényszerült, a gyermekeink is. Náluk a digitális függőség viszonylag lassan alakul ki, de annál komolyabb következményei lehetnek hosszú távon, hisz nekik többnyire a felnőttek mondják meg, mit, mikor, hol és hogyan tegyenek, írja a Pénzcentrum.

Az online világ viszont egy olyan személyes, titkos tér a telefonjukban vagy a laptopjukban, ahol ők kontrollálnak, ők az események urai. Ez pedig majdnem drogszerű érzés és nagyon erős függést okoz egy kamasz számára, mondta el a Pénzcentrumnak adott interjúban Nagy Zsolt addiktológus. A szakember beszélt még a szocializáció és a valóság között tátongó űrről és a felelős szülői magatartásról is.

Az emberek többsége a monitorok előtt töltötte az elmúlt 14 hónapot. Mindennek milyen társadalmi következményi lettek vagy lesznek a jövőben?

A digitális függőségek világa bizonyos szempontból még szűzföldnek tekinthető, már csak azért is, mivel nem nagyon vannak kutatások abban a témában, hogy valójában mi is történik jelenleg a társadalomban az online élet nyomán, vagy hogy milyen következményei vannak a gyakorlati és konkrét együttélésre, a társadalmi kapcsolatokra vagy éppen az emberi lélekre annak a helyzetnek, ami 14-15 hónapja körülöttünk van. Viszont azért mégis van sok minden, amit tudunk, hiszen jó pár kutatás zajlott korábban arról, hogy az úgynevezett digitális generációkkal mi történik az egyre intenzívebb eszközhasználat nyomán.

A 12-17 éves korosztályban radikálisan megugrott a depresszióval azonosítottak száma, sőt az öngyilkosságok aránya is megemelkedett nemzedék körében. Az online eltöltött idő nagyjából egy óráról átlagosan napi öt órára ment fel a vizsgált populációban.

A monitor személytelen felülete rengeteg csatornát kiiktat az emberi kommunikációból: általa nincs mód egészében észlelni a másikat, teljes alakjában és testében, nem látjuk az apró árnyalatokat, a ruházkodásának a részleteit, nem érezzük a másik illatát, nem látjuk a pórusait, nem tudunk vele kezet fogni, elvész a hangszín, a hanghordozás egy része, a testbeszéd, és a nonverbális kommunikációs csatornák is csak részlegesen működnek.

Az online találkozások alkalmával egy nagyon furcsa, új helyzet alakult ki abban a tekintetben, hogy az amúgy is szűkös kommunikációs repertoárunk tovább szűkül. Egyértelműen kimondható, hogy a gép előtt töltött idő nem tett jót a kommunikációs és a társas készségeknek az új nemzedékek körében.

Tapasztalta munkája során, hogy többen fordulnak Önhöz segítségért?

A pandémia során, és különösen a végjátékban ha nem is ugrásszerűen, de jelentős mértékben megnőtt a hozzám bejelentkezők száma. Tapasztalataim szerint egyre többen érzik, hogy segítségre van szükségük akár alkoholfogyasztásuk, akár túlzott számítógép-használatuk, depressziójuk, túlzott gyógyszerhasználatuk vagy a játékfüggőségük okán. Azt tudom elmondani, hogy nálam nagyjából 25 százalékkal nőtt a bejelentkezők aránya az elmúlt 4-5 hónapban, és ugyanerről számolnak be az pszichológus kollégák is: ők is hetekre előre be vannak táblázva. Ez a fokozott igénybevétel a segítők részéről is nagyon komoly kérdéseket vet fel a saját erőforrásaik újratermelése és megőrzése szempontjából. A segítő is elhasználódik, ő is ugyanebben a világban él.

Miért olyan vonzó az online tér a leginkább veszélyeztetett 12-17 éves korosztály számára?

Az online tér egy új jelenség, ami páratlan eredménynek számít az emberiség történetében: viszonylag rövid idő alatt egy egész nemzedék számára tárultak fel a technikai eszközök, melyek egészen új kontextusba helyezték az emberi létezést. Elsősorban a fiatalok számára kínált olyan lehetőségeket, amelyek eddig nem álltak rendelkezésükre. Az egyik legvonzóbb eleme a gyorsaság: amikor először találkoznak a gyerekek a technikai eszközökkel, lenyűgözi őket annak a gyorsasága, ahogy váltogathatják a képeket, az információkat. A másik a képek ereje, hiszen tudjuk, egy kép ezer szóval ér fel. A harmadik a hatalomérzet: abban az élethelyzetben, melyben ők vannak, nagyrészt a felnőttek mondják meg, mit, mikor, hol és hogyan tegyenek, ám az online világ egy olyan személyes, titkos tér a telefonjukban vagy a laptopjukban, ahol ők kontrollálnak, ők az események urai.

A teljes cikk itt olvasható.